Jel?

Ha nem lennék az utóbbi időben spirituálisan tökéletesen halott, biztos nagyon mély tanítást találnék abban a felismerésben, hogy van egy csodaszép kaktuszom millió bimbóval, én pedig soha nem látom nyitva a virágait, mert csak a napnak nyitja ki őket, én pedig reggel előbb elmegyek (melóba – amit utálok), délután pedig később érkezem haza (melóból – amit utálok), mint ahogy a növénykém sort kerítene a mutatványra.
És azon aggódom, hogy hétvégére el ne nyíljon az összes kis kelyhe, hogy hadd lássam már teljes pompájában, miután tavaly mindketten megszenvedtük az ültetés stresszét, aztán egész évben vigyáztam rá.

kaktusz3

kaktusz.jpg

Megintszarazélet

Big Little Lies kivégezve, és most OLYAN ÜRES AZ ÉLETEM,  brühühü.
Nagyon fáradt vagyok és kicsit depressziós is, pedig az utóbbi hetekben meglepően ügyesen sikerült távoltartanom magamtól a valóságot. Lehangolt vagyok, passzív, képtelen vagyok tervezni és terveket végrehajtani, kész szerencse, hogy a melóhelyen megint csak egy betanított orángután produktivitási szintjét várják el tőlem. Egyelőre.
A hónap közepén lett volna egy vizsgám, de leiratkoztam (nem csak lustaságból, muszáj volt, de szerintem nekem már elrohadt a fél agyam, kizárt, hogy bármit megtanuljak fejből az életben).
Ostoba, értelmetlen mókuskerék az életem, magányos vagyok, és csak akkor nem unatkozom, ha alszom, szóval megyek is.

Ropi, almalé, hat takaró és súlytalanság

Kapcsolódó képMajdnem egy ültő helyemben olvastam el Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai Földlakóknak című könyvét – azért, mert letehetetlen. Mindig tudtam, hogy asztrunautának kellett volna mennem.
Közben viszont kifejlődött bennem egy víruskolónia, szóval a mai napot a láztól félig eszméletlenül töltöttem, durva izom- és ízületi fájdalmakkal (vádli, térd, derék, fej). Plusz torok. A láz kicsit visszalépett, a fájdalom maradt, és nagyon rám férne egy zuhany, de alighanem folyékony jégnek tűnne, ezért nem merek nekilátni. Nem kellett volna annyit hülyéskednem a kanyaróval. (Ami ellen hiába oltottak be, nem vagyok védett, mert az 1989 előtt születettek csak egy oltást kaptak, ami szart nem ér, jó, mi?) Hát persze, hogy holnaptól 2 napig szabin vagyok . :D (Nyilván akkor intéztem, mikor még nem volt semmi bajom.)
Van rá egy fogadásom, hogy a köcsög főnök fertőzte végig a csapatot melóban, már egy hete fuldoklik az irodájában, faszér’ jön be, hisz úgyse csinál semmit.
A felső szomszédék retardált kölykét meg úgy megcsapdosnám, egész álló nap úgy trappol le-föl, mint egy beszpídezett ménes, baszdmeg. A világ legrémesebb vicce, hogy mindenütt a hulladékok szaporodnak a legjobban.

Boldog szülinapot nekem! ..I..

Képtalálat a következőre: „stupid boss”Múlt héten úgy terveztem, ennek a hétnek az elejét (h-sz) kiveszem szabinak a születésnapom alkalmából, ami ugye holnap szerdára esik, igen, köszönöm a tapsot.
So-called főnök még a múlt hét csütörtökön keresztbe tett, hogy hát nagyon szorrika, de pont 8-án lesz egy értekezlet, amin okvetlenül meg kéne jelennem, szóval a szerdai szabit felejtsem el. A nap folyamán e-maileztem F-fel, aki másik helyen van ugyanolyan pozícióban, mint én, hogy akkor majd találkozunk legalább, de ő azt mondta, úgy tudja, ezen az értekezleten csak vezetők vesznek majd részt (tehát mi, csicskák, nem). Ezek után hétfőn DIREKT RÁKÉRDEZTEM  roppant hozzáértő vezírnél, hogy de biztos, hogy ezen nekem is ott kell lennem? Hát hogyne, persze. Nabazdmeg.
Átprogramoztam a dolgaimat, erre ma (kedd van) üzen(!), hogy jah, nekem mégse kell ott megjelenni, ha gondolom, menjek el nyugodtan szabadságra.
Kurva. Anyád.
Hát nem megyek, mert eleve három napot akartam, és pénteket nem veszek ki, mert nem gazdaságos (az a rövid nap, kettőkor végzünk), szóval most az a terv a kis fejemben, hogy jövő hét elején megyek 3 napra. Ki akar velem fogadni, hogy akkor meg majd azért nem mehetek, mert az értekezleten kiderül, hogy innentől kezdve ötvenhét évig nagyon fontos dolgokat kell művelnem ASAP..? :))
A pusztulat álljon bele ebbe a fos univerzumba most már. Elsőként az inkompetens faszfej vezetőkbe, köszi.

Képzelt Karácsony

2469671e13e222a6f863a0c7c220ae02Majdnem írtam ide egy karácsonyi ajándék listaféleséget, persze szigorúan dokumentalista felindulásból, aztán eszembe jutott, mennyire utáltam az iskolában, mikor az összes tetves ünnep és vakáció után az egész csoport előtt el kellett regélni angolul meg németül, hogy mit kaptál, mit vettél, hol nyaraltál… stb.
Egyrészt, mert senkinek semmi köze hozzá.
Másrészt, mert senkinek semmi köze hozzá

Összesen három nap szabadságom van decemberre (jó dolog az év végén kötött szerződés), szóval egy összefüggő hetet sem tudok itthon lenni (jó dolog 2016, amikor minden ünnep hétvégére esik).
Feladatok: csomagolás, csomagolás, csomagolás, e-bookok válogatása, tabletre töltése, kávéscsészék festése ajándékozási céllal, túrós rácsos süti, továbbá tonnányi linzerkarika (harang, csillag, szív, stb.) sütése, és ez még csak az, ami abszolút szükséges. Fogalmam sincs, mikor fogok rá időt szakítani.
Idei fogadalom, hogy nem küldök elsőként senkinek neten üdvözletet. Ha véletlenül valakinek eszébe jutnék, pont megérdemli, hogy elintézzem egy rapid Viszont kívánom!:)-mal az egyedülállóan szellemes, személyre szabott képeslapot, amit órákig keresett nekem a neten, vagy éppen maga szerkesztett, ja, bocs, olyanokat én küldtem tavaly (meg előtte, meg előtte, meg előtte…).
Tegnap azért belefért a nem létező szabadidőmbe egy színdarab (Képzelt beteg, jó volt, pedig Koltait ki nem állhatom), de a feljebb felsorolt tevékenységekre nemcsak időt, hanem teret is kéne szakítanom, az meg nem egyszerű, ha mindenkinek 3x annyi szabija van, mint nekem.
Boldog hideget.

A holló karma

Keseredjen meg az étel a szádban
Ezer ördög kacagja semmivé az álmod
Nyilak zápora szaggassa a szíved
Forduljon ellened minden vágyad
Köpjenek le, akik még szeretnek
Hulljon vissza rád minden gonoszságod
Szakadjon magja fiadnak
Legyen meddő egyetlen lányod
Vessen meg az öröm
Kísérjen szenvedés
Szívja el az erőd az igazság
Büntessen az egész világ
Fogjon meg az átok!

Bárcsak porig égne holnapra a melóhelyem…

Az annyira várt nyári szabadságom (egy egész hét, ennyit nem vettem ki egyben 2 és fél éve) végül temetéssel, gyásszal és mandalák színezésével telt. Az hagyján, hogy nem volt vidám, sajnos pihentető sem. A tervezett öt nap helyett EGYET tudtam egyedül tölteni, sajnos reális esély van rá, hogy a közeljövőben végképp be fogok golyózni.
Ugyanis a magamfajta introvertált akksija akkor töltődik, ha nem meríti mások jelenléte. Töltődne.
Testileg is le vagyok rohadva megint, az összes “minden negatív/ilyet még sosem láttam a praxisomban, lövésem nincs, mi a fene lehet” tünetem egyszerre támad.

Nem sok semmi

-azt hiszem, az utolsó pillanatban jöttem el szabira, az elmúlt két hétben hangyahajszál választott el attól, hogy valakinek leüvöltsem a fejét, már végképp nincs türelmem a hülyékhez (se lefelé, se felfelé), ez van

-ma majdnem leütöttem saját magam, helyes kis púp nőtt a bal szemöldököm felett, a teljes erőből ajtófélfába fejelés nem egészséges, ne próbáljátok ki (nem direkt volt, bár az se lett volna nagy csoda)

-úgy tűnik, négyévente előadok egy kis belezúgást Szilágyi Áronba

-egyébiránt teljesen lemondtam arról, hogy valaha még ebben az életben párkapcsolatban lesz részem (semmi dráma, csak olyan nyeh, leszarom)

-továbbra is összevissza és rosszul alszom, de most legalább rá lehet fogni az olimpiára

-valaki igazán feldobhatna már valami feliratot a Suicide Squadhoz, a szar audió+no sub sajnos nekem nem szórakoztató, egy szaros képregénymoziba nem fogom belefacsarintani az agyacskámat (főleg most, hogy meg is rázkódtattam)

-a csethu telefonszámhoz kötötte a regisztrációt, szóval itt mondunk végleg búcsút egymásnak (aki még mindig nem vette észre, hogy az anonim netezés napjai meg vannak számlálva és/vagy nem észleli ennek az aggályosságát, az egyszerűen debil)

-az időjárás bájos októberi hőmérséklettel kényeztet bennünket

-de azért érnek a paradicsomjaim, és finomak

 

 

Atomot, most, köszi

imagesVettem egy ilyen homokképet, amit meg lehet forgatni, és mindig más mintába rendeződnek benne a kis szemcsék, most ezzel hipnotizálom magam.
A puzzle még megvan, a küzdelem egész héten állt, de ma felvettem a kesztyűt megint, bár a haladás finoman szólva nem látványos.
Barátkozom a gondolattal, hogy a barátaim száma tényleg (és véglegesen) nullára fog redukálódni, meglátjuk, meddig lehet életben maradni így. Igazából már fájni sem tud az egész, alighanem mindig is illúzió volt, hogy bárkinek is fontos vagyok. :)
Egyre agresszívabb vagyok, idő kérdése, hogy nyílt konfliktusban kerüljek valakivel (tegnap majdnem összejött a félhülye főnökömmel, aki valamiért azt hiszi, hogy havi öt perc kontakt feljogosítja rá, hogy mindenféle maternalisztikus megjegyzéseket tegyen, kibaszottul nem hat meg, ha véletlenül jószándékában tenné – amit nem hiszek: SENKI NE UGASSON BELE AZ ÉLETEMBE, AZ MEG FŐLEG NE, AKI ROHADTUL SEMMIT NEM TUD RÓLAM).

Északon a helyzet

introvertingEgy hétvége alatt átzabáltam magam 3 rész Wayward Pines-on. Mármint a könyveken. Elég jók voltak, mondanom sem kell, hogy jobbak mint a sorozat, de azért annak is nekiestem, bár eddig elég harmatos a második évad. Nem tudok élvezni egy történetet, ha nincs kivel azonosulni, márpedig itt nem nagyon akad.

Tíz hete nem voltam szabin, azt hiszem, már aféle Stockholm-szindrómám kezd kialakulni.

Egyébként két ember helyett dolgozom, nagy technikai probléma van a melóhelyen, ami elsősorban engem érint (miért is ne), a bookline.hu megint szivat (ha nem tudjátok küldeni, amit rendeltem, miért kell 3 hétig hitegetni vele? főleg most kellemes, hogy ajándék lett volna), az időjárás szar, és a hétvégén is az lesz, nehogy úszhassak egyet-kettőt a szabadságom alatt, fogalmam sincs, honnan fogom beszerezni a Metal Hammert (meg a napi betevő ebédemet, de az kisebb gond), mert éppen felszámolás alatt a CBA, ahol eddig kapható volt, kinyírtam a gyönyörű, egészséges aloe verámat (túlöntözés), a félig fogadott macskám kb. eltűnt, aluszékony vagyok, mégis mindig fáradt, ha leesik 3 csepp eső, fél napig nincs net (KURVA ANYÁDAT, INVITEL!), szóval ilyen apróságok, hogy amerikai helterskelter meg török puccs már el se jutnak az ingerküszöbömig.
De legalább a kókuszos citromtortám isteni lett.