…and don’t forget social media, the real MEANing of life

Advertisements

Tortaszelet volt

Hátszóva! Kilenctől volt ma a vizsga, de félre oda kellett érni, mert csak, én persze minden átokfaktoromra tekintettel nem mertem a kézenfekvő buszra szállni, hanem csak a korábbira (mert mi van, ha), ezért aztán nyolc előtt odaértem.
Kurvanagy szocreál épület, hatvannyolc hivatallal. Volt valamennyi helyismeretem némi korábbi munkavégzés kapcsán, de a megadott termet nem ismertem, megkérdeztem a portás bácsiktól mégis melyik égtáj felé induljak el a labirintusban, mondták is, hogy: “arra”.  Lépcső, emelet, addig rendben, a sejtett irányban viszont egy töksötét folyosó fogadott, meg egy ajtó mellé kicelluxuzott figyelmeztetés, miszerint az épületben felújítási munkálatok folynak. Hát jó. Próbáltam a derengésben elolvasni, milyen számok vannak az ajtók felett (azokon a 100 éves, ellipszis alakú kis fehér izéken feketével), jó irányba mentem, de gyanúsan lassan haladt a számláló. Rajtam kívül egy teremtett lélek sem járt arra, a lépteim baljósan visszhangoztak, és nem tudtam nem a klasszik horrorfilmekre gondolni. A 225-öst szobát kerestem, és 217-nél végetért a folyosó. Jobbra lépcsőház, balra vészkijárat, szemben beépített szekrények, amin olyan plakátok kornyadoztak, mint például: “A vizipipa ártalmai”; “Ez az igazság az energiaitalokról” (sok csúnya igazságot felsoroltak), vagy: “Menzareform – ha ízlett az étel, kérd el a receptet otthonra is!”(:D).  Ezt azért tudtam elolvasni, mert jobbról biztató fénysugarak érkeztek, és kiderült, hogy arra folytatódik az alagút, mi több, 225-ös ajtót is találtam.
Persze nem volt ott senki, ezért visszazarándokoltam a kísértetek hídján a főlépcsőkhöz, hogy el tudjam olvasni azt az anyagrészt, amit az eredeti tervek szerint két nappal korábban kellett volna pöccre benyalnom. Egy fikusz meg egy ilyen ősi, vízszintes vitrinizé között (amit utoljára az általános iskolában láttam, mikor is, te jó isten, vagy 20 éve – ebben valami serlegek voltak, de nem tanulmányoztam közelebbről) nekivetettem a hátam egy oszlopnak, és próbáltam koncentrálni a hatósági eljárás menetének rejtelmeire, de éppen megérkezett munkába a sok irodistanő, és olyan kongás-bongást csaptak a cipőikkel, hogy inkább a dobhártyám sajgása kötött le.
Mire visszaoldalogtam, már ott ólálkodott egy sorstársam is, félre akkurátusan megjött mind a nyolc áldozat, ötvenre meg a vizsgabiztos is. Encé.
Személyik felvillantása, jelenléti, belépés az online rendszerbe, indulhat a mandula. Arról, hogy tananyagot használni lehet, persze egy szó sem hangzott el, de mindenki adottnak vette. Ötven (1500-as bázisból random generált) kérdés, negyvenöt perc.
A negyedik kérdés táján kezdtem hüledezni. Azon, hogy ez tényleg ennyire könnyű?
Tizenhat és fél perc alatt végeztem úgy, hogy a végén két kérdés erejéig én is belelapoztam a cuccosba. Így lett 44 pontom (26-tól átmész). Azért nem 45, mert az egyik párosítós kérdésnél láma módra két helyre beválasztottam ugyanazt az itemet, ez csak figyelmetlenség volt. A másik ötnél a hiányos tudásom játszott. A többiek még bőszen lapozgattak, hátrasandítottam a főcsávóra, hogy what now, az meg vigyorogva megvonta a vállát. A jegyzőkönyv miatt meg kell várni mindenkit.
A vizsga legnehezebb része az volt, hogy végigunatkoztam a maradék időt. Ezért ijesztgetett mindenki azzal, hogy ez milyen nehéz, ezért paráztattam magam napokig, ezért rohasztottam az agyam ennyit a tananyaggal!!! Hát LOL.

 

Stratégiai tervdokumentumok

A héten szabin vagyok, de persze nem pihenek, hanem készülök a redvás alapvizsgára, aminek semmi értelme, de kötelező, mert ezen a melóhelyen a szervezeti kultúra alappillére, hogy minél több olyan dolgot csináljunk, aminek semmi értelme, de kötelező.
Nem tudom megtanulni ezt a sok szart, de már annyira nem is törekszem rá, pedig jó lenne nem megbukni, mert akkor ugye kirúgnak. Ami nem lenne akkora tragédia, de financiálisan jól jönne, ha ezt a szerződést még ki tudnám tölteni, mert terveim vannak (na jó, inkább elképzeléseim, de tőlem az is félelmetesen karakteridegen). A hosszabbítással meg töröljék ki a seggüket jövő nyáron.
Állítólag lehet használni a könyvet a vizsgán, mondjuk F. szerint (aki már volt a múlt héten) pont nem mész vele semmire, mert ha 50 kérdésre 45 perced van, marhára nem fér bele a lapozgatás.
Na mindegy, majd meglátjuk.
Jobban esik a Bloodline(!), ami egész jól kivakarta magát úgy a 9. epizód környékére (fakkje), és mostmár érdekel. Bírom a bosszúállós sztorikat, szóval kibékültünk, bár a szereplőgárdától még mindig émelyeg az esztétikai érzékem.
Elég kellemes őszi idő volt ma, meleg napsütés azokkal a furcsa őszi illatokkal, egész szerethető évszak ez, ha nem kell (kéne, haha) iskolába menni alatta.
Kitkat szerintem megint fel lett kismacskásítva (kurva nagy ötlet télre lealmozni), más hír nincs.

Még nem haltak ki (teljesen)!

Képtalálat a következőre: „unicorn”Oké, hát nagyon nem hiányzott, hogy felpiszkálja valaki az évek óta tetszhalott libidómat, de sajnos megtörtént.
Mikor először láttam, csak megakadt rajta a szemem, mert ilyen csodálatos génállományok nem szaladoznak itt, Mordorban (pasiban meg főleg nem), de a minap megint “találkoztunk” (egy légtér pár percig, de no kommunikáció), és nem nagyon bírom kiverni a fejemből.
Magas, izmos, értelmes (kék) szempárral néz ki a szép vonású fejéből, és olyan hangja van, te jó ég, olyan hangja, hogy nagyon kellett kapaszkodnom az aszexualitásomba, mikor megszólalt. Tetszik, ahogy öltözik(!), és amennyire a munkájából sejthető, igazán intelligens (persze, hiszen minimum rokon szakma az enyémmel, mi is lehetne más).
Van rá esély, hogy fiatalabb nálam vagy 6-8 évvel, dehát ezen már igazán meg sem lepődöm, az én korosztályom konkrétan nem létezik a környéken (komolyan, vannak huszonévesek, vannak negyven pluszosok, a harmincas pasik meg vagy mind külföldön, vagy lakat alatt őrzi őket az asszony, vagy ötvennek látszanak, passz).
Ezek tükrében persze biztosra vehető, hogy:
-van barátnője/felesége
-gyereke (is)
-meleg
-sokkal jobb ízlése van annál, hogy a magamfajta egyáltalán feltűnjön a radarján
-all above.

Szóval, bassza meg a kurva élet.

Ehhh…

Holnap fogorvoshoz megyek, majd kirohad a hasam, mert nőnek lenni szép, ennyit a strandról idénre, az úgynevezett barátaim tojnak a fejemre, a melómat napról-napra jobban gyűlölöm, pedig az igazi szopatás még el sem kezdődött, a szám jobb fele kétszer akkorára dagadt, mint a bal, mert nem tudom, miért, a 30STM új dala egy rakás fos (a Tokio Hotel rosszabb napjait idézi), és estére még a vízforraló is tönkrement, ami egy teafüggőnek kész apokalipszis, szóval az egész világ bekaphatja… :\
De legalább a Trónok harca (7×6) látványos volt, ha már az összes agyat kiölték belőle.

Hiába valóság

Micsoda szégyen, ekkora lemaradásban még soha nem voltam, mióta létezik a blog.
A fő ok az, hogy esténként (fél kilenc körül, igen), úgy ájulok el, mint aki hetek óta nem aludta ki magát – alighanem azért, mert így is van. Most viszont nagyon mélyen alszom, és nagyon távolra szoktam álmodni magam. Nem emlékszem rá, mikor felébredek, csak valami furcsa utóérzésem marad, hogy jó volt ott (máshol). És nagyon nehéz reggel visszazökkenni ebbe a valóságba.
Megvolt a nagy nyári megázásom, vettem két szuper táskát, találtam egy ékszerészt, aki megoldja a régóta tartó ásványhiányos problémáimat, rászántam magam a fogorvosra, de ezer év múlvára kaptam csak időpontot, szóval közel az éhhalál.
A meló továbbra is szar, és már biztos, hogy egyre szarabb lesz, tanulgatok a köcsög alapvizsgára (nyilván abból a cuccból, amit magamnak találtam a neten, mert hivatalosan lófaszt se adnak a felkészüléshez).
A Trónok harca eddig nagyon nagy csalódás, a 2. rész különösen. Biztos valami pucérság kvóta van a HBO-nál, mert marhára nem érdekel, hogy dug egy kasztrált egy mikrofonfejű háremhölggyel, de az epizód egyötöde elment vele. A feminista énem értékelhetné, hogy mindenhol nők uralkodnak éppen, a jó sztorira áhítozó énem viszont unatkozik ebben az évadban. Azért persze két Shameless rész között sort kerítek rá.
Kicseszett finom spagettiszószt főztem (részben saját termésű paradicsomból), kb. ennyi sikerélményem volt ebben a napban. Bár ez még mindig több, mint egy átlagos napon. ^^
Általános idegállapotom: on the edge. Nagyon régen voltam szabadságon, és még két hétig nem is leszek. Minden és mindenki vagy irritál, vagy untat. A szarkazmusom olyan szintekre emelkedett, mint még soha, már nekem is elakad a lélegzetem tőle, el lehet képzelni.
Ja, és ma majdnem elütött valami köcsög a zebrán. De legalább tükörfényesre mentek az abroncsai (remélem, nem emiatt fog kinyírni valakit legközelebb).
Más hír asszem nincs.
Piesz: ja, megy a 170 milliárdba kerülő pesti fizess VB, de ötvenhárom és fél kilométerről leszarom.

Élni jobb, mint kiégni… állítólag

Leesett egy üveg körömlakk, és széttört, kiváló a levegő. Figyelembe véve a Guiness-t is, mély álomra számítok. Délután többször majdnem összeestem (vérszegénység+időjárás+alacsony vérnyomás), de már valahogy nem vagyok álmos.
Kaptam hírt J-ről, nem olyan nagy a baj, amilyen lehetne, de kiderült, hogy valószínűleg gyógyíthatatlan betegsége van. Nagyon elterjedtek manapság az autoimmun szarságok, oké, hogy genetika, meg régen is volt, csak nem tudták, mi baja, de valószínűleg az sem segít, hogy szanaszét tépetjük magunkat a kurva stresszel.
Nagyon sokat gondolok rá, és egyre többet, hogy kurvára rossz vágányon van az életem. Illetve, hogy nincs olyanom. Hatkor kelek, mert úgy megy buszom melóba, odaérek fél nyolcra, ott vagyok fél ötig, hat körül érek haza, aztán pár órát dög fáradtan tengek-lengek itthon, mint a mosott szar, mielőtt bedőlök az ágyba. Másnap repeat.  Vagyis a meló nem nyolc órámat veszi el, hanem 12-t.
A hétvége nem elég a pihenésre, és nyugalmam sincs, érdemi szabadságról meg ne is álmodjunk, eleve 30 kurva napom van egy évben összesen, de azt sem akkor veszem ki, amikor akarom. Egy hétnél tovább eleve nem lehetsz távol, előre tervezni meg kb. 2 napra se lehet. Mert valamelyik agyhalott fejes épp leküld egy kibaszott fontos excel táblát, amit fel kell tölteni a következő x napban, mert különben megáll a világ, és ez persze fontosabb, mint az én józan eszem, egészségem, magánéletem, életem. Persze, pénzt adnak érte. Amit csak arra van módom és időm elkölteni, hogy alapszinten alkalmas legyek a további rabszolgastátuszra.
Észrevettem, hogy kezdem komolyan megutálni a nyugdíj előtt álló kollegák mellett a terheseket is. Irigység, nyilván. Én is nagyon bírnám, ha ripsz-ropsz otthagyhatnék mindent melóban (a többiek nyakára), mint kutya a szarát,  és aztán  1-2-3 évig nyaralhatnék itthon – úgy, hogy közben nem halnék éhen. Ja, tudom, napi 6 pelenkázás keményebb meló, mint napi 10 óra agybaj teljesen fejvesztett projektekben, hogyne. Azért rohan vissza dolgozni minden kollegina. :] Nem akarok megkeseredett ember lenni, de azt hiszem, késő.

Jel?

Ha nem lennék az utóbbi időben spirituálisan tökéletesen halott, biztos nagyon mély tanítást találnék abban a felismerésben, hogy van egy csodaszép kaktuszom millió bimbóval, én pedig soha nem látom nyitva a virágait, mert csak a napnak nyitja ki őket, én pedig reggel előbb elmegyek (melóba – amit utálok), délután pedig később érkezem haza (melóból – amit utálok), mint ahogy a növénykém sort kerítene a mutatványra.
És azon aggódom, hogy hétvégére el ne nyíljon az összes kis kelyhe, hogy hadd lássam már teljes pompájában, miután tavaly mindketten megszenvedtük az ültetés stresszét, aztán egész évben vigyáztam rá.

kaktusz3

kaktusz.jpg

Megintszarazélet

Big Little Lies kivégezve, és most OLYAN ÜRES AZ ÉLETEM,  brühühü.
Nagyon fáradt vagyok és kicsit depressziós is, pedig az utóbbi hetekben meglepően ügyesen sikerült távoltartanom magamtól a valóságot. Lehangolt vagyok, passzív, képtelen vagyok tervezni és terveket végrehajtani, kész szerencse, hogy a melóhelyen megint csak egy betanított orángután produktivitási szintjét várják el tőlem. Egyelőre.
A hónap közepén lett volna egy vizsgám, de leiratkoztam (nem csak lustaságból, muszáj volt, de szerintem nekem már elrohadt a fél agyam, kizárt, hogy bármit megtanuljak fejből az életben).
Ostoba, értelmetlen mókuskerék az életem, magányos vagyok, és csak akkor nem unatkozom, ha alszom, szóval megyek is.

Ropi, almalé, hat takaró és súlytalanság

Kapcsolódó képMajdnem egy ültő helyemben olvastam el Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai Földlakóknak című könyvét – azért, mert letehetetlen. Mindig tudtam, hogy asztrunautának kellett volna mennem.
Közben viszont kifejlődött bennem egy víruskolónia, szóval a mai napot a láztól félig eszméletlenül töltöttem, durva izom- és ízületi fájdalmakkal (vádli, térd, derék, fej). Plusz torok. A láz kicsit visszalépett, a fájdalom maradt, és nagyon rám férne egy zuhany, de alighanem folyékony jégnek tűnne, ezért nem merek nekilátni. Nem kellett volna annyit hülyéskednem a kanyaróval. (Ami ellen hiába oltottak be, nem vagyok védett, mert az 1989 előtt születettek csak egy oltást kaptak, ami szart nem ér, jó, mi?) Hát persze, hogy holnaptól 2 napig szabin vagyok . :D (Nyilván akkor intéztem, mikor még nem volt semmi bajom.)
Van rá egy fogadásom, hogy a köcsög főnök fertőzte végig a csapatot melóban, már egy hete fuldoklik az irodájában, faszér’ jön be, hisz úgyse csinál semmit.
A felső szomszédék retardált kölykét meg úgy megcsapdosnám, egész álló nap úgy trappol le-föl, mint egy beszpídezett ménes, baszdmeg. A világ legrémesebb vicce, hogy mindenütt a hulladékok szaporodnak a legjobban.

Boldog szülinapot nekem! ..I..

Képtalálat a következőre: „stupid boss”Múlt héten úgy terveztem, ennek a hétnek az elejét (h-sz) kiveszem szabinak a születésnapom alkalmából, ami ugye holnap szerdára esik, igen, köszönöm a tapsot.
So-called főnök még a múlt hét csütörtökön keresztbe tett, hogy hát nagyon szorrika, de pont 8-án lesz egy értekezlet, amin okvetlenül meg kéne jelennem, szóval a szerdai szabit felejtsem el. A nap folyamán e-maileztem F-fel, aki másik helyen van ugyanolyan pozícióban, mint én, hogy akkor majd találkozunk legalább, de ő azt mondta, úgy tudja, ezen az értekezleten csak vezetők vesznek majd részt (tehát mi, csicskák, nem). Ezek után hétfőn DIREKT RÁKÉRDEZTEM  roppant hozzáértő vezírnél, hogy de biztos, hogy ezen nekem is ott kell lennem? Hát hogyne, persze. Nabazdmeg.
Átprogramoztam a dolgaimat, erre ma (kedd van) üzen(!), hogy jah, nekem mégse kell ott megjelenni, ha gondolom, menjek el nyugodtan szabadságra.
Kurva. Anyád.
Hát nem megyek, mert eleve három napot akartam, és pénteket nem veszek ki, mert nem gazdaságos (az a rövid nap, kettőkor végzünk), szóval most az a terv a kis fejemben, hogy jövő hét elején megyek 3 napra. Ki akar velem fogadni, hogy akkor meg majd azért nem mehetek, mert az értekezleten kiderül, hogy innentől kezdve ötvenhét évig nagyon fontos dolgokat kell művelnem ASAP..? :))
A pusztulat álljon bele ebbe a fos univerzumba most már. Elsőként az inkompetens faszfej vezetőkbe, köszi.

Képzelt Karácsony

2469671e13e222a6f863a0c7c220ae02Majdnem írtam ide egy karácsonyi ajándék listaféleséget, persze szigorúan dokumentalista felindulásból, aztán eszembe jutott, mennyire utáltam az iskolában, mikor az összes tetves ünnep és vakáció után az egész csoport előtt el kellett regélni angolul meg németül, hogy mit kaptál, mit vettél, hol nyaraltál… stb.
Egyrészt, mert senkinek semmi köze hozzá.
Másrészt, mert senkinek semmi köze hozzá

Összesen három nap szabadságom van decemberre (jó dolog az év végén kötött szerződés), szóval egy összefüggő hetet sem tudok itthon lenni (jó dolog 2016, amikor minden ünnep hétvégére esik).
Feladatok: csomagolás, csomagolás, csomagolás, e-bookok válogatása, tabletre töltése, kávéscsészék festése ajándékozási céllal, túrós rácsos süti, továbbá tonnányi linzerkarika (harang, csillag, szív, stb.) sütése, és ez még csak az, ami abszolút szükséges. Fogalmam sincs, mikor fogok rá időt szakítani.
Idei fogadalom, hogy nem küldök elsőként senkinek neten üdvözletet. Ha véletlenül valakinek eszébe jutnék, pont megérdemli, hogy elintézzem egy rapid Viszont kívánom!:)-mal az egyedülállóan szellemes, személyre szabott képeslapot, amit órákig keresett nekem a neten, vagy éppen maga szerkesztett, ja, bocs, olyanokat én küldtem tavaly (meg előtte, meg előtte, meg előtte…).
Tegnap azért belefért a nem létező szabadidőmbe egy színdarab (Képzelt beteg, jó volt, pedig Koltait ki nem állhatom), de a feljebb felsorolt tevékenységekre nemcsak időt, hanem teret is kéne szakítanom, az meg nem egyszerű, ha mindenkinek 3x annyi szabija van, mint nekem.
Boldog hideget.

A holló karma

Keseredjen meg az étel a szádban
Ezer ördög kacagja semmivé az álmod
Nyilak zápora szaggassa a szíved
Forduljon ellened minden vágyad
Köpjenek le, akik még szeretnek
Hulljon vissza rád minden gonoszságod
Szakadjon magja fiadnak
Legyen meddő egyetlen lányod
Vessen meg az öröm
Kísérjen szenvedés
Szívja el az erőd az igazság
Büntessen az egész világ
Fogjon meg az átok!