BFMV – Gravity

We can’t say we haven’t got warning signs.
The first unveiled three new songs, the creepy Tuck interviews (‘experimental….’ ‘trying something new’…  ‘I had to convince the others in the band that this was necessary’), another label, another producer, another whatnot…
So I’m not exactly shocked or angry, I’m just disappointed, and somehow tired. Sick and tired of witnessing my favourite bands losing their balls and turning into some electro-pop radio-friendly, mediocre piece of shit.

popvsmetal
Actually, I don’t hate this album, I don’t think it’s bad. I’ve caught some really nice lyrics, for example. But it isn’t good, either. And it’s definitely NOT Bullet For My Valentine.
I’ve heard these songs for a thousand times before. From other bands, like Bring Me The Horizon, Breaking Benjamin, Asking Alexandria, Escape The Fate or Tokio Hotel, you know.  The shitload of autotune, and this painfully obvious we-used-leading-computer-instead-of-the-leading-guitar vibe. They are already invented, so don’t tell me, dear Matt, that this is your experimental stuff, and all the brainwashed teenage fans should shut the fuck up about evolving.
Gravity is a decent title… or it should’ve been Matt Tuck’s midlife-crisis?

 

 

 

Advertisements

HétköznaPicsa

Képtalálat a következőre: „are you fucking kidding me”Útépítés miatt áthelyezett buszmegállóban aszalódás a tűző napon, árnyék semmi, de legalább mindkét füledtől 10 centire húznak el a kamionok (működő út), és a munkagépek (építés alatt álló út). A busz persze késik, nem sokat, öt percet csupán, más kérdés, hogy a busztársaság “a menetrend csak tájékoztató jellegű, nem azt jelzi, mikor jönnek a buszok” (LOL) policyja miatt már 10 perccel korábban ott vagy hőgutáért, mert a következő 40 perc múlva jön. Illetve az is más kérdés, hogy ezt a késést 20 perc alatt sikerült összeszedni, ami barátok közt is 25%-os “teljesítmény”. Légkondi nincs a buszon, minek az 40 fokban, persze az is lehet, hogy a szarrágó sofőr nem kapcsolja be, hogy jóváírják neki az üzemanyagspórolást. Tegyük össze a két kis kezünket, hogy legalább nyithatóak az ablakok.
Leszállok, elbandukolok a háziorvoshoz (miután elkönyörögtem magam munkából, mert úgy rendelnek, hogy vagy délelőtt, vagy egytől háromig, vagy sehogy). Döbbenten konstatálom, hogy a váró üres, rosszat sejtve manőverezek az ajtóhoz a neonsárga hibajavítóval kipingált fecnihez, de szerencsére nem azt közlik, hogy ma marad el a  rendelés, hanem hogy holnap. Elmarad és pont, semmi helyettesítés, vagy hogy hova fordulj, ha lóg a beled. Oldd meg, elvégre Magyarországon szocializálódtál, nem?

Az asszisztencia kidugja a fejét az ajtón, pofáról ismeri az egész várost, rögtön tudja, hogy a laborleletem miatt vagyok itt (amit közvetlenül a háziorvosnak küldenek meg, ami ugyan betegjogilag felvet néminemű kérdéseket, esetemben azonban hasznos gyakorlat, mert más dokik klienseinek reggel 8-9 óra között adják ki, tehát két nap szabi/elkönyörgés helyett lehetne három is, ha nekem kellene érte menni).
Kiderül, hogy újra kriminális a vasszintem, jön a régi mantra, menjek el kolonoszkópiára és gyomortükrözésre, én “na ne hülyéskedjünk, kérem” fejjel jámboran mosolygok az ötleten és közlöm, hogy az kizárt (voltam fül- és részben szemtanúja egy efféle ún. “kábításban” végzett vizsgálatnak, ahogy azt a helyi (20 km-re lévő) kórházban végzik, nos, amíg én eszméletemnél vagyok, velem olyat nem fognak művelni, és erről nem nyitok vitát).
Szó kerül róla, hogy el kéne néznem nőgyógyászhoz is a vérzészavaraimmal, nem fejtem ki, hogy ugyan mi a fasznak, mikor bármilyen ciklusproblémára az az egyetlen reakciója a sok inkompetens, gyógyszergyártók által kilóra megvett mészárosnak, hogy fogamzásgátlóval leszőnyegbombázza az ember szervezetét, csak legyintek, hogy á, volt már ilyen máskor is, majd elmúlik, vagy nem.
Végül kapok egy beutalót a hematológiára, és közben hogy-hogynem megpendíti a dokker, hogy hátha a vérorvos majd előjegyzetet engem CT-re, mert ugye így a 21. században azzal is remekül lehet ám vizsgálni az emésztő-szervrendszeri állapotokat, csak hát az drága, a csődugdosás sokkal gazdaságosabb, hogy a beteg érdeke micsoda, azt meg ugye ki nem szarja le, végülis csak a havi keresetem 19,5%-át csorgatom bele a társadalombiztosításnak nevezett feneketlen kútba (de legalább a sok rétinéger kórházban purdézhat belőle).
Elköszönök szépen, otthon akkurátusan kiinternezetem a kórház telefonszámát, mert a beutalón semmiféle elérhetőségük nem szerepel (még cím sem, minek az). Legott fel is hívom őket, mivel a honlapjuk működésképtelen (ha rákattintok a Hematológia gombra, elkezd betöltődni az oldal, hogy “rendelési idő”, stb, de aztán rándul egyet az egész, és a főoldal jön be helyette megint, ahonnan elindultam, csodálatos dolog az informatika), és egy kedves női hang azonnal megnyugtat, hogy ne aggódjak, időpontot csak 25-én lehet majd kérni (ma 20-a van), és készüljek fel nyugodtan kb. egy hónapos várakozásra. Már amennyiben jut majd nekem időpont, mert “nagyon hamar elfogynak”.

Magyarország, 2018. június 20.

EURÓPA KÖZEPE, BASZDMEG.

Telihold, epertorta, médiabox, zombiland és az okos cica

Képtalálat a következőre: „coconut strawberry cake”A telihold csak ma üt be teljes valójában, de én már a múlt éjjel sem aludtam. Elolvastam egy komplett regényt (A lány, akinek nincs múltja – Kathryn Croft), olvastatta magát, és bitang jóillatú papírra nyomták, de hogy ez mitől thriller, arra a cirka 350 oldal során sem sikerült rájönnöm, inkább afféle tinikrimi volt. Stradregénynek hívom az ilyet. Haladós, könnyű, nem rémes, de azért nem tragédia, ha véletlenül elázik, vagy fűfoltos lesz. Egy újabb jó ötlet fájdalmasan amatőr módon megírva.
Majdnem, mint a kókuszos epertortám, amit a hétvégén sütöttem, bár az azért jobb lett. Valamennyivel.
Éjfélkor egyébként elszállt az adás a tévéből (UPC forever), ami nemcsak azért volt idegesítő, mert nem tudtam meg, ki a gyilkos az ID dokujában, hanem mert szokás szerint azt írja ki a majom rendszerük, hogy nincs jel, legyek szíves ellenőrizni, csatakozik-e rendesen a kábel a médiabox seggébe.
Az egy dolog, hogy ilyenkor rendszerint távolról sem járok a kütyü közelében, tehát a kábel max. attól mozdulhat ki, hogy mit tudom én, lefingja egy arra kerekező kaszáspók, de mi már ez az attitűd, hogy egyből a kedves fogyasztóra kenünk mindent?
Gondolom kellemetlen lenne azt kiírni, hogy pl. “Bence, a hülyegyerek a központban véletlenül rákönyökölt egy gombra/elcsesztük a dátumváltást a kódoláskor/szarrá ment a kábelünk három csepp esőtől, elnézést a kellemetlenségért”, esetleg “most mentettük le a Nagy Testvér számára a napi tévés aktivitását, ezért újraindul a médiabox” (minden éjjel újraindul, általában hajnali 2-3 óra körül, mielőtt letakartam a francba az egészet, felébredtem rá, mert ilyenkor úgy villog a sok kis színes lámpája annak a szarnak, mint egy meggárgyult karácsonyfa).

A végigvirrasztott éjszaka után hajnalban elszenderedtem, és álmodtam néhány vivid hülyeséget, mielőtt az ébresztőórám eszéletre csörömpölt, hogy aztán úgy kóvályogjak át a napon, mint egy nyomorult zombi.
Megint fellángolt a melógyűlöletem, de jelenleg az a terv (kifogás?), hogy addig ki kéne bírnom, míg az agyaraim kezelése le nem zajlik – bár ha hathetenként kapok időpontokat, ez még vagy öt év is lehet, hehe, de ha jó fogorvost találsz, muszáj megkapaszkodni benne, mert ritka példány.
Egyéb napi történés, hogy F. csörgetett telefonon, de nem vettem fel, mert nem akarok vele beszélni (ő sem akar nekem e-mailt írni, 1-1), és hogy aggódom KitKatért, mert a “gazdája” sterilizáltatni akarja, és olyan kis nyüzüge szegénykém, hogy rémes belegondolni, hogy elaltatják… Megpróbálta elkapni, de a macska jutalomból szanaszét karmolta, és azóta nem megy “haza”. Okos cica.

 

A kibaszott világ vége

Villámdara The End of the Fucking World első évad, befejezett Before We Die, és újratöltött Rectify. Ha létezik sorozatmérgezés, most beszerzem, az tuti.
Az első egy tűrhető, de azért nem briliáns, képregény alapú, brit fekete komédia, az utolsó meg változatlanul egy zseniális és méltatlanul alulértékelt dráma (legalábbis az első két évad, úgy rémlik, a harmadikba már nem jutott kraft, de mivel érdekel a negyedik, inkább nekirugaszkodom elölről az egésznek).
Azért eljutnak hozzám a világból afféle információk, mint hogy például Írország az Úr 2018. évében végre búcsút íntett a középkornak (abortusztilalom eltörléséről szóló népszavazás), és hogy valami barom privát számon hívogat minden nap telefonon (nyilván nem veszem fel, de így letiltani se lehet, kissé idegesítő), valamint hogy a Technokol Rapid kegyetlenül szárítja a bőrt, de mit csináljak, ha olyan szórakoztató lehúzogatni a kezemről…?

Pacifütyi, nem csillag

doorsVan az a sokat idézett inspirációs bullshit, hogy ha az életben bezáródik egy ajtó, akkor kinyílik egy másik.
Bár mindig viccesnek tartottam, de lassan az ‘Abszolút debil álbölcsességek’ c. toplistámon is kapaszkodik felfelé, mert ami az én életemet illeti, nos, az olyan, mintha folyamatosan csapódnának be mindenféle nyílászárók körülöttem, de cserébe nem hogy nem nyílik ki semmi, hanem egyenesen egy egyre jobban szűkülő tölcsér torka felé masírozok.
Csak kifelé mennek emberek, helyek, lehetőségek az életemből, befelé meg, nos, lófasz jön itt, csikánó, nem csillag.
Ez most konkrétan onnan jutott eszembe, hogy a legújabb szokásos EU faszkodás (=tönkrebasszuk az életedet, de csakis a te érdekedben, lásd pl. kullancsirtó szerek betiltása egészségvédelmi okokból, LOL, most meg a GDPR) nyomán odavész a komplett gyali-kvízes közösség. Amibe ugyan már nagyon ritkán jártam, de azért még mindig van ott 1-2 arc, akik hiányozni fognak, plusz az utolsó fórum, ahol van sansz rá, hogy néhány régi ismerőssel összeakadhassak még az életben. Vagyis az volt.
És akkor én vagyok a paranoiás, ha úgy érzem, hogy a komplett online kommunikációt próbálják visszaszorítani a szaros közösségi oldalakra. (Zuki sem véletlenül jött át körbenyalni az európai illetékeseket éppen most.)
A WordPress is ma már háromszor okéztatta le velem a hülye sütijeit, pedig belépéskor eleve kb. abba is beleegyezem adatvédelmileg, hogy kivegyék a szerveimet, ha valakinek megtetszenek.
Egyre szarabb ez a világ.

Kis magyar sajtókórkép

444.hu
Az úgynevezett (bal)liberális, ellenzéki blog.
A szólásszabadság és a szent szövegértés élharcosa.

Kommentek egy random focis hír alatt:

-utálom az olaszokat

-őket lehet, nem védett faj

Kérdés: hány hozzászólás lett eltávolítva moderátorilag ebből a kettőből? És ha csak egy, vajon melyik? :)

Úgy van!

Pluszfeladat bónusz pontokért: hogyan módosult volna a történet végkimenetele, ha az olaszok helyett:
a) “cigányokat”
b) “zsidókat”
c) “arabokat”

szerepelt volna az első kommentben?

Úgy van!

Magyarországon minden oldalon tort ülnek az agyhalottak.

 

Semmi különös

lifesA Ferrari hozza a megszokott formáját, és így az ötödik(?) futam táján szépen visszacsúszik a Merci mögé, nem baj, legalább idén se kell többé néznem.

Az ojrovíziót Izrael nyerte egy kotkodácsoló, vattacukornak öltözött koca dalával, az AWS a 21. helyre volt elég, szóval csak a szokásos értékrend érvényesült, ahogy mindig.

Megrendeltem a Corpus Hermeticum magyar változatát, erre kajak nincs benne az a rész, ami miatt érdekelt volna (amit nem értek, mert elvileg nem best of kiadvány, hanem teljes, na mindegy).

Sütöttem egy túrótortát, gondoltam, jó lesz eperrel a tetején, erre mire kész lett, a kedves család felzabálta az utolsó szemig. Mármint az epret. Áfonyát tettem rá, az majdnem olyan jó, de azért na.

Holnap meg mehetek melózni, előre hányingerem van az egésztől.

Szarazélet.

 

Keleten a helyzet… egyre szarabb

Hetek óta akadozik a kalózöböl, kb. minden hét-nyolcadik kattintásra jön létre kapcsolat a szerverrel, jól megszopatnak vele, hogy az amszterdami átjátszóra irányítanak, mert a hollandok valami nagy torrentellenes blokkolásba fogtak, és sajnos látszik is az eredménye. Egyszer egy kommentben olvastam, hogy: “ha lekapcsolják az ncore-t én öngyilkos leszek”. Mélyen együtt tudok érezni az illetővel, mert filmek kapcsán még csak-csak akadnak alternatívák, de  zenét szedni máshonnan kész tortúra.
criminal
Ha a duckduckGo talál is valamit, ÉS a víruskergető nem kezd eszeveszetten szirénázni, ÉS az oldal még él ÉS az is van rajta, amiért odamentem, akkor is zsíros esély van rá, hogy vagy az fogad, hogy az ujjlenyomatom és a retinám domborzatának megadásával regisztráljak, ÉS akkor majd töltögethetek, vagy fizessek xyz dollárt valami shady entitásnak, ÉS akkor esetleg töltögethetek. De ha mindezeken túljutsz, még mindig ott van a sansz, hogy ismeretlen jelszóval védett zipfájl vagy kamu kontent lesz a jutalmad (ami különösen a fél napos, 0,02 bit/óra sebességű töltögetős sessionok után esik jól az ember idegrendszerének).
A youtube ilyen szempontból szintén nagyon kényelmetlen, egyrészt újabban nem olyan egyszerű összekukázni trackenként egy új albumot, mert nem mindegyik van fenn, másrészt a tecsőtörő oldalak átlagos élettartama 3 és fél nap körül lehet, tucatszor fogadott az egy héttel korábban még működő szájtokon a link beszúrása után a “hát bocsi, a világ legrelevánsabb oldaláról már PONT nem áll módunkban letölteni semmit, de próbálj más forrást, annyi lehetőség van még”. :D Köszi, basszátok meg. (A régi kedves  downloadhelperrel meg nem tudom, mi a tetves farok van, de csak olyan verziójú FF-hoz létezik, amit sehonnan nem tudok tölteni, szóval minden irányból szorul a hurok.)

Not as shitty as the new 30STM songs, but…

Lyrics: 6/10 (same old shit but without metaphores or any figure of speech, not very smart)
Music: 6.5/10 (quite generic, no guitar solo, no kickass riffing, no NOTHING, a route to the mainstream, really?)
Production: 5/10 (unnatural, mechanic, and why did you put poor Matt into an aquarium?)
Originality: 2/10 (we’ve heard this before a thousand times on Breaking Benjamin or Escape The Fate albums, thx)
My only hope that this is the softest song on the new LP…

 

 

Fogjuk szegény tavaszra

Kapcsolódó képIdén is kitörni látszik rajtam a tavaszi fáradtság. Ez mondjuk minden évben eljön, közvetlenül a téli depresszió után… :]
Reggelente a szokásosnál is gyötrelmesebb kínokat élek át, mikor ki kell másznom az ágyból, és délután is csak aludnék, aludnék… Nagyon kell koncentrálnom a melóban, hogy ne horkoljak túl hangosan.
Ma elültettem hat eperpalántát meg három nárciszhagymát, és úgy kimerültem a művelettől, mintha egy félmaratont futtattak volna velem. Bár az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy mindezt egy szál pulcsiban, guggolva kiviteleztem a 3°C-os és két négyzetméteres erkélyen. Tovább rájöttem, hogy komoly önismereti potenciállal bír az élmény, mikor épp mindkét kezeddel könyékig vagy egy saras virágládában, és hirtelen felindulásból elkezd folyni az orrod.