Telihold, epertorta, médiabox, zombiland és az okos cica

Képtalálat a következőre: „coconut strawberry cake”A telihold csak ma üt be teljes valójában, de én már a múlt éjjel sem aludtam. Elolvastam egy komplett regényt (A lány, akinek nincs múltja – Kathryn Croft), olvastatta magát, és bitang jóillatú papírra nyomták, de hogy ez mitől thriller, arra a cirka 350 oldal során sem sikerült rájönnöm, inkább afféle tinikrimi volt. Stradregénynek hívom az ilyet. Haladós, könnyű, nem rémes, de azért nem tragédia, ha véletlenül elázik, vagy fűfoltos lesz. Egy újabb jó ötlet fájdalmasan amatőr módon megírva.
Majdnem, mint a kókuszos epertortám, amit a hétvégén sütöttem, bár az azért jobb lett. Valamennyivel.
Éjfélkor egyébként elszállt az adás a tévéből (UPC forever), ami nemcsak azért volt idegesítő, mert nem tudtam meg, ki a gyilkos az ID dokujában, hanem mert szokás szerint azt írja ki a majom rendszerük, hogy nincs jel, legyek szíves ellenőrizni, csatakozik-e rendesen a kábel a médiabox seggébe.
Az egy dolog, hogy ilyenkor rendszerint távolról sem járok a kütyü közelében, tehát a kábel max. attól mozdulhat ki, hogy mit tudom én, lefingja egy arra kerekező kaszáspók, de mi már ez az attitűd, hogy egyből a kedves fogyasztóra kenünk mindent?
Gondolom kellemetlen lenne azt kiírni, hogy pl. “Bence, a hülyegyerek a központban véletlenül rákönyökölt egy gombra/elcsesztük a dátumváltást a kódoláskor/szarrá ment a kábelünk három csepp esőtől, elnézést a kellemetlenségért”, esetleg “most mentettük le a Nagy Testvér számára a napi tévés aktivitását, ezért újraindul a médiabox” (minden éjjel újraindul, általában hajnali 2-3 óra körül, mielőtt letakartam a francba az egészet, felébredtem rá, mert ilyenkor úgy villog a sok kis színes lámpája annak a szarnak, mint egy meggárgyult karácsonyfa).

A végigvirrasztott éjszaka után hajnalban elszenderedtem, és álmodtam néhány vivid hülyeséget, mielőtt az ébresztőórám eszéletre csörömpölt, hogy aztán úgy kóvályogjak át a napon, mint egy nyomorult zombi.
Megint fellángolt a melógyűlöletem, de jelenleg az a terv (kifogás?), hogy addig ki kéne bírnom, míg az agyaraim kezelése le nem zajlik – bár ha hathetenként kapok időpontokat, ez még vagy öt év is lehet, hehe, de ha jó fogorvost találsz, muszáj megkapaszkodni benne, mert ritka példány.
Egyéb napi történés, hogy F. csörgetett telefonon, de nem vettem fel, mert nem akarok vele beszélni (ő sem akar nekem e-mailt írni, 1-1), és hogy aggódom KitKatért, mert a “gazdája” sterilizáltatni akarja, és olyan kis nyüzüge szegénykém, hogy rémes belegondolni, hogy elaltatják… Megpróbálta elkapni, de a macska jutalomból szanaszét karmolta, és azóta nem megy “haza”. Okos cica.

 

Advertisements

Kis magyar sajtókórkép

444.hu
Az úgynevezett (bal)liberális, ellenzéki blog.
A szólásszabadság és a szent szövegértés élharcosa.

Kommentek egy random focis hír alatt:

-utálom az olaszokat

-őket lehet, nem védett faj

Kérdés: hány hozzászólás lett eltávolítva moderátorilag ebből a kettőből? És ha csak egy, vajon melyik? :)

Úgy van!

Pluszfeladat bónusz pontokért: hogyan módosult volna a történet végkimenetele, ha az olaszok helyett:
a) “cigányokat”
b) “zsidókat”
c) “arabokat”

szerepelt volna az első kommentben?

Úgy van!

Magyarországon minden oldalon tort ülnek az agyhalottak.

 

Keleten a helyzet… egyre szarabb

Hetek óta akadozik a kalózöböl, kb. minden hét-nyolcadik kattintásra jön létre kapcsolat a szerverrel, jól megszopatnak vele, hogy az amszterdami átjátszóra irányítanak, mert a hollandok valami nagy torrentellenes blokkolásba fogtak, és sajnos látszik is az eredménye. Egyszer egy kommentben olvastam, hogy: “ha lekapcsolják az ncore-t én öngyilkos leszek”. Mélyen együtt tudok érezni az illetővel, mert filmek kapcsán még csak-csak akadnak alternatívák, de  zenét szedni máshonnan kész tortúra.
criminal
Ha a duckduckGo talál is valamit, ÉS a víruskergető nem kezd eszeveszetten szirénázni, ÉS az oldal még él ÉS az is van rajta, amiért odamentem, akkor is zsíros esély van rá, hogy vagy az fogad, hogy az ujjlenyomatom és a retinám domborzatának megadásával regisztráljak, ÉS akkor majd töltögethetek, vagy fizessek xyz dollárt valami shady entitásnak, ÉS akkor esetleg töltögethetek. De ha mindezeken túljutsz, még mindig ott van a sansz, hogy ismeretlen jelszóval védett zipfájl vagy kamu kontent lesz a jutalmad (ami különösen a fél napos, 0,02 bit/óra sebességű töltögetős sessionok után esik jól az ember idegrendszerének).
A youtube ilyen szempontból szintén nagyon kényelmetlen, egyrészt újabban nem olyan egyszerű összekukázni trackenként egy új albumot, mert nem mindegyik van fenn, másrészt a tecsőtörő oldalak átlagos élettartama 3 és fél nap körül lehet, tucatszor fogadott az egy héttel korábban még működő szájtokon a link beszúrása után a “hát bocsi, a világ legrelevánsabb oldaláról már PONT nem áll módunkban letölteni semmit, de próbálj más forrást, annyi lehetőség van még”. :D Köszi, basszátok meg. (A régi kedves  downloadhelperrel meg nem tudom, mi a tetves farok van, de csak olyan verziójú FF-hoz létezik, amit sehonnan nem tudok tölteni, szóval minden irányból szorul a hurok.)

Napi cuki, HammerWorld

hirdetésmetalhammer

“13-15-ig terjedő korosztályban keresünk zenészpalántákat. Nem pedofilok vagyunk, csak nyolcadikosok, és szeretjük a zenét, szeretünk zenélni, és álmom, hogy ezt egy bandában tegyem. Az együttes most egy átmeneti időszakon megy keresztül, még egy számot se tudunk végig, mert tunyák vagyunk. Jelenleg hárman képezzük az egyelőre névtelen zenekar legénységét, egy gitáros, aki mellé elkéne egy másik, aki lehetőleg basszer, de azért tud a hagományos modellen is játszani. Van egy énekesünk is, aki amúgy nem tud angolul, mert németes, de azért jó lesz. Meg vagyok én, aki zongorázom. De attól még akár metalt is játszahtunk, max halk leszek. Ja és kell egy dobos. Bármit megtanulunk, könnyűzenét könnyen, de elsősorban én saját számokat szeretnék játszani. Mi mind fiúk vagyunk, de az se baj, ha lány vagy, legfeljebb neked. Újpest környékieket keresünk.”

A nagy testvér átka

Képtalálat a következőre: „galaxy big brother”Úgy tűnik, megint utolért valami Murphy-féle átok.
Tönkrement az zár az ajtómon, plusz olyan ügyesen ejtettem le a betonra a telefonomat, hogy a komplett kijelző feladta a harcot. Be lehet ugyan kapcsolni, de vakon nem vállalkozom a SIM beírására, így búcsúzhatok az összes adatomtól, ami rajta volt, plusz dobhatok ki 70 rongyot új telóra, plusz mehetek be a rohadvány Telenorhoz, mert mini SIM-em van (ősrégi, még Pannon GSM-es), ezekben a modern szarokban meg már csak hipernanoattofaszom foglalat van, és nem biztos, hogy van kedvem a házibarkácshoz, szóval ki kell cseréltetni a kártyát. Imádok erre elbaszni egy délutánt és kitudjahányezer forintot, csak mert ők annak idején nem tudták elképzelni, hogy egyszer majd fejlődni fog a technológia.
Addig is előkotortam a régi, nem okos Samsungomat, a kijelzője meg a menügombja már kezdi feladni, de az akksiját 2 és fél év alvás után simán fel tudtam ébreszteni, és a telefon egyébként működik (pedig párszor ez is le lett ejtve, de az összehajtogatós típus még nem volt ilyen hisztis picsa, csak megrepedt egy kicsit itt-ott).
Az új Galaxyban már az akksi se lesz cserélhető, gyűlölöm, ahogy a techcégek hülyére veszik a vásárlókat. Mindenféle kinemszarjale ‘extrákkal’ kábítanak (pl. 30 percig és másfél méter mélységig  vízálló a telefon – próbálok elképzelni olyan élethelyzetet, mikor ez jól jön, de csak a vécébe ejtés jut eszembe; bár még mindig az ujjlenyomat-olvasó a kedvencem, miért ne rögtön retinaszkenner vagy DNS-mintavétel?), közben meg egyre szarabb minőségűek a készülékek, hogy ne csak a divatmajmok cseréljék őket kétévente.
Ráadásul bármilyen applikációt gyakorlatilag csak akkor használhatsz, ha adatvédelmileg hozzájárulsz, hogy a seggedbe is benézzenek. Az is édes, ahogy az ‘ingyenes’ cloud tárhelyet meg a szinkronizálást valami kurva nagy kegyként vezetik fel, remélem, le lehet tiltani majd őket a picsába. (Előre idegbajos vagyok a gondolattól. Az Asus hibriden konkrétan két napig szórakoztam vele, míg leirtottam a leirtható kémprog  alkalmazásokat, és úgy-ahogy kiiktattam a maradékot, pedig a Windows sokkal áttekinthetőbb, mint az Android.)

Tévedések végjátéka

Képtalálat a következőre: „drama”Attraktív állatorvosi ló ez a Weinstein ügy. Minden szempontból.
Van itt minden, anyagi érdekből történő testvéri karaktergyilkosság, képmutató példastatuálási pávatánc Hollywoodból, egy ósdi, hímsoviniszta rendszer hímsoviniszta hímei és nőstényei (úgy ám!), képmutatás és helyezkedés minden szinten. A célközönség ugyanaz, akiknek a ‘Star Wars 27’ és a ‘Szokásos képregényhősös CGI kliséhalmaz 259’ is készül, és úgy tűnik, sikerült is megtalálni őket.
Az előadás igen színvonaltalan: a forgatókönyv az unalomig ismert, a karakterek kétdimeziósak, a cselekmény ezerszer lerágott csont, a színészek szarok, de mindenkinek érdeke, hogy úgy tegyen, hogy itt most egy hatttalmas, katartikus drámai fordulat zajlik éppen. Hát, lófaszt, mama.
Nem mélyednék el olyan evidens dolgokban, mint hogy nőket (és férfiakat) molesztálni mind tettleg, mind verbálisan utolsó alja orángutántempó, és valósággal szárnyal a kriminális kreativitásom, ha az efféle bűncselekmények elkövetőinek a büntetése szóba kerül.

Feminista vagyok, és Magyarországon élő, dolgozó nő, szóval nem kell bemutatni, hogy működik egy patriarchális rendszer, ahol a főnök 99,99%-ban férfi, és 89,5%-ban hímsoviniszta seggarc. Tudom, hogy molesztálni nem csak úgy lehet valakit, hogy kést szorítanak a nyakához, és bizonyám, van olyan, mikor az ésszerű (ezt már tavaly nyár óta így írják helyesen, azt hiszem) mérlegelés azt dobja ki, hogy többet veszt az ember lánya a panasztétellel/rendőrségi feljelentéssel/fuckthisshit meneküléssel, mint azzal, ha lenyeli a békát. Vagy egyebet, kinél hol húzódik az a bizonyos határ. Ez pedig azért lehet így, mert a társadalmunk szépen kussban aláfekszik egy olyan attitűdnek, miszerint a nők alacsonyabbrendűek, a hatalmi pozícióban lévő hímeket pedig megilletik bizonyos előjogok, mert egyszerűen ilyen a világ. (Majomhorda megvan..?)
Elég könnyen triggerel az áldozathibáztatás, és azt vallom, inkább utólag derüljön ki egy bűncselekmény, mint sohasem – nagyon is ismerem a sokáig jegelt traumák működési mechanizmusát.
Nade…
Azért vegyünk észre néhány dolgot.
Ha feltörekvő színésznőcske vagyok, aki remegő szívvel és lábacskákkal áll a vélt nagy áttörés előtt, ami majd az Oscarig repíti, aztán kiderül, hogy az álmaim elérséhez egy (két, három, húsz, ötven) undorító disznót le kell szopni, akkor ott én hozok egy döntést:

a) nem teszem meg, és reménykedem, hogy elkurvulás nélkül is viszem valamire
b) csatakosra zokogom a párnám, aztán keresek egy olyan pályát, ahol emberszámba vesznek, és nem nekem kell embereket venni a számba
c) elballagok a rendőrségre, és szépen feljelentést teszek
d) leszopom, akit le kell, és (drogok, pia, evészavar, pszichoterápia segítségével) próbálom meggyőzni magam, hogy normális, ha az embernek efféle áldozatot kell hoznia a sikerért
e) leszopom, hát hogyne szopnám, tudtam, mire vállalkozom, no problem.

Az, hogy 20-30 év csendes cinkosságot követően, miután magasabbra szoptam magam náluk, megszopatom azokat, akik anno a pályám elején engem szopattak, tehát ugyanúgy a győztes oldalra állok, mint régen, hiszen az éri meg nekem; vagy peren kívül eladom a becsületem egy zsírosabb kis összegért, nos… az finoman szólva nem túl elegáns.
Nem mintha az illető nem érdemelné meg! Megérdemli.

Sokan azonban elsiklanak afelett, hogy azok a most felszólaló hírneves áldozatok (önös érdekből, bizony) szintén komoly szerepet vállaltak ennek a beteg rendszernek a fenntartásában. (Érdekes, hogy az eddigi nyilatkozók közül egy férfi az egyetlen, aki azt mondta, bűntudata van, mert annak idején nem tett semmit, mikor egy kolléganője elmesélt neki egy efféle esetet – Colin Firth tényleg egy gentleman lehet.)
Az is visszatetsző, hogy sokan mintha divatból szállnának fel erre a lincselős vonatra: akit nem molesztáltak filmmogulok, az annyit is ér…
Egy szó, mint száz: hadd tartogassam a részvétemet és a szimpátiámat azoknak az áldozatoknak, akiknek valószínűleg nem ismerjük a nevét, és akiknek a története soha nem fog semmiféle címlapra kerülni, mert mindenki tojik rájuk – mert ez itten a világfolyás. Azokra a gerinces, becsületes emberekre gondolok, akik úgy döntöttek, döntenek, nem adják el a testüket gusztustalan producereknek, a lelküket pedig a nihilnek, és a nehezebb utat választják.

Azzal pedig senki ne áltassa magát, hogy egy nagy, egészséges tisztulási folyamat vette kezdetét Hollywoodban: attól, hogy darab szart kiköp magából a latrina, a lényeg nem változik.

És a főcím is borzalmas

Nem tetszik a Gypsy, bár még csak az évad felénél vagyok. Lassú, nem túl eredeti, és ha Watts kisasszony nem volna olyan csinoska, hogy tikkeljek az irigységtől, ha ránézek, valószínűleg halálra is unnám magam, mégsem ez az, ami igazán zavar benne… de hogy valójában mi, arra csak az imént jöttem rá.
A nőgyűlölő attitűd.
Minden női szereplő ellenszenves. A tökéletes életű középosztálybeli szépség valójában sárba tiporja a szakmája legelemibb etikai normáit, és bár szegény, ártatlan férje (eddig) rendületlenül, hűségesen imádja, ő fiatal csajokra gerjed (mert ugye, az a legújabb filmes trend, hogy nem létezik heteroszexuális nő, ezen is mindig kiakadok).
Például olyan csajokra gerjed, mint az erősen borderline, Sidney nevű rémálom, aki szemtelenül fiatal, atomszexi és természetesen biszexuális. Bakanccsal tipor a mindenféle nemű szívek romjain, mert megteheti, és mert élvezi – az expasiját pl. az öngyilkosságig üldözi, és a szakításuk után is lejmol szegény, kiszolgáltatott fiútól.
Aztán ott van a szintén szexi Alexi, a hűséges férj titkárnője, aki visszaélve bájaival a romlásba készül rántani az ártatlan hímet, aki persze passzív elszenvedője lesz majd a leendő félredugásnak. (Megtudtuk, hogy a barátait is a válás tette tönkre – vagyis a nők.)
A tablót a lányukat (egyelőre csak átvitt értelemben) megfojtó anyák (a főhős mamája, és az egyik kliense), valamint az akaratgyenge, kiszolgáltatott, drog-, fasz- illetve szektafüggő nebáncsvirágok (Allison és Rebecca) teszik teljessé. Ja, és egy villanás erejéig ott van még az elmaradhatatlan focianyuka kommandó is
Ezek fényében igazán nem lepődik meg az ember, mikor az egyetlen cuki nőnemű lényről (Dolly, a kislány), kiderül, hogy ő igazából fiú.

Hétköznapicsa

Kapcsolódó képAz imént felfedeztem egy eddig rejtve maradt képességemet: színjózanon is tudok akkorát esni, hogy egyszerre (azt hiszem, csak majdnem, de még tart a sokk) eltörjem három végtagom. Jobb boka és lábfej, bal térd, jobb csukló. Ha hozzávesszük, hogy teljesen véletlenül nem tört be az üvegtábla, amibe sikerült belezuhannom, még egy nyaki aorta szétvágást is hozzáírhatunk.
Talán majd legközelebb.
Ja, semmi, csak hosszasan belemerültem a HVG-be az erkélyen, és úgy zsibbadt érzéketlenre az egyik lábam, hogy felálláskor nem tűnt fel, csak miután egy dupla leszúrt Rittbergerrel átdobtam magam a küszöbön.
Bele az erkélyajtóba.
Kicsit se volt dörömbölés meg csattogás, á. Bárki rámnézett, élek-e még? Á.

(Kitkat a fekete pasijával összebújva alszik a bokorban az ablak alatt, nagyon édesek.*)

*Kitkat egy macska.**

**Látszik, hogy a 13 és 3/4 éves Adrien Mole titkos naplóját olvasom (jobb későn, mint soha).

Ápdét: azt hiszem, a jobb bokámat sikerült nem kicsit összezúzni. Nabazdmeg.

Nekem nincs tévém, azon is csak Spektrumot nézek

Képtalálat a következőre: „television”
M1 : egy pasi tanít egy csajt traktort vezetni
M2: reklám (Oikos joghurt)
Duna: valami régi krimi (A szomszéd) két pasi veszekszik éppen
M4: foci összefoglaló (magyarok vs. noname külföldi csapat)
Duna World: 70 éves magyar film (Életjel), ez még fekete-fehér baszki, és minden 2. szavuk, hogy elvtárs
M5: valami Végállomás c. opusz, Koltai ripacskodik benne a ferde fejével
M3: “Hűség a melódiához”… Matrózruhás pasik táncikálnak éppen egymással  (nem viccelek)
Rtl Gold: Gyertek át szombat este! Nevetgélős baromkodás Balázzsal. Ez még elmenne, de nem vagyok hangulatban.

(Itt most hat UPC reklámcsatorna jön, ezeket kihagynám)

Rtl Klub: Tolvajtempó
TV2: Ted
Viasat 3: Halálos iramban
Viasat 6: A szállítmány. Sose derül ki, mi ez, reklám van. (X-akták trailer)
Rtl II: CSI…. Úristen.
Szuper TV2: A Fantasztikus Négyes és az Ezüst lófasz
Cool tv: Narnia krónikái
Film+: A maszk
AXN: Gyilkos elmék
AXN White: Sherlock (sorozat Bendicttel, végre valami… kár, hogy 10 percenként reklám van)
AXN BLACK: Conan a kalandor
Comedy Central: Family Guy
Comedy Central Extra: South Park
Paramount Channel: Jackie Chan – Mennydörgés
Sorozat+: Gyilkos elmék
STORY 4: Túlvilági papa
Izaura tv: Alisa
Story 5: Gyilkos sorok, de éppen reklám
Film Mánia: Califorgia
Film Café: My blueberry nights – nem tudom, ez mi lehet, valami 80-as évekbeli dugós filmnek tűnik az eleje alapján
RTL+: Vérmesék
AMC: Pandorum (amúgy reklám, Spar és Ibuprofen)
FOX: Sikoly 2
Mozi plusz: Maffia: túlélő játszma (reklám, Arany ászok)
Spíler tv: salakmotor
Prime: a házinyuszi (reklám, Erzsébet-táborok)
Life tv: Meztelen szerelem (reklám: saját babaetetős szpot)
TLC: Mondj igent a ruhára (reklám, Borsodi)
FilmBox: Az elveszett jövő
Humor+: A Simpson család
Rtl Spike: Kedvencek temetője
MTV: World Stage (reklám, saját műsoré)
Sundance tv: All Tomorrows parties (valami csaj énekel)
Galaxy: Az ember gyermeke
ATV: Visszajátszás (rettenetes sztendapos szenvedés)
Hírtv: Szanadfogás (Botka magyarázkodik valami színpadon)
Echo tv: Magyarok (amúgy Híradó, épp migránsoktól kell félni)
HBO – A MOZICSATORNA: Star Trek – Mindenen túl
HBO2 – A MOZICSATORNA: Érkezés, de vége van és Trónok harca jön
HBO3: Ash vs. Evil Devil
Cinemax: Lous Drax kilencedik élete
Cinemax 2: Hétköznapi titkaink
Sport1: Labdarúgás (reklám, Mediamarkt)
Sport2: tenisz
Eurosport1: lovaglás
Eurospport2: úszás
SportM: Erős emberek (reklám, saját műsoré)
Fishin and Hunting: Pontygeneráció
Extreme Sports Extra(?): valami box
Spektrum: Győztes és vesztes csaták (reklám, prosztatagyógyszer)
National Geographic: Hitler, a beteg
NatGeo Wild: Cápák a strandon
Discovery Channel: Csupasz túlélők (pucér emberek barangolnak a dzsungelben)
Animal Planet: Állatok útmutatója a modernkori nemtommihez, nem látszik a cím vége az információban, valami hal harapdos egy embert
DTX: Autódokik
Discovery Science: Az építőipar királyai
ID Extra: Stephersfodi vagy milyen kísértetek (reklám, Kinley)
History tv: Tűzben edzett (reklám, Trivago)
Ozone tv: Fedezd fel! (híreket mutogatnak)
Viasat Explorer: Klondike Trappers
Travel Channel: Extrém viziparkok (reklám, valami főzés)
DoQ: Vietnam, elveszett filmek
CBS reality: Fekete bárány
Da Vinci Learning: Élet az olaj után
TV Paprika: Pékfivérek
Spektrum Home: Mit mondtál, hol laksz?
Food Network: Amcsi ízek világa
Fine Living: Vásároljunk szigetet!
Chili tv: Sütimester
Fem3: Véznák kontra dagik
(vagy 8 gyerekcsatorna)
Kiwi tv: Glória kalandjai (valami mese)
Mezzo: operás nyivákolás
Muzsika tv: Deszpaszítóóó! :D Baszki.
Itt még jön vagy 4 zenecsatorna és 5 külföldi hírtévé.

Vegyük észre, milyen friss filmek vannak műsoron.  Kedvencek temetője 1989, Tolvajtempó 2000, ez már egész frissnek tűnik, csak 17 éves, nem nem huszonnyolc. A maszk is tök friss 1994-ből, Sikoly 2 1997-ből, ilyen az igényes szórakoztatás! De legalább 25 percenként tesznek bele fél óra reklámot!

Ha valami van, de nem az igazi még :P

Áll a bál a magyar médiákokban, súlytalanabbnál is súlytalanabb arcok adják elő a kicsit sem szofisztikált véleményüket a Rapülők feltámasztásáról írt vitriolos index.hu kritika kapcsán. Durvaaa. Mind a két oldalon halálra röhögöm magam.

Ezt a bandát a 90-es években se lehetett komolyan venni, és pont attól volt jó, hogy mennyire szar. Erre most kiderül, hogy

  1. van, aki komolyan azt gondolja, hogy komolyan gondolták
  2. és tényleg!

Emlékezzünk meg róluk egy klasszikussal:

Like > Life

black-mirror-season-3-poster.pngA Black Mirror 3. évadának első részét valószínűleg pont azok nem fogják látni, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, bár valószínűleg már késő riadót fújni, az instagramzombik serege ettől nem fog magába szállni, legfeljebb nyom rá egy 1 csillagot imdb-n.
Nekem, aki a közösségi médiát a kb. a 21. század atomcsapásának tartom, persze tetszett, hogy belenyomják az orrunkat (orrotokat), milyen ostoba, dróton rángatott, likefüggő, hamis agyhalottakat nevel belőlünk (belőletek) a Cukorhegyi & Co., ugyanakkor…

Azt be kell látni, hogy igazából az emberek mindig is ezt csinálták, csak a technológia láthatóbbá tette a képmutatást és a számítást, amivel a szociális tőkét gyűjtögetik és kamatoztatják, valamint azt, hogy ez hogyan konvertálódik gazdasági tőkébe. Illetve megnehezítette a szökést: régebben az emberek még képesek voltak jóindulattal viszonyulni a remetékhez, manapság pedig már a birkák szerint nem is csak furcsa, aki tesz (tosz) rá, hány lájkot ér a reggelije , hanem egyenesen gyanús, mi több, ellenszenves. Weirrrrdo.

A társadalom a Nosedive-ban (is) kasztszerűen épül fel, mivel a magasan pontozottak másnak adott pontszámai is nagyobb súllyal esnek latba, a hatalmuk konzerválódik, belterjessé válik az elit, ugyanakkor a skála aljáról szinte lehetetlen visszakapaszkodni (látványos fricska az orrunkra, hogy a filmben bizonyos pontszám alatt eleve ki van tiltva az ember lakóövezetekből, épületekből, üdv a valóságban).

A PC beüt rendesen, mikor az epizód elején fekete és egyben meleg karakter kell, hogy sajnálni tudjuk a kiközösítettet (mármint a nézők, a csillagaddiktok ezt nem engedhetik meg maguknak, nem trendi).
Feltűnő, hogy a főantihősnek ezen kívül is milyen sok negatív élménye van fekete karakterekkel (a nő, akinek véletlenül nekimegy a járdán, a taxisofőr, a check in-es csaj, a biztonsági őr, az üvöltöző pasi a börtönben), ezt én nem nagyon tudtam hova tenni. (Mármint, hogy mit akartak vele az írók, mert nem hiszem, hogy véletlen volt.)
Vegyük észre: szigorú büntetés jár érte, mikor Lacey egyetlenegyszer őszinte érzelmet fejez ki valaki felé (kiborulás a reptéren), nem hiba, bűn, ha megtöröd a mézes-mázas kamuparádét. Ha ugyan egyelőre csak társadalmi szempontból vannak is börtönben, az őszinte karakterek, mind lúzerek (a nerd öccs, a pornófan kutas srác, a kamionsofőr nő).

Érdekes, hogy olyan érzés maradt bennem a végén, hogy ez egy tanmese, hiszen milyen szépen rámutat a likebuzi világ ürességére és képmutatására, aztán belegondoltam, hogy tulajdonképpen mi is történt a főhőssel, aki – ha nem is teljesen önszántából – kiáll a sorból, nos, a tanulság tulajdonképpen az, hogy aki nem hódol be, az élvezheti az őszinteségét a börtönben, szóval…

Menet közben persze sűrűn bólogattam a lelki fejemmel, pont ilyennek látom körülöttem az embereket, a különbség az, hogy a többségük még nem tudatosította, mit is művel, mikor a közösségi médiában körbenyalogatja az ismerőseit, aztán bizalmasan leköpdösi és kigúnyolja őket nekem IRL.

A hab a tortán?
Az érzés, mikor az epizód megtekintése után felmásztam imdb-re és az arcomba röhögtek a csillagok. ;)

Best > Hahota

tabloidsSzeretem a (nem túl primtív) bulvármagazinokat, halál szórakoztatóak. Pl. mikor egy mára már kivénhedt, modellnek csúfolt, magát anno a legősibb módon megszedő Kádár-kori rib hölgyike budai villájából megosztja az egyszeri olvasóval kifinomult világnézetét, miszerint: “az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember ne azt csinálja, amit szeret“. :D

Vagy mikor a full meleg ex-szappanopera sztár és ex-színházigazgató úr kéthetente azzal az apropóval pózoltatja a legújabb tinédzserkorú kamubarátnőjét a lap fotósainak, hogy ők bizony halálosan szerelmesek egymásba, annyira, hogy már megint elmentek wellnessezni. Úristenbazmeg, micsoda hír. Persze, hogy fizetett reklám, úgy várom már, hogy egyszer, csak egyszer tényleg természetesnek hatóan bukkanjon fel a bullshit interjúban az aktuális szálló neve, de úgy tűnik, reménytelen küldetés.

Vagy az, hogy milyen ravasz eufemizmusokkal írja körbe a sztárfodrász, hogy 20 év laggal ugyan, de egy apakomplexusos aranyásó (mellesleg totálisan tehetségtelen, és végtelenül túlértékelt) színésznőcske révén végre lyuksógorok lettek a szintén sztárfodrász haverjával.

De csodálatos a kötelező jellegű sztárszakács rovat is, amiben pl. a karancslapujtői cigánysorról elszármazott, 10 éve felkutatott tehetség elmeséli, hogy ő éppenséggel a nagymamájától tanulta az alább bemutatott, csicseriborsó salátával és pirospaprikás tahinival tálalt köményes kagyló elkészítésének trükkjeit. ;)

Éljen soká a bulvár!