Tévedések végjátéka

Képtalálat a következőre: „drama”Attraktív állatorvosi ló ez a Weinstein ügy. Minden szempontból.
Van itt minden, anyagi érdekből történő testvéri karaktergyilkosság, képmutató példastatuálási pávatánc Hollywoodból, egy ósdi, hímsoviniszta rendszer hímsoviniszta hímei és nőstényei (úgy ám!), képmutatás és helyezkedés minden szinten. A célközönség ugyanaz, akiknek a ‘Star Wars 27’ és a ‘Szokásos képregényhősös CGI kliséhalmaz 259’ is készül, és úgy tűnik, sikerült is megtalálni őket.
Az előadás igen színvonaltalan: a forgatókönyv az unalomig ismert, a karakterek kétdimeziósak, a cselekmény ezerszer lerágott csont, a színészek szarok, de mindenkinek érdeke, hogy úgy tegyen, hogy itt most egy hatttalmas, katartikus drámai fordulat zajlik éppen. Hát, lófaszt, mama.
Nem mélyednék el olyan evidens dolgokban, mint hogy nőket (és férfiakat) molesztálni mind tettleg, mind verbálisan utolsó alja orángutántempó, és valósággal szárnyal a kriminális kreativitásom, ha az efféle bűncselekmények elkövetőinek a büntetése szóba kerül.

Feminista vagyok, és Magyarországon élő, dolgozó nő, szóval nem kell bemutatni, hogy működik egy patriarchális rendszer, ahol a főnök 99,99%-ban férfi, és 89,5%-ban hímsoviniszta seggarc. Tudom, hogy molesztálni nem csak úgy lehet valakit, hogy kést szorítanak a nyakához, és bizonyám, van olyan, mikor az ésszerű (ezt már tavaly nyár óta így írják helyesen, azt hiszem) mérlegelés azt dobja ki, hogy többet veszt az ember lánya a panasztétellel/rendőrségi feljelentéssel/fuckthisshit meneküléssel, mint azzal, ha lenyeli a békát. Vagy egyebet, kinél hol húzódik az a bizonyos határ. Ez pedig azért lehet így, mert a társadalmunk szépen kussban aláfekszik egy olyan attitűdnek, miszerint a nők alacsonyabbrendűek, a hatalmi pozícióban lévő hímeket pedig megilletik bizonyos előjogok, mert egyszerűen ilyen a világ. (Majomhorda megvan..?)
Elég könnyen triggerel az áldozathibáztatás, és azt vallom, inkább utólag derüljön ki egy bűncselekmény, mint sohasem – nagyon is ismerem a sokáig jegelt traumák működési mechanizmusát.
Nade…
Azért vegyünk észre néhány dolgot.
Ha feltörekvő színésznőcske vagyok, aki remegő szívvel és lábacskákkal áll a vélt nagy áttörés előtt, ami majd az Oscarig repíti, aztán kiderül, hogy az álmaim elérséhez egy (két, három, húsz, ötven) undorító disznót le kell szopni, akkor ott én hozok egy döntést:

a) nem teszem meg, és reménykedem, hogy elkurvulás nélkül is viszem valamire
b) csatakosra zokogom a párnám, aztán keresek egy olyan pályát, ahol emberszámba vesznek, és nem nekem kell embereket venni a számba
c) elballagok a rendőrségre, és szépen feljelentést teszek
d) leszopom, akit le kell, és (drogok, pia, evészavar, pszichoterápia segítségével) próbálom meggyőzni magam, hogy normális, ha az embernek efféle áldozatot kell hoznia a sikerért
e) leszopom, hát hogyne szopnám, tudtam, mire vállalkozom, no problem.

Az, hogy 20-30 év csendes cinkosságot követően, miután magasabbra szoptam magam náluk, megszopatom azokat, akik anno a pályám elején engem szopattak, tehát ugyanúgy a győztes oldalra állok, mint régen, hiszen az éri meg nekem; vagy peren kívül eladom a becsületem egy zsírosabb kis összegért, nos… az finoman szólva nem túl elegáns.
Nem mintha az illető nem érdemelné meg! Megérdemli.

Sokan azonban elsiklanak afelett, hogy azok a most felszólaló hírneves áldozatok (önös érdekből, bizony) szintén komoly szerepet vállaltak ennek a beteg rendszernek a fenntartásában. (Érdekes, hogy az eddigi nyilatkozók közül egy férfi az egyetlen, aki azt mondta, bűntudata van, mert annak idején nem tett semmit, mikor egy kolléganője elmesélt neki egy efféle esetet – Colin Firth tényleg egy gentleman lehet.)
Az is visszatetsző, hogy sokan mintha divatból szállnának fel erre a lincselős vonatra: akit nem molesztáltak filmmogulok, az annyit is ér…
Egy szó, mint száz: hadd tartogassam a részvétemet és a szimpátiámat azoknak az áldozatoknak, akiknek valószínűleg nem ismerjük a nevét, és akiknek a története soha nem fog semmiféle címlapra kerülni, mert mindenki tojik rájuk – mert ez itten a világfolyás. Azokra a gerinces, becsületes emberekre gondolok, akik úgy döntöttek, döntenek, nem adják el a testüket gusztustalan producereknek, a lelküket pedig a nihilnek, és a nehezebb utat választják.

Azzal pedig senki ne áltassa magát, hogy egy nagy, egészséges tisztulási folyamat vette kezdetét Hollywoodban: attól, hogy darab szart kiköp magából a latrina, a lényeg nem változik.

Advertisements

És a főcím is borzalmas

Nem tetszik a Gypsy, bár még csak az évad felénél vagyok. Lassú, nem túl eredeti, és ha Watts kisasszony nem volna olyan csinoska, hogy tikkeljek az irigységtől, ha ránézek, valószínűleg halálra is unnám magam, mégsem ez az, ami igazán zavar benne… de hogy valójában mi, arra csak az imént jöttem rá.
A nőgyűlölő attitűd.
Minden női szereplő ellenszenves. A tökéletes életű középosztálybeli szépség valójában sárba tiporja a szakmája legelemibb etikai normáit, és bár szegény, ártatlan férje (eddig) rendületlenül, hűségesen imádja, ő fiatal csajokra gerjed (mert ugye, az a legújabb filmes trend, hogy nem létezik heteroszexuális nő, ezen is mindig kiakadok).
Például olyan csajokra gerjed, mint az erősen borderline, Sidney nevű rémálom, aki szemtelenül fiatal, atomszexi és természetesen biszexuális. Bakanccsal tipor a mindenféle nemű szívek romjain, mert megteheti, és mert élvezi – az expasiját pl. az öngyilkosságig üldözi, és a szakításuk után is lejmol szegény, kiszolgáltatott fiútól.
Aztán ott van a szintén szexi Alexi, a hűséges férj titkárnője, aki visszaélve bájaival a romlásba készül rántani az ártatlan hímet, aki persze passzív elszenvedője lesz majd a leendő félredugásnak. (Megtudtuk, hogy a barátait is a válás tette tönkre – vagyis a nők.)
A tablót a lányukat (egyelőre csak átvitt értelemben) megfojtó anyák (a főhős mamája, és az egyik kliense), valamint az akaratgyenge, kiszolgáltatott, drog-, fasz- illetve szektafüggő nebáncsvirágok (Allison és Rebecca) teszik teljessé. Ja, és egy villanás erejéig ott van még az elmaradhatatlan focianyuka kommandó is
Ezek fényében igazán nem lepődik meg az ember, mikor az egyetlen cuki nőnemű lényről (Dolly, a kislány), kiderül, hogy ő igazából fiú.

Hétköznapicsa

Kapcsolódó képAz imént felfedeztem egy eddig rejtve maradt képességemet: színjózanon is tudok akkorát esni, hogy egyszerre (azt hiszem, csak majdnem, de még tart a sokk) eltörjem három végtagom. Jobb boka és lábfej, bal térd, jobb csukló. Ha hozzávesszük, hogy teljesen véletlenül nem tört be az üvegtábla, amibe sikerült belezuhannom, még egy nyaki aorta szétvágást is hozzáírhatunk.
Talán majd legközelebb.
Ja, semmi, csak hosszasan belemerültem a HVG-be az erkélyen, és úgy zsibbadt érzéketlenre az egyik lábam, hogy felálláskor nem tűnt fel, csak miután egy dupla leszúrt Rittbergerrel átdobtam magam a küszöbön.
Bele az erkélyajtóba.
Kicsit se volt dörömbölés meg csattogás, á. Bárki rámnézett, élek-e még? Á.

(Kitkat a fekete pasijával összebújva alszik a bokorban az ablak alatt, nagyon édesek.*)

*Kitkat egy macska.**

**Látszik, hogy a 13 és 3/4 éves Adrien Mole titkos naplóját olvasom (jobb későn, mint soha).

Ápdét: azt hiszem, a jobb bokámat sikerült nem kicsit összezúzni. Nabazdmeg.

Nekem nincs tévém, azon is csak Spektrumot nézek

Képtalálat a következőre: „television”
M1 : egy pasi tanít egy csajt traktort vezetni
M2: reklám (Oikos joghurt)
Duna: valami régi krimi (A szomszéd) két pasi veszekszik éppen
M4: foci összefoglaló (magyarok vs. noname külföldi csapat)
Duna World: 70 éves magyar film (Életjel), ez még fekete-fehér baszki, és minden 2. szavuk, hogy elvtárs
M5: valami Végállomás c. opusz, Koltai ripacskodik benne a ferde fejével
M3: “Hűség a melódiához”… Matrózruhás pasik táncikálnak éppen egymással  (nem viccelek)
Rtl Gold: Gyertek át szombat este! Nevetgélős baromkodás Balázzsal. Ez még elmenne, de nem vagyok hangulatban.

(Itt most hat UPC reklámcsatorna jön, ezeket kihagynám)

Rtl Klub: Tolvajtempó
TV2: Ted
Viasat 3: Halálos iramban
Viasat 6: A szállítmány. Sose derül ki, mi ez, reklám van. (X-akták trailer)
Rtl II: CSI…. Úristen.
Szuper TV2: A Fantasztikus Négyes és az Ezüst lófasz
Cool tv: Narnia krónikái
Film+: A maszk
AXN: Gyilkos elmék
AXN White: Sherlock (sorozat Bendicttel, végre valami… kár, hogy 10 percenként reklám van)
AXN BLACK: Conan a kalandor
Comedy Central: Family Guy
Comedy Central Extra: South Park
Paramount Channel: Jackie Chan – Mennydörgés
Sorozat+: Gyilkos elmék
STORY 4: Túlvilági papa
Izaura tv: Alisa
Story 5: Gyilkos sorok, de éppen reklám
Film Mánia: Califorgia
Film Café: My blueberry nights – nem tudom, ez mi lehet, valami 80-as évekbeli dugós filmnek tűnik az eleje alapján
RTL+: Vérmesék
AMC: Pandorum (amúgy reklám, Spar és Ibuprofen)
FOX: Sikoly 2
Mozi plusz: Maffia: túlélő játszma (reklám, Arany ászok)
Spíler tv: salakmotor
Prime: a házinyuszi (reklám, Erzsébet-táborok)
Life tv: Meztelen szerelem (reklám: saját babaetetős szpot)
TLC: Mondj igent a ruhára (reklám, Borsodi)
FilmBox: Az elveszett jövő
Humor+: A Simpson család
Rtl Spike: Kedvencek temetője
MTV: World Stage (reklám, saját műsoré)
Sundance tv: All Tomorrows parties (valami csaj énekel)
Galaxy: Az ember gyermeke
ATV: Visszajátszás (rettenetes sztendapos szenvedés)
Hírtv: Szanadfogás (Botka magyarázkodik valami színpadon)
Echo tv: Magyarok (amúgy Híradó, épp migránsoktól kell félni)
HBO – A MOZICSATORNA: Star Trek – Mindenen túl
HBO2 – A MOZICSATORNA: Érkezés, de vége van és Trónok harca jön
HBO3: Ash vs. Evil Devil
Cinemax: Lous Drax kilencedik élete
Cinemax 2: Hétköznapi titkaink
Sport1: Labdarúgás (reklám, Mediamarkt)
Sport2: tenisz
Eurosport1: lovaglás
Eurospport2: úszás
SportM: Erős emberek (reklám, saját műsoré)
Fishin and Hunting: Pontygeneráció
Extreme Sports Extra(?): valami box
Spektrum: Győztes és vesztes csaták (reklám, prosztatagyógyszer)
National Geographic: Hitler, a beteg
NatGeo Wild: Cápák a strandon
Discovery Channel: Csupasz túlélők (pucér emberek barangolnak a dzsungelben)
Animal Planet: Állatok útmutatója a modernkori nemtommihez, nem látszik a cím vége az információban, valami hal harapdos egy embert
DTX: Autódokik
Discovery Science: Az építőipar királyai
ID Extra: Stephersfodi vagy milyen kísértetek (reklám, Kinley)
History tv: Tűzben edzett (reklám, Trivago)
Ozone tv: Fedezd fel! (híreket mutogatnak)
Viasat Explorer: Klondike Trappers
Travel Channel: Extrém viziparkok (reklám, valami főzés)
DoQ: Vietnam, elveszett filmek
CBS reality: Fekete bárány
Da Vinci Learning: Élet az olaj után
TV Paprika: Pékfivérek
Spektrum Home: Mit mondtál, hol laksz?
Food Network: Amcsi ízek világa
Fine Living: Vásároljunk szigetet!
Chili tv: Sütimester
Fem3: Véznák kontra dagik
(vagy 8 gyerekcsatorna)
Kiwi tv: Glória kalandjai (valami mese)
Mezzo: operás nyivákolás
Muzsika tv: Deszpaszítóóó! :D Baszki.
Itt még jön vagy 4 zenecsatorna és 5 külföldi hírtévé.

Vegyük észre, milyen friss filmek vannak műsoron.  Kedvencek temetője 1989, Tolvajtempó 2000, ez már egész frissnek tűnik, csak 17 éves, nem nem huszonnyolc. A maszk is tök friss 1994-ből, Sikoly 2 1997-ből, ilyen az igényes szórakoztatás! De legalább 25 percenként tesznek bele fél óra reklámot!

Ha valami van, de nem az igazi még :P

Áll a bál a magyar médiákokban, súlytalanabbnál is súlytalanabb arcok adják elő a kicsit sem szofisztikált véleményüket a Rapülők feltámasztásáról írt vitriolos index.hu kritika kapcsán. Durvaaa. Mind a két oldalon halálra röhögöm magam.

Ezt a bandát a 90-es években se lehetett komolyan venni, és pont attól volt jó, hogy mennyire szar. Erre most kiderül, hogy

  1. van, aki komolyan azt gondolja, hogy komolyan gondolták
  2. és tényleg!

Emlékezzünk meg róluk egy klasszikussal:

Like > Life

black-mirror-season-3-poster.pngA Black Mirror 3. évadának első részét valószínűleg pont azok nem fogják látni, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, bár valószínűleg már késő riadót fújni, az instagramzombik serege ettől nem fog magába szállni, legfeljebb nyom rá egy 1 csillagot imdb-n.
Nekem, aki a közösségi médiát a kb. a 21. század atomcsapásának tartom, persze tetszett, hogy belenyomják az orrunkat (orrotokat), milyen ostoba, dróton rángatott, likefüggő, hamis agyhalottakat nevel belőlünk (belőletek) a Cukorhegyi & Co., ugyanakkor…

Azt be kell látni, hogy igazából az emberek mindig is ezt csinálták, csak a technológia láthatóbbá tette a képmutatást és a számítást, amivel a szociális tőkét gyűjtögetik és kamatoztatják, valamint azt, hogy ez hogyan konvertálódik gazdasági tőkébe. Illetve megnehezítette a szökést: régebben az emberek még képesek voltak jóindulattal viszonyulni a remetékhez, manapság pedig már a birkák szerint nem is csak furcsa, aki tesz (tosz) rá, hány lájkot ér a reggelije , hanem egyenesen gyanús, mi több, ellenszenves. Weirrrrdo.

A társadalom a Nosedive-ban (is) kasztszerűen épül fel, mivel a magasan pontozottak másnak adott pontszámai is nagyobb súllyal esnek latba, a hatalmuk konzerválódik, belterjessé válik az elit, ugyanakkor a skála aljáról szinte lehetetlen visszakapaszkodni (látványos fricska az orrunkra, hogy a filmben bizonyos pontszám alatt eleve ki van tiltva az ember lakóövezetekből, épületekből, üdv a valóságban).

A PC beüt rendesen, mikor az epizód elején fekete és egyben meleg karakter kell, hogy sajnálni tudjuk a kiközösítettet (mármint a nézők, a csillagaddiktok ezt nem engedhetik meg maguknak, nem trendi).
Feltűnő, hogy a főantihősnek ezen kívül is milyen sok negatív élménye van fekete karakterekkel (a nő, akinek véletlenül nekimegy a járdán, a taxisofőr, a check in-es csaj, a biztonsági őr, az üvöltöző pasi a börtönben), ezt én nem nagyon tudtam hova tenni. (Mármint, hogy mit akartak vele az írók, mert nem hiszem, hogy véletlen volt.)
Vegyük észre: szigorú büntetés jár érte, mikor Lacey egyetlenegyszer őszinte érzelmet fejez ki valaki felé (kiborulás a reptéren), nem hiba, bűn, ha megtöröd a mézes-mázas kamuparádét. Ha ugyan egyelőre csak társadalmi szempontból vannak is börtönben, az őszinte karakterek, mind lúzerek (a nerd öccs, a pornófan kutas srác, a kamionsofőr nő).

Érdekes, hogy olyan érzés maradt bennem a végén, hogy ez egy tanmese, hiszen milyen szépen rámutat a likebuzi világ ürességére és képmutatására, aztán belegondoltam, hogy tulajdonképpen mi is történt a főhőssel, aki – ha nem is teljesen önszántából – kiáll a sorból, nos, a tanulság tulajdonképpen az, hogy aki nem hódol be, az élvezheti az őszinteségét a börtönben, szóval…

Menet közben persze sűrűn bólogattam a lelki fejemmel, pont ilyennek látom körülöttem az embereket, a különbség az, hogy a többségük még nem tudatosította, mit is művel, mikor a közösségi médiában körbenyalogatja az ismerőseit, aztán bizalmasan leköpdösi és kigúnyolja őket nekem IRL.

A hab a tortán?
Az érzés, mikor az epizód megtekintése után felmásztam imdb-re és az arcomba röhögtek a csillagok. ;)

Best > Hahota

tabloidsSzeretem a (nem túl primtív) bulvármagazinokat, halál szórakoztatóak. Pl. mikor egy mára már kivénhedt, modellnek csúfolt, magát anno a legősibb módon megszedő Kádár-kori rib hölgyike budai villájából megosztja az egyszeri olvasóval kifinomult világnézetét, miszerint: “az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember ne azt csinálja, amit szeret“. :D

Vagy mikor a full meleg ex-szappanopera sztár és ex-színházigazgató úr kéthetente azzal az apropóval pózoltatja a legújabb tinédzserkorú kamubarátnőjét a lap fotósainak, hogy ők bizony halálosan szerelmesek egymásba, annyira, hogy már megint elmentek wellnessezni. Úristenbazmeg, micsoda hír. Persze, hogy fizetett reklám, úgy várom már, hogy egyszer, csak egyszer tényleg természetesnek hatóan bukkanjon fel a bullshit interjúban az aktuális szálló neve, de úgy tűnik, reménytelen küldetés.

Vagy az, hogy milyen ravasz eufemizmusokkal írja körbe a sztárfodrász, hogy 20 év laggal ugyan, de egy apakomplexusos aranyásó (mellesleg totálisan tehetségtelen, és végtelenül túlértékelt) színésznőcske révén végre lyuksógorok lettek a szintén sztárfodrász haverjával.

De csodálatos a kötelező jellegű sztárszakács rovat is, amiben pl. a karancslapujtői cigánysorról elszármazott, 10 éve felkutatott tehetség elmeséli, hogy ő éppenséggel a nagymamájától tanulta az alább bemutatott, csicseriborsó salátával és pirospaprikás tahinival tálalt köményes kagyló elkészítésének trükkjeit. ;)

Éljen soká a bulvár!

Eresszetek belém egy sorozatot

Kissé ki vagyok fogyva, mert a nyakára léptem a tartalékoknak, tapasztalatok a közelmúltból:

Game of Thrones (season 06): kicsit célt tévesztettenk éreztem ezt az évadot. Ez fakadhat abból is, hogy mivel olvastam a könyveket, eddig voltak konkrét támpontjaim, itt meg ugye már nem, de ettől függetlenül is túl sok volt az ígéretes, aztán rövidre zárt mellékszál (Arya a vándortársulatnál), az értelmetlen U-kanyar (Királyvár ánblokk), a karakterek elszíntelenedése (pl. Tyrion, Daenerys, mondjuk a sárkányos szál eddig se volt a kedvencem, most halálosan untam), a nyilvánvalóan kétségbeesett epilálás (Margery, Tommen)… A Hodoros rész és a minden életszerűtlensége ellenére kiemelkedően igényes Fattyak csatája kivételével semmi emlékezetes nem történt az évadban. 3/5

Orange Is The New Black (season 04): na, itt féltem tőle, hogy csúnyán lecsüccsen majd a történet, mert elég sok patront eldurrogtattak a korábbi évadokban, aztán puff neki, sikerült rátenniük egy lapáttal. Azért kicsit érezhető volt a 3. évadok után menetrendszerint fellépő izzadságszag (karakteridegen akciók, groteszk mellékíz, kifulladó szereplők, stb.), de a sorozat továbbra is  szórakoztató és dramedys maradt, le a kalappal. 4/5

Teen Mom 2 (season07): mind tudjuk, az efféle realityk mennyire valódiak, és aki nézi, belemegy a játékba (peeersze, mindenki ugyanolyan kajáldába jár a barátaival, peeersze, hogy mindenkinek autóvezetés közben jut eszébe hisztirohamot kapni (a kölykökkel a hátsó ülésen), peeeersze, hogy a sorsüldözött Chelsea végre helyeskedves vőlegényre lel, aki csak véletlenül kelt fullmeleg benyomást…), de ha ennyire lesír a képernyőről a megrendezettség, az már ciki. Tulajdonképpen a gyerekek miatt néztem végig, akik halálosan cukik, amitől csak még sajnálatra méltóbbak. 2/5.

UnReal és Wayward Pines egyelőre gyülekezőben, a Mr Robotot pedig alig várom már.

Akiknek nincs takargatnivalójuk

Szóval, van ez a kényszerbetegségem, hogy muszáj tagnak lennem a könyvtárban, akkor is, ha a csekély és poros kínálat valamint a lustaságom (nem olvasási, hanem utazási, mert természetesen nem érem be Bivalybasznád alsó falusi könyvtárával) miatt évente kb. 4 kölcsönzést bonyolítok le. Mert az ember sosem tudhatja. És ugye énkép, miegymás. Meg az se árt, ha be lehet húzódni valahova az eső elől, bár az olvasóterem beázik, na mindegy, szóval…

Nemrég szintén bevetődtem, de mivel 3 és fél percem volt olvasnivalót választani, fennakadtam az egyik közeli polcon (vallások) és lekapdostam 3 könyvet, majdnem találomra. Az egyik ez volt:

bolondokűr4

Gondolom, nagy vonalakban sejthető, miről szól a kötet, ahogy a szerzők által képviselt álláspont is. Nem is ez a lényeg, hanem az a kísérteties élmény, mikor olvasgat az ember arról, hogy egy szekta a politika legfelsőbb szintjeitől a bíróságokig mindenfelé elhelyezi a spiclijeit, aztán észreveszi, hogy néhány oldal ki van tépve abból a könyvből, amiben mindezt leírják…
Ezt természetesen nem hagyhattam annyiban, szóval megtámadtam a netet, és kiderült, hogy – nem meglepő módon – a hiányzó lapokon különösen, hm, kínos információk szerepeltek volna, illetve úgy tűnik, az egyik oldal az általam meglelt pdf-ből is hiányzik.
Mindenesetre a módszer lényegének leírását illetve egy, a szekta által az öngyilkosságba kergetett fiúról szóló, Time-ból idézett cikket akkurátusan kinyomtattam és visszahelyeztem a könyvbe. Hátha valakinek még jól jön.
Remélem, nem jön rá a gaztettemre egy Xenubolond könyvtáros sem, hogy aztán magándetektívek eredjenek a nyomomba, meg miegymás.

Jó családból való késelő

familytreePár napos hír, de nem megy ki a fejemből.

Négy fiatalkorú hulladék a Margit hídon garázdálkodott – egyértelműen rablási céllal, aztán annyira bejött nekik a bulika, hogy úgy combon szúrtak egy járókelőt, hogy az illetőt életveszélyes állapotban szállították kórházba. Mindezt egy darab mp3 lejátszóért.
Vannak ennek a hírnek mindenféle döbbenetes vonatkozásai: forgalmas helyen történt, már megint kiskorú csírák meregették a faszukat; a harcmodorból, a hordavirtusból és a zsákmány jellegéből minden nyitott szemmel járó náci magyar azonnal vágja, hogy alighanem ómigráns sikersztorival van dolgunk…

Ami miatt azonban beleégett a történet az agykérgembe, az egyik híradó riportja volt, amiben e remek emperpéldányok ügyvédnénije is megszólalt. A bíróság lakhelyelhagyási tilalmat(!) rendelt el  a nyomozás idejére nekik, az ügyészség meg megpendítette, hogy talán lehetne előzetesig fokozni ezt az ejnyebejnyét, elvégre mégis életveszélyt okozó testi sértés történt, akurvaéletbemár.
Ügyvédasszony kb. a következőképpen méltatlankodott: nade, kééérem széééépen, ezek a gyerekek rendes, tisztességes családokból jönnek a budai hegyekből, és különben is, éppen érettségi előtt állnak, az előzetes kettétörné a kis éppenhogy szarba szökkent életüket, hátnemááá, és annyira de annyira jó családból valók, hogy teljességgel ki van zárva, hogy elrejtőznének vagy elszöknének, kérem szépen. :O

Mi. A. Fasz. Van. ?!
Közben a vágóképen az egyik kontraszelektált pszichopatanövendék picsogott a tárgyalóteremben, a szívnek meg kellett szakadni komolyan.

Szóval ott tart ez az ország, hogy jó családnak minősül az a szocializációs közeg, ahol a tizenpár éves suhanc késsel felszerelkezve bandázik, és merő kalandvágyból (hiszen aligha lehet szó megélhetési bűnözésről egy = pénzes klán esetén) ártalmatlan gyalogosokat késel halálra – igen, halálra, ugyanis csak a szerencsén múlt, hogy egy másik bejelentés miatt arra császkált a rendőrség, és időben kórházba vitték az áldozatot.

Nem hittem a fülemnek. A legbájosabb az volt az egészben, hogy a csajnak teljes meggyőződéssel sikerült mindezt előadnia a kamerába.
Jó, persze, ügyvéd, mit várjon a fajtájától az ember, de… mikor már azt hiszem, nincs lejjebb, mindig újabb pinceszint nyílik kis hazánkban.
Blő.

 

88th

leo2Vannak az életben dolgok, amiben valahogy biztos az ember. Ilyen volt az is, hogy Leo DiCapriót egyszer úgyis megdobják egy Oszival – ez tegnap hajnalban meg is történt.
Egy fél világ, és a teljes 9gag kiáltott halleluját (én meg majd megnézem a The Revenant című opuszt, bár rendkívüli módon taszít ez a történet). Örültem még Brie Larson és Mark Rylance díjazásának is, és el ne felejtsem, a Saul fia is megkapta a magáét – ennek kevésbé örültem, mintha a rendezője nem lenne egy kapitális pöcs, de Röhring legalább jó arcnak tűnik, szóval amint meg lehet vásárolni a torrentboltban, ránézek. :)
A Spotlightot 20 perc után kéjes élvezettel kapcsoltam ki, szóval végtelenül túlértékeltnek tartom, a témát komálta ott az akadémia, nem a mozit, dehát ezt már megszoktuk. A show fénypontja egyébként a kis Jacob Trembley volt, ezt a Chris Rockot meg felejtsék már el, nem lehet annyira fekete, amennyire nem vicces.
Z csak hozta a szokásos formáját. ^^
Egyébként természetesen nem sikerült élőben (mármint közvetítésileg élőben) megtekintenem a showt, a világ nem a dolgozó (európai) emberekre van kitalálva, hiába bírtam hajnal 3-ig ébren (tényleg nem voltam álmos), ez csak az első 4 kategóriára volt elég, mivel másfél órán át a vörös szőnyeges páváskodós baromság ment.

We live in a kingdom of bullshit

mrrobot
‘You’re not real.’

‘What? You are? Is any of it real? I mean, look at this. Look at it! A world built on fantasy! Synthetic emotions in the form of pills, psychological warfare in the form of advertising, mind-altering chemicals in the form of food, brainwashing seminars in the form of media, controlled isolated bubbles in the form of social networks.
Real? You want to talk about reality?
We haven’t lived in anything remotely close to it since the turn of the century. We turned it off, took out the batteries, snacked on a bag of GMOs while we tossed the remnants in the ever-expanding dumpster of the human condition.
We live in branded houses trademarked by corporations built on bipolar numbers jumping up and down on digital displays, hypnotizing us into the biggest slumber mankind has ever seen.  You have to dig pretty deep, kiddo, before you can find anything real.
We live in a kingdom of bullshit, a kingdom you’ve lived in for far too long. So don’t tell me about not being real.’
/Mr Robot s01e10/

Times are changing(?)

About 3 months ago Hungary was called a nazi bastard for building a fence on its borders to save itself (and you like it or not, Europe, too) from masses of illegal ‘refugees’.
Some ‘more civilized’ countries gave us lessions about how to react millions of unknown people – we have to be happy and take in all of them, because they are poor, innocent victims and will raise our GDP to the skies.

köln11

And then, well, things happened.
First, the ‘civilized countries’ crossed their borders, too. (Maybe they became bored with the wonderful GDP.)
In November, a horrible tragedy.

köln33

And on New Year’s Eve in Cologne – large groups of ‘Arab-looking’ men sexually assaulted hundreds of German women. And the anti-European media still tried to cover it up.
It failed.
And now…

köln12

Take care of yourself, gals.

Greetings from the nazi Hungary.