Kis magyar kortárs

ovibybanksí

hiábafestedle-baszki-3

hiábafestedle-baszki-2

hiábafestedle-baszki

Advertisements

Csak egy

Broken by Dave Koba - I think I really like this, but I'm not sure yet!Rájöttem, amit már régen sejtettem, hogy nekem szükségem van (lenne) egy emberre, és csakis egy emberre. De olyasvalakire, akinek szintén csak egyvalakire van szüksége, és az történetesen én vagyok. A szociális izolációm valódi gyökere nem az, hogy utálom az embereket, hiszen vannak kivételek, hanem hogy minden kapcsolatom oda fut ki, hogy én első helyre teszem az életemben az illetőt, ő viszont nem engem helyez oda, és ezt nem tudom, és nem is akarom elviselni, Ha nem jelentek annyit valakinek, mint ő nekem, akkor inkább kukázom az egész kapcsolatot. Nincs igényem haverokra, és ismerősöknek csúfolt szívességbarter forrásokra, nekem csak egyetlen társ kellene, de ez úgy tűnik, álom marad, mert nyilvánvalóan nem létezik olyan emberi lény, akivel kölcsönösen egymást, és csakis egymást választhatnánk.
Ami bizarr, hogy itt nem csak párkapcsolatra gondolok, sőt, elsősorban nem is arra. A hormonok összekuszálják a dolgokat. Egy barát is megtenné, vagy egy magányos testvér.

Az egész gondolatsor onnan bukott elő, hogy F. írt egy e-mailt, több, mint egy hete, én meg nem olvastam el, mivel úgy kezdődött, hogy: “bocs, hogy ilyen sokáig nem írtam…” Én meg ettől már agyrohadást kapok, mert az össze barátságom ezzel a molinóval betekerve masírozott a szemétdomb felé, és semmi kedvem egy újabb vergődéshez. Szóval berágtam, és leszartam. Erre F. elkezdett üzengetni a közös ismerőseinken keresztül, hogy szóljanak már nekem, hogy olvassak e-mailt… :|
Azt azért tegyük hozzá, hogy ezt a szívmelegentő bevezető mondattal kezdődő irományt vagy hat-nyolc hetes vajúdást követően szülte meg az én levelemre válaszul, illetve hogy a jövő héten lesz a szülinapja, és gondoltam, majd akkor úgyis küldök valamit neki, és válaszolok egy füst alatt.
Persze nekem megértőnek kell lennem, hiszen ő egy elfoglalt családanya, csak pár hónapos a kisebbik gyereke, és ráadásul tanul is mellette, meg most költöztetik új házba az idilli kis életüket, én meg ugye ráérek, nekem se idilli nincs, se másmilyen.
Nem mondanám, hogy irigykedem, se férjre nem vágyom, se gyerekre (na jó, a házat elfogadnám), de végtelenül fáraszt már, hogy tapsikoljak a tökéletes életéhez. És most igazságtalan vagyok, mert F. amúgy egy baromira kedves nő, és azon kevesek egyike, akiket igazán és valóban képes voltam megszeretni (nem túl népes klub), ráadásul azt hiszem, ő is kedvelt engem (még kevésbé népes klub), és tényleg sose viselkedett lenézően velem, vagy ilyesmi, de ez a szituáció végtelenül kényelmetlen nekem, mert feszültté és szomorúvá tesz. Igen, simán tudok úgy örülni a boldogságának, hogy közben szenvedek, mert aláhúzza az én nyomoromat.
Szóval még mindig ott figyel a forró krumpli e-mail a fiókomban, és már be se merek lépni napok óta, hogy ne is lássam, egyszerűen nem akarom elolvasni.
Inkább szívódjunk fel egymás életéből végleg, úgyis csak idő kérdése.
A sebtapaszletépés híve vagyok.

Cooltúra

You know, they say that bathing in red wine is a great antioxidant and keeps you young. So I drink it while I bathe in it!Az elmúlt két napban istentelenül kegyetlen UnReal maratont nyomtam (2 évad, plusz ami a harmadikból kijött), és még mindig Quinn az abszolút példaképem. A harmadik szezon eddig kissé harmatos,  marha ellenszenves a suitress, és a háreme is elég gáz. Az egyetlen jó pasinak olyan vaginaszikkasztóan undorító akcentusa van, hogy mindig összerezzenek, mikor meghallom (August).

Átszaladtam a The Outsider-en is. Nem teljesen értem ezt a masszív fanyalgást, közel sem világmegváltó film, de nem is különösebben rossz. A történet elég soványka, és van benne pár lámaság, de hangulatilag eléggé ott van a szeren, szóval egyszer abszolút nézhető. (Itt kell megjegyeznem, hogy hatalmas előnye a Netflixes moziknak, hogy nem kell egy évet várni az élvezhető minőségű torrentekre, hehe.)

Szabadságom alkalmából ma is előadtam a borospohárral a kezemben félrészegen üvöltöm a Tankcsapda-összest és közben festek alapvetésű produkciómat, elég jól sikerült, bár a szomszédoknak lehet, hogy más a véleménye, a macskának meg biztos, mert elég lesajnálóan lesett az ablakon keresztül.
Irodalmilag Dan Brown-tól olvasom az Eredetet, minden hajam elmegy ettől a regénytől (is), remélem nem olyan lesz, mint Az elveszett jelkép, hogy hatszáz oldalon át húzzák az ember agyát, aztán meg kibökik a szemét egy na-és-akkor-mi-van-ki-nem-szarja-le “csattanóval”.

Majdnem megkarmoltam

Képtalálat a következőre: „ugly mug”A mai nap sem telt el fontos, új élettapasztalatok nélkül. Dióhéjban: nehogy azt hidd, hogy szalvétából mikulásvirágot készíteni olyan rohadt könnyű! Az a legjobb, ezekben a csináld magad kézművesakciókban, hogy millió tapasztalatot szerez az ember arról, hogyan lehet elbaszni a dolgokat.
Olyan ez, mint a sütés, teljes, ragyogó valójában mutatkozhat be a pillangóhatás. Azt hinnéd, nem baj, ha pl. ragasztópisztoly helyett tubust használsz, sniccer helyett ollót, vagy szivacs helyett ecsetet, esetleg megspórolod a fixálósprayt, vagy kreativitásod csillogtatandó pluszban bekened foszforeszkáló festékkel az agyag hóembert, hiszen a trutyi nedvesen fehér, miért is jutna eszedbe, hogy esetleg sárgává változik, mire megszárad… de éppen az ilyen naiv lámaságok választják el a penge cuccokat az “almost nailed it” mémektől. A kézművesség alázatra tanít! (És arra, hogy az akrilfestéket rohadt nehéz kimosni bármiből.)