Motiváció, eper és két rétegű csokitorta

Az egész hétvégémet filmnézéssel töltöttem, pontosabban többnyire Motive maratonnal, az első évadnak annyi. Nem rossz, de egy idő után elég repetitív, azért adok egy esélyt a második szezonnak, annál is inkább, mert nem nagyon van más a terítéken (bár egy csomó sori elejét letöltöttem, de nincs kedvem hozzájuk).
Majdnem sikerült elfeledkeznem F. születésnapjáról, ami már csak azért is szégyenletes lenne, mert ő nagyon helyes ajándékot vett nekem, szóval most rettegek, hogy találjak valamit  Lidlben(!) holnap, ami nem sztenderd bonbon kategória, ugyanis értelmes üzletbe nincs módom eljutni 26-ig. Végső esetben sütök neki valamit, ajh, ezekkel a maradék emberi kapcsolataimmal is csak a baj van, nem az én világom, és soha nem is lesz.
Apropó: csokitortára vágytam, és sikerült is sütni egy nagyon finomat, bár nagyon ütős a krémje, ezért  legközelebb muszáj lenne 3 rétegbe vágni a tésztát – eddig ezt még sose mertem megkísérelni, na, így néznek ki az én életem kihívásai.
Mivel itt a tavasz (hivatalosan is, mert sikerült eperízű epret vennem) megint erősebben érzem, hogy halott a lelkem, és bár szenvedést nem okoz, azért zavar. Nem is az örömtelenség, hanem az értelmetlenség – még mindig az agyam a  főnök, hehe.

YULE

Túl vagyunk az év leghosszabb éjszakáján, ha elmaradnak a kozmikus kataklizmák, a fény lassan megpróbálja magát visszacsempészni az életünkbe. Ave, Capricornus. Engem sejtről-sejtre megöl a hideggel kombinált sötétség, szerintem valahol mélyen igazából növény vagyok.
Próbálom kiverni a melóval kapcsolatos stresszt a fejemből, és nem végtelen exceltáblázatokkal álmodni, ennél többre nem futja az energiatartalékaimból, az is kisebb csoda, hogy félig-meddig sikerült becsomagolni az ajándékokat, és hogy hatalmas elszántsággal összeeszkábáltam 3 doboz sütit (tervezett sütési mennyiség kb. egyharmada, jeee).
Hajnali fél 4 óta ébren vagyok (jelenleg 23:10 van), erős koncentrációt igényel, hogy betaláljak a fürdőszobaajtón, ráadásul hajat is kéne mosnom.
Még ma meg kellett volna írnom 2 levelet (J-nek és F-nek), de egyszerűen nem vagyok képes rá. Azért azt csendben megjegyeztem magamnak, hogy előbbi az unokahúgáról küldött fotót, utóbbi a kislányáról videót, cukik, meg minden, de engem 2 másodpercnél tovább egyetlen gyerek sem érdekel.
Kellene keresni valami gyerekdicsérő bullshitgenerátort, mert a “nagyon aranyos” huszonhatodjára nem hangzik túl hitelesen (pedig élőben már egész jól tudom leplezni az arcomra kiülő kétségbeesett unalmat is babafotócsodálás alatt, fejlődök én, csak hát lassan, mert igazából leszarom).
Azt hiszem, nagyon rám férne egy jó kis berúgás, ez most csak úgy eszembe jutott.
Kikészít ez a csuklás.

Képzelt Karácsony

2469671e13e222a6f863a0c7c220ae02Majdnem írtam ide egy karácsonyi ajándék listaféleséget, persze szigorúan dokumentalista felindulásból, aztán eszembe jutott, mennyire utáltam az iskolában, mikor az összes tetves ünnep és vakáció után az egész csoport előtt el kellett regélni angolul meg németül, hogy mit kaptál, mit vettél, hol nyaraltál… stb.
Egyrészt, mert senkinek semmi köze hozzá.
Másrészt, mert senkinek semmi köze hozzá

Összesen három nap szabadságom van decemberre (jó dolog az év végén kötött szerződés), szóval egy összefüggő hetet sem tudok itthon lenni (jó dolog 2016, amikor minden ünnep hétvégére esik).
Feladatok: csomagolás, csomagolás, csomagolás, e-bookok válogatása, tabletre töltése, kávéscsészék festése ajándékozási céllal, túrós rácsos süti, továbbá tonnányi linzerkarika (harang, csillag, szív, stb.) sütése, és ez még csak az, ami abszolút szükséges. Fogalmam sincs, mikor fogok rá időt szakítani.
Idei fogadalom, hogy nem küldök elsőként senkinek neten üdvözletet. Ha véletlenül valakinek eszébe jutnék, pont megérdemli, hogy elintézzem egy rapid Viszont kívánom!:)-mal az egyedülállóan szellemes, személyre szabott képeslapot, amit órákig keresett nekem a neten, vagy éppen maga szerkesztett, ja, bocs, olyanokat én küldtem tavaly (meg előtte, meg előtte, meg előtte…).
Tegnap azért belefért a nem létező szabadidőmbe egy színdarab (Képzelt beteg, jó volt, pedig Koltait ki nem állhatom), de a feljebb felsorolt tevékenységekre nemcsak időt, hanem teret is kéne szakítanom, az meg nem egyszerű, ha mindenkinek 3x annyi szabija van, mint nekem.
Boldog hideget.

Neon, tejföl és a legszebb öröm

A nap tanulságai:

-a pasztellfesték fixáló löttynek olyan brutális szaga van, hogy most legalább egy évig semmilyen életforma nem marad meg a hálóban rajtam kívül – pedig a kezelendő felületnek kb. az 5%-ával végeztem csak
-sütireceptekben a tejföl nem helyettesíthető joghurttal következmények nélkül – hiába közeli rokonok, a hasonlóság CSAPDA
-a The Neon Demon egy gyönyörűen fényképezett, brutálisan szar film, senkinek nem ajánlom
-a Forma-1 még mindig képes alulmúlni önmagát, éljenek az esős futamok
-imádott Dell lapim halálosan féltékeny, és rendszeresen szabotálja a 2 in 1 készülékek iránti kutatómunkámat, pedig biztosítottam róla, hogy nekem ő az első (csak hát kellene egy mobilabb, és öt centis átmérőnél azért nagyobb kijelzővel rendelkező kütyü, amit netezési célból tudnék hurcolni melóba – sajnos a céges gépeken minden mulatság tiltva van, és hát nehogy véletlenül megdögöljek már az unalomtól, vagy ilyesmi)
-gonosz vagyok, mert örömmel tölt el, hogy éppen látványosan tönkremegy egy őskori, plátói szerelmem korábban émelyítően boldognak tűnő házassága :] :(

Északon a helyzet

introvertingEgy hétvége alatt átzabáltam magam 3 rész Wayward Pines-on. Mármint a könyveken. Elég jók voltak, mondanom sem kell, hogy jobbak mint a sorozat, de azért annak is nekiestem, bár eddig elég harmatos a második évad. Nem tudok élvezni egy történetet, ha nincs kivel azonosulni, márpedig itt nem nagyon akad.

Tíz hete nem voltam szabin, azt hiszem, már aféle Stockholm-szindrómám kezd kialakulni.

Egyébként két ember helyett dolgozom, nagy technikai probléma van a melóhelyen, ami elsősorban engem érint (miért is ne), a bookline.hu megint szivat (ha nem tudjátok küldeni, amit rendeltem, miért kell 3 hétig hitegetni vele? főleg most kellemes, hogy ajándék lett volna), az időjárás szar, és a hétvégén is az lesz, nehogy úszhassak egyet-kettőt a szabadságom alatt, fogalmam sincs, honnan fogom beszerezni a Metal Hammert (meg a napi betevő ebédemet, de az kisebb gond), mert éppen felszámolás alatt a CBA, ahol eddig kapható volt, kinyírtam a gyönyörű, egészséges aloe verámat (túlöntözés), a félig fogadott macskám kb. eltűnt, aluszékony vagyok, mégis mindig fáradt, ha leesik 3 csepp eső, fél napig nincs net (KURVA ANYÁDAT, INVITEL!), szóval ilyen apróságok, hogy amerikai helterskelter meg török puccs már el se jutnak az ingerküszöbömig.
De legalább a kókuszos citromtortám isteni lett.

Medárd és szottyadt eper

Hát ugye van ez az egyezségem magammal, hogy minden napra egy poszt, szóval ezt most azért írom, hogy holnap ne kelljen kettőt, mert tulajdonképpen semmi említésre méltó dolog nem történt, unalmas de fárasztó nap, sok piszlicsáré, bosszantó feladat, minisztériumi kontroll,  gázszünet, éhes kóbormacska, este pedig úgy telezabáltam magam melegszendóval, hogy a kísérőnek leküldött kóla végül teljesen a padlóra tette a gyomromat.
A három napja a hűtőben punnyadó epernek ma sincs semmi esélye az önaktualizációra.

De legalább nem esett.

Nagy hírek kis világomból

1, rájöttem, hogy demiszexuális vagyok, felszabadító érzés, hogy van neve a rendellenességemnek

2, rettenetes érzés egész álló nap csokitortáért epekedni, fogalmam sincs, honnan jött a vágy, de nagyon súlyos az állapotom

3, még mindig elég hülye vagyok hozzá, hogy olyan emberekhez vonzódjak, akik magasról tesznek rám, de már nem tud fájni az elutasítás

4, a Lucifer c. sorozat 3 és fél rész után éppen a libikóka tengelyére tolt: egyrészt érdekel a folytatás, másrészt, bár Tom Ellis tökéletes választás volt a főhős szerepére, kicsit túl ostobára vette a figurát, a Sátán ne legyen már egy naiv, f.szhelikopterező debil, a pokol szerelmére…

Bukkake ünnep kivédve

hs2Semmi húsvéti dolog nem történt a húsvétomban, és ez így volt jó. Még a főtt tojás-torma ízkombináció is kimaradt az élményspektrumból, mert sikerült rakott krumplit betervezni ebédre, és nincs akkora tyúkfehérje igényem, hogy amellé beiktassak egy  efféle kulináris hagyományt.

Nem mentem sehova, ide se jött senki, szétküldtem pár lapot neten, és ez bőven elég volt az ünneplésből. Stalkermaratonoztam, sütit zabáltam, olvastam, próbáltam írni, megkezdtem az ismerkedést a porcelánfestéssel (az üveg könnyebb buli volt), babráltam kicsit a növényeimmel, és megint rájöttem, hogy tökéletesen harmonikusan tudnék létezni egy wifivel rendelkező erdőszéli, világvégi kis kunyhóban egy kis kerttel és 1-2 kutyával (bár nem lenne hátrány, ha összkomfortos volna).

Hát röff

darknessMiután egy munkanap erejéig lemerültem a föld alá (értsd: sok gyökér, jópár féreg és mindent elborító sötétség + bűz), hazafuvarozódtam Általa, akit nem nevezek nevén ebben a blogban, <3, jól bekajáltam a házi fish and chipsemet paradicsomos hagymasalátával <3, hirtelen felindulásból végigkúsztam a takarítógéppel a hálón, most meg éppen kemikáliákkal lekent fejjel (6.35 Garnier whatever) szépülök. Így telik egy hasznos szombat, nem?

Nem is fáradt vagyok, hanem inkább tökéletesen kilúgozott (és dühös). Nagyon ritkán sajnálom, hogy nem sportolok semmit, de most igen. Valahogy le kéne vezetni az agressziómat, és bár két napja üvöltetem a Halestorm legújabb lemezét (Into the Wild), most még ez sem tűnik elegendőnek. Persze, valami mocskos szexmaraton is szóba jöhetne, ha lenne kivel, dehát ugye…

Röff.

 

A 444 vége, libazsír és háló az ágyban

Vettem egy reggelizőtálcát, olyat, amin ágyba lehet vinni a kaját, és némi adjusztáció után elég alkalmatos lett laptoptartónak. Valahogy már igazán meg kellett oldanom, hogy kényelmesen művelhessem a függőségemet az ágyból is. Most is innen írok, elég klassz.

Fekvő alapállásban volt módom megtekinteni a The End of the Tour c. filmet, és sikerült nem elaludnom rajta, pedig finoman szólva nem egy érdekfeszítő alkotás. Aztán pedig csak tekeregtem a neten le és föl. Nem tudok rájönni, blacklisten vagyok-e még a 444-en, én látom megjelenni a kommentjeimet, de a reakciók nagyon sokára jönnek és igen gyérek. Mindent el kell cseszni ebben az elátkozott országban.

Fáj a torkom, állandóan szomjas vagyok, megint nagyon hullik a hajam, és két pofára zabálom a Frosties-t és a libazsíros-hagymás-paradicsmos-almás kenyeret (nem egyszerre). Sokat gondolok Ziggyre és azt hiszem, még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy S. soha többé nem lesz része az életemnek.

Hihetetlenül magányos vagyok.

 

Novemberi égbolt és barack füstölt sajttal

donothingEllőttem az utolsó fizetett szabimat, pontosabban most maradtam itthon, valójában a múlt hétre volt kiírva, de ugye a hülye sztahanovistája inkább bemegy melózni, mert nem akarja szarban hagyni a komerádjait a projektzárás és a határidőcunami kellős közepén…
Mivel a hónap végéig tart csak a buláj, és rebesgetik, hogy a jövő héten kiviszik alólunk a bútort, ezért pénteki armageddon ide vagy oda, nem vagyok hülye, hogy akkor legyek szabadságon, mikor már amúgy se lesz munka…
A napom tanulságai:

-gyönyörű a novemberi égbolt
-elképesztő érzés november közepén egy szál pólóban virágot ültetni a napsütésben
-imádom a szelet (levegőjegy befigyel)-kicsit kommentfüggő lettem, ez nem jó
-megállapítottam, hogy a füstölt sajt + őszibarackkompót kombó (háhá) teljesen csodálatos
-újra tettem egy próbát a honi rockvonalon, de továbbra is csak dinoszauruszokat és monoton, “nem találtunk énekest, ritmikáról lövésünk nincs, nagyon mélynek tartjuk öt klisé eldurrantását egy dalszövegben, de szeretjük a slipknotot” bandákat találtam; én aztán tényleg szorgalmasan bújom az undergroundot is, de a zenekarok (hm) többsége annyira látványosan plagizál és ezzel együtt is annyira elképesztően szar zenét tol, hogy már nekem kínos.
Meg ugye van a Tankcsapda, akiknek ma kényszerleszállt a Los Angelesből Párizsba tartó gépe telefonos terrorfenyegetés miatt.
Kicsit rájár a rúd a rockra manapság, véletlen..?
Béke.

Biorobot szabadságon

the_earth_without_art_is_just___eh____by_lazytrice-d4hpr1vMegnéztem két filmet (October Sky, nagyon nézős, és This Must Be the Place, amiben volt pár ütős sor, de elég lapos mozi, nem ajánlom), ettem spagettit (sokat), délután toltam egy diszkrét 4 órás szunyát, és csak olyan 3 percig volt gyomorgörcsöm a meló (jelenlegi és egyelőre következő nem létező) miatt. Egy munkamániás is lehet fejlődőképes.
Egyébiránt rengeteg teát iszom, és alig várom a fancy szálas gyönyörűségeket, amiket nemrég rendeltem. (És próbálok mellé annyi muffint enni, amennyit csak lehet, mert a sajtkrém, amit a mázhoz használtam, már az elkészítéskor egy hete le volt járva, veszélyesen élek).
Realizáltam, hogy alighanem kidobtam a teafa olajomat, ami azért rossz hír, mert most nagyon kéne, szóval holnap muszáj kivakarnom magam a lakásból, ez alapvetően nem fog jólesni, remélem, legalább a nap sütni fog, mert ma nem nagyon mutogatta a fényességes arcát.
Egyébiránt magányosnak és zsibbadtnak érzem magam, végtelenül unom már ezt az igazságtalan világot meg benne a sok képmutató, lélektelen gyökér embert, akiktől még mindig képes vagyok hányingert kapni, de dolgozom az ügyön.
A nap kérdése: meg lehet tanulni valahol akarni?

Nyári bú

agancsosTwo and a Half Men maraton (utolsó szezon), málna, meggy, barackok, alvás, alvás, alvás, tea, magányon merengés plusz egy érdekes felfedezés a nap végére: a hím szarvasok állítólag szándékosan gyűjtenek növényzetet az agancsukra tavasszal (hogy eddzék a nyakukat?), újabb bizonyíték a kelták bölcsességére.

A virágokat az öltözőmbe kérem

Az egész hétvégét nonstop zabálással töltöttem, úgy tűnik, minden téren előtör belőlem a kontrollvesztettség.

A hajam macerálása a másik agybajom mostanában, nem tudok leállni vele, ha egyszer elkezdem, ezért lassan állandóan össze kell fognom. Állítólag a trichotillomániások is a biztonságérzet hiányát kompenzálják (a madár is tollal béleli  fészkét, hát még a nyuszi) – azért remélem, odáig nem fajulok.

Egyébként feszült vagyok, és átlagos önmagamhoz képest is barátságtalan, ami ráadásul nem különösebben zavar, mert jelenlegi megítélésem szerint az egész világ megérdemli.

Megnéztem egy rakás The Originals részt és a The Babadook-ot (közben tömtem a fejem csipsszel, pogácsával, eperrel, keksszel, melegszendóval), megittam nyolc liter teát/nap és minden tekintetben tökéletesen inproduktív (van ilyen szó?) volt az egész víkendem, szóval most büszke vagyok magamra.

Tényleg. Csak sikerül lassan beilleszkednem a környezetembe, és ugyanolyan agyomosott, fantáziaszegény, tökéletesen haszontalan és felesleges emberré válnom, mint bárki más.

Ollé.