Hiába valóság

Micsoda szégyen, ekkora lemaradásban még soha nem voltam, mióta létezik a blog.
A fő ok az, hogy esténként (fél kilenc körül, igen), úgy ájulok el, mint aki hetek óta nem aludta ki magát – alighanem azért, mert így is van. Most viszont nagyon mélyen alszom, és nagyon távolra szoktam álmodni magam. Nem emlékszem rá, mikor felébredek, csak valami furcsa utóérzésem marad, hogy jó volt ott (máshol). És nagyon nehéz reggel visszazökkenni ebbe a valóságba.
Megvolt a nagy nyári megázásom, vettem két szuper táskát, találtam egy ékszerészt, aki megoldja a régóta tartó ásványhiányos problémáimat, rászántam magam a fogorvosra, de ezer év múlvára kaptam csak időpontot, szóval közel az éhhalál.
A meló továbbra is szar, és már biztos, hogy egyre szarabb lesz, tanulgatok a köcsög alapvizsgára (nyilván abból a cuccból, amit magamnak találtam a neten, mert hivatalosan lófaszt se adnak a felkészüléshez).
A Trónok harca eddig nagyon nagy csalódás, a 2. rész különösen. Biztos valami pucérság kvóta van a HBO-nál, mert marhára nem érdekel, hogy dug egy kasztrált egy mikrofonfejű háremhölggyel, de az epizód egyötöde elment vele. A feminista énem értékelhetné, hogy mindenhol nők uralkodnak éppen, a jó sztorira áhítozó énem viszont unatkozik ebben az évadban. Azért persze két Shameless rész között sort kerítek rá.
Kicseszett finom spagettiszószt főztem (részben saját termésű paradicsomból), kb. ennyi sikerélményem volt ebben a napban. Bár ez még mindig több, mint egy átlagos napon. ^^
Általános idegállapotom: on the edge. Nagyon régen voltam szabadságon, és még két hétig nem is leszek. Minden és mindenki vagy irritál, vagy untat. A szarkazmusom olyan szintekre emelkedett, mint még soha, már nekem is elakad a lélegzetem tőle, el lehet képzelni.
Ja, és ma majdnem elütött valami köcsög a zebrán. De legalább tükörfényesre mentek az abroncsai (remélem, nem emiatt fog kinyírni valakit legközelebb).
Más hír asszem nincs.
Piesz: ja, megy a 170 milliárdba kerülő pesti fizess VB, de ötvenhárom és fél kilométerről leszarom.

Élni jobb, mint kiégni… állítólag

Leesett egy üveg körömlakk, és széttört, kiváló a levegő. Figyelembe véve a Guiness-t is, mély álomra számítok. Délután többször majdnem összeestem (vérszegénység+időjárás+alacsony vérnyomás), de már valahogy nem vagyok álmos.
Kaptam hírt J-ről, nem olyan nagy a baj, amilyen lehetne, de kiderült, hogy valószínűleg gyógyíthatatlan betegsége van. Nagyon elterjedtek manapság az autoimmun szarságok, oké, hogy genetika, meg régen is volt, csak nem tudták, mi baja, de valószínűleg az sem segít, hogy szanaszét tépetjük magunkat a kurva stresszel.
Nagyon sokat gondolok rá, és egyre többet, hogy kurvára rossz vágányon van az életem. Illetve, hogy nincs olyanom. Hatkor kelek, mert úgy megy buszom melóba, odaérek fél nyolcra, ott vagyok fél ötig, hat körül érek haza, aztán pár órát dög fáradtan tengek-lengek itthon, mint a mosott szar, mielőtt bedőlök az ágyba. Másnap repeat.  Vagyis a meló nem nyolc órámat veszi el, hanem 12-t.
A hétvége nem elég a pihenésre, és nyugalmam sincs, érdemi szabadságról meg ne is álmodjunk, eleve 30 kurva napom van egy évben összesen, de azt sem akkor veszem ki, amikor akarom. Egy hétnél tovább eleve nem lehetsz távol, előre tervezni meg kb. 2 napra se lehet. Mert valamelyik agyhalott fejes épp leküld egy kibaszott fontos excel táblát, amit fel kell tölteni a következő x napban, mert különben megáll a világ, és ez persze fontosabb, mint az én józan eszem, egészségem, magánéletem, életem. Persze, pénzt adnak érte. Amit csak arra van módom és időm elkölteni, hogy alapszinten alkalmas legyek a további rabszolgastátuszra.
Észrevettem, hogy kezdem komolyan megutálni a nyugdíj előtt álló kollegák mellett a terheseket is. Irigység, nyilván. Én is nagyon bírnám, ha ripsz-ropsz otthagyhatnék mindent melóban (a többiek nyakára), mint kutya a szarát,  és aztán  1-2-3 évig nyaralhatnék itthon – úgy, hogy közben nem halnék éhen. Ja, tudom, napi 6 pelenkázás keményebb meló, mint napi 10 óra agybaj teljesen fejvesztett projektekben, hogyne. Azért rohan vissza dolgozni minden kollegina. :] Nem akarok megkeseredett ember lenni, de azt hiszem, késő.

Jel?

Ha nem lennék az utóbbi időben spirituálisan tökéletesen halott, biztos nagyon mély tanítást találnék abban a felismerésben, hogy van egy csodaszép kaktuszom millió bimbóval, én pedig soha nem látom nyitva a virágait, mert csak a napnak nyitja ki őket, én pedig reggel előbb elmegyek (melóba – amit utálok), délután pedig később érkezem haza (melóból – amit utálok), mint ahogy a növénykém sort kerítene a mutatványra.
És azon aggódom, hogy hétvégére el ne nyíljon az összes kis kelyhe, hogy hadd lássam már teljes pompájában, miután tavaly mindketten megszenvedtük az ültetés stresszét, aztán egész évben vigyáztam rá.

kaktusz3

kaktusz.jpg

Megintszarazélet

Big Little Lies kivégezve, és most OLYAN ÜRES AZ ÉLETEM,  brühühü.
Nagyon fáradt vagyok és kicsit depressziós is, pedig az utóbbi hetekben meglepően ügyesen sikerült távoltartanom magamtól a valóságot. Lehangolt vagyok, passzív, képtelen vagyok tervezni és terveket végrehajtani, kész szerencse, hogy a melóhelyen megint csak egy betanított orángután produktivitási szintjét várják el tőlem. Egyelőre.
A hónap közepén lett volna egy vizsgám, de leiratkoztam (nem csak lustaságból, muszáj volt, de szerintem nekem már elrohadt a fél agyam, kizárt, hogy bármit megtanuljak fejből az életben).
Ostoba, értelmetlen mókuskerék az életem, magányos vagyok, és csak akkor nem unatkozom, ha alszom, szóval megyek is.

Ropi, almalé, hat takaró és súlytalanság

Kapcsolódó képMajdnem egy ültő helyemben olvastam el Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai Földlakóknak című könyvét – azért, mert letehetetlen. Mindig tudtam, hogy asztrunautának kellett volna mennem.
Közben viszont kifejlődött bennem egy víruskolónia, szóval a mai napot a láztól félig eszméletlenül töltöttem, durva izom- és ízületi fájdalmakkal (vádli, térd, derék, fej). Plusz torok. A láz kicsit visszalépett, a fájdalom maradt, és nagyon rám férne egy zuhany, de alighanem folyékony jégnek tűnne, ezért nem merek nekilátni. Nem kellett volna annyit hülyéskednem a kanyaróval. (Ami ellen hiába oltottak be, nem vagyok védett, mert az 1989 előtt születettek csak egy oltást kaptak, ami szart nem ér, jó, mi?) Hát persze, hogy holnaptól 2 napig szabin vagyok . :D (Nyilván akkor intéztem, mikor még nem volt semmi bajom.)
Van rá egy fogadásom, hogy a köcsög főnök fertőzte végig a csapatot melóban, már egy hete fuldoklik az irodájában, faszér’ jön be, hisz úgyse csinál semmit.
A felső szomszédék retardált kölykét meg úgy megcsapdosnám, egész álló nap úgy trappol le-föl, mint egy beszpídezett ménes, baszdmeg. A világ legrémesebb vicce, hogy mindenütt a hulladékok szaporodnak a legjobban.

Boldog szülinapot nekem! ..I..

Képtalálat a következőre: „stupid boss”Múlt héten úgy terveztem, ennek a hétnek az elejét (h-sz) kiveszem szabinak a születésnapom alkalmából, ami ugye holnap szerdára esik, igen, köszönöm a tapsot.
So-called főnök még a múlt hét csütörtökön keresztbe tett, hogy hát nagyon szorrika, de pont 8-án lesz egy értekezlet, amin okvetlenül meg kéne jelennem, szóval a szerdai szabit felejtsem el. A nap folyamán e-maileztem F-fel, aki másik helyen van ugyanolyan pozícióban, mint én, hogy akkor majd találkozunk legalább, de ő azt mondta, úgy tudja, ezen az értekezleten csak vezetők vesznek majd részt (tehát mi, csicskák, nem). Ezek után hétfőn DIREKT RÁKÉRDEZTEM  roppant hozzáértő vezírnél, hogy de biztos, hogy ezen nekem is ott kell lennem? Hát hogyne, persze. Nabazdmeg.
Átprogramoztam a dolgaimat, erre ma (kedd van) üzen(!), hogy jah, nekem mégse kell ott megjelenni, ha gondolom, menjek el nyugodtan szabadságra.
Kurva. Anyád.
Hát nem megyek, mert eleve három napot akartam, és pénteket nem veszek ki, mert nem gazdaságos (az a rövid nap, kettőkor végzünk), szóval most az a terv a kis fejemben, hogy jövő hét elején megyek 3 napra. Ki akar velem fogadni, hogy akkor meg majd azért nem mehetek, mert az értekezleten kiderül, hogy innentől kezdve ötvenhét évig nagyon fontos dolgokat kell művelnem ASAP..? :))
A pusztulat álljon bele ebbe a fos univerzumba most már. Elsőként az inkompetens faszfej vezetőkbe, köszi.

Képzelt Karácsony

2469671e13e222a6f863a0c7c220ae02Majdnem írtam ide egy karácsonyi ajándék listaféleséget, persze szigorúan dokumentalista felindulásból, aztán eszembe jutott, mennyire utáltam az iskolában, mikor az összes tetves ünnep és vakáció után az egész csoport előtt el kellett regélni angolul meg németül, hogy mit kaptál, mit vettél, hol nyaraltál… stb.
Egyrészt, mert senkinek semmi köze hozzá.
Másrészt, mert senkinek semmi köze hozzá

Összesen három nap szabadságom van decemberre (jó dolog az év végén kötött szerződés), szóval egy összefüggő hetet sem tudok itthon lenni (jó dolog 2016, amikor minden ünnep hétvégére esik).
Feladatok: csomagolás, csomagolás, csomagolás, e-bookok válogatása, tabletre töltése, kávéscsészék festése ajándékozási céllal, túrós rácsos süti, továbbá tonnányi linzerkarika (harang, csillag, szív, stb.) sütése, és ez még csak az, ami abszolút szükséges. Fogalmam sincs, mikor fogok rá időt szakítani.
Idei fogadalom, hogy nem küldök elsőként senkinek neten üdvözletet. Ha véletlenül valakinek eszébe jutnék, pont megérdemli, hogy elintézzem egy rapid Viszont kívánom!:)-mal az egyedülállóan szellemes, személyre szabott képeslapot, amit órákig keresett nekem a neten, vagy éppen maga szerkesztett, ja, bocs, olyanokat én küldtem tavaly (meg előtte, meg előtte, meg előtte…).
Tegnap azért belefért a nem létező szabadidőmbe egy színdarab (Képzelt beteg, jó volt, pedig Koltait ki nem állhatom), de a feljebb felsorolt tevékenységekre nemcsak időt, hanem teret is kéne szakítanom, az meg nem egyszerű, ha mindenkinek 3x annyi szabija van, mint nekem.
Boldog hideget.

A holló karma

Keseredjen meg az étel a szádban
Ezer ördög kacagja semmivé az álmod
Nyilak zápora szaggassa a szíved
Forduljon ellened minden vágyad
Köpjenek le, akik még szeretnek
Hulljon vissza rád minden gonoszságod
Szakadjon magja fiadnak
Legyen meddő egyetlen lányod
Vessen meg az öröm
Kísérjen szenvedés
Szívja el az erőd az igazság
Büntessen az egész világ
Fogjon meg az átok!

Bárcsak porig égne holnapra a melóhelyem…

Az annyira várt nyári szabadságom (egy egész hét, ennyit nem vettem ki egyben 2 és fél éve) végül temetéssel, gyásszal és mandalák színezésével telt. Az hagyján, hogy nem volt vidám, sajnos pihentető sem. A tervezett öt nap helyett EGYET tudtam egyedül tölteni, sajnos reális esély van rá, hogy a közeljövőben végképp be fogok golyózni.
Ugyanis a magamfajta introvertált akksija akkor töltődik, ha nem meríti mások jelenléte. Töltődne.
Testileg is le vagyok rohadva megint, az összes “minden negatív/ilyet még sosem láttam a praxisomban, lövésem nincs, mi a fene lehet” tünetem egyszerre támad.

Nem sok semmi

-azt hiszem, az utolsó pillanatban jöttem el szabira, az elmúlt két hétben hangyahajszál választott el attól, hogy valakinek leüvöltsem a fejét, már végképp nincs türelmem a hülyékhez (se lefelé, se felfelé), ez van

-ma majdnem leütöttem saját magam, helyes kis púp nőtt a bal szemöldököm felett, a teljes erőből ajtófélfába fejelés nem egészséges, ne próbáljátok ki (nem direkt volt, bár az se lett volna nagy csoda)

-úgy tűnik, négyévente előadok egy kis belezúgást Szilágyi Áronba

-egyébiránt teljesen lemondtam arról, hogy valaha még ebben az életben párkapcsolatban lesz részem (semmi dráma, csak olyan nyeh, leszarom)

-továbbra is összevissza és rosszul alszom, de most legalább rá lehet fogni az olimpiára

-valaki igazán feldobhatna már valami feliratot a Suicide Squadhoz, a szar audió+no sub sajnos nekem nem szórakoztató, egy szaros képregénymoziba nem fogom belefacsarintani az agyacskámat (főleg most, hogy meg is rázkódtattam)

-a csethu telefonszámhoz kötötte a regisztrációt, szóval itt mondunk végleg búcsút egymásnak (aki még mindig nem vette észre, hogy az anonim netezés napjai meg vannak számlálva és/vagy nem észleli ennek az aggályosságát, az egyszerűen debil)

-az időjárás bájos októberi hőmérséklettel kényeztet bennünket

-de azért érnek a paradicsomjaim, és finomak