Kis magyar sajtókórkép

444.hu
Az úgynevezett (bal)liberális, ellenzéki blog.
A szólásszabadság és a szent szövegértés élharcosa.

Kommentek egy random focis hír alatt:

-utálom az olaszokat

-őket lehet, nem védett faj

Kérdés: hány hozzászólás lett eltávolítva moderátorilag ebből a kettőből? És ha csak egy, vajon melyik? :)

Úgy van!

Pluszfeladat bónusz pontokért: hogyan módosult volna a történet végkimenetele, ha az olaszok helyett:
a) “cigányokat”
b) “zsidókat”
c) “arabokat”

szerepelt volna az első kommentben?

Úgy van!

Magyarországon minden oldalon tort ülnek az agyhalottak.

 

Advertisements

Mielőtt beüt a PC

Küzdök a Before We Die (Innan vi dör) első évadával. Lassú, nyomozós film, ezeket általában szeretni szoktam, de megint az a bajom, ami már sokszor volt: nem találok azonosulásra alkalmas, szimpatikus szereplőt. Ezért aztán nem is különösebben érdekel a sorsuk, ezért aztán maga a sztori sem köt le.
Azért még nézem, részben azért, mert várom,h ogy fog kikeredni a “lám, Svédországba beszüremkedett a balkáni maffia, ennyit a menekültekről” vonalból a “lám-lám, a legnagyobb gyökerek mégiscsak a svédek, éljenek a menekültek” karika. Mert ugye a tapasztalatok szerint ez a kötelező végkifejlet. :) Eléggé rácuppantam mostanában a svéd bűnügyekre (Henning Mankell, Camilla Läckberg, Kristina Ohlsson), az is lehet, hogy csak csömöröm van.
Egyébként meg utálom a világot, a melómmal az élen, szóval semmi új.

How Come, Chief Willoughby?

Képtalálat a következőre: „three billboards outside ebbing missouri”Onnan lehet tudni, hogy nagy szarban a filmbiznisz, hogy eseményszámba megy, ha találkozom egy alkotással, ami nem unalmas.
Ma is szerencséltettem magam ebben az élményben az illegális Oscar-mustrám keretén belül. A Három óriásplakát Ebbing határában egy érdekes film. Nem zseniális, nem fantaszikus, nem törtek rám sorsfordító revelációk a nézése közben, de majd’ két órán át folyamatosan lekötött egy olyan sztori, ami tuladonképpen pont ott fejeződött be, ahol elkezdődött. Közben mégis rengeteg dolog történt.

A néző óvatlanul leül, majd abban a pillanatban kíméletlenül becsatolják a foteljébe, és bármennyire is óbégat, keresztülcibálják egy közepesen durva hullámvasút minden aljas érzelmi csavarán.
Volt a filmben egy minimális Fargo-féle fekete humor, de szerencsére ízléses tálalásban; szellemes, szórakoztató dialógusok, és heves érzelmeket provokáló karakterek rajzolták meg azt a szép ívű dramaturgiát, amit olyan gyakran és olyan fájón hiányolok mostanában a filmek kb. 87 és fél százalékából.

Aki krimire számít, csalódni fog: ez egy vitriolos emberi dráma, kemény helyen játszódik és kemény figurákat mozgat. A gyász, a harag, az igazság és a bosszú járja a maga sötét, baljós táncát, és bár a zárójelenet vészesen közel kerül a Gandhi-féle “a szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul” bullshithez, azért nem sikerül teljesen beteríteni Filmakadémiai nyállal a filmet.

Persze itt is megvannak a szokásos PC panelek: a feketék mind szimpatikusak, a szaralakok mind fehérek, a fehér férfiak vagy pszichopaták vagy inkompetensek, bár a karakterárnyalás összességében is gyenge pontja a filmnek.
Sok mellékszereplő szinte parodisztikusan egydimenziós (pl. az exférj embertelenül sötét, tinédzser barátnője, vagy a plakátügynökséges gyerek, aki alighanem valami földre szállt angyalka lehet), a fontosabb karakterek meg irreálisan gyors személyiségváltozásokon mennek keresztül. Egy végtelenül fegyelmezett, decens nő hirtelen ötlettől vezérelve szétmolotovozza a rendőrséget, az ügyeletes szociopata seggfej meg elolvas hat sort egy papíron, és azon nyomban megtér szuperhősnek, nos, menjetek a francba, mert ilyen nincs. Ezeket a zökkenőket viszont ügyesen tompította az egész film hangneme, az a bizonyos leheletnyi groteszk, amit az író megengedett magának. Itt bármi megtörténhet, még az is, hogy a rendőrfőnök a saját szétlőtt fejére tűzött cetlin üzen a feleségének, szóval különösebben ne lepődjünk meg semmin…
A színészek szinte lubickoltak a szerepeikben, Frances McDormand is klassz volt, de Sam Rockwell (mint seggfej Dixon járőr), és Caleb Landry Jones (mint Red Welby plakátügynök) kicsit ellopta a showt.
Hosszú idő után végre egy Oscar-aspiráns mozi, ami tetszik.
Szerintem újra fogom nézni.

Bye, FBI

Tizenkét(!) évad után kaszaéretté nyilvánítottam a Criminal Minds-t. Még adós vagyok pár résszel az évad végéről, szóval nem tudom, Reid-et kiírták-e (Hotch után, aki szintén óriási kedvencem volt, szóval nagyon nem vettem jó néven azt sem), de eljutottam oda, hogy ettől függetlenül sem vagyok kíváncsi a továbbiakra. Túl azon, hogy maga a koncepció is elfáradt (már nem nagyon tudnak új agybajokat kitalálni), nem tetszik, ahogy a főszereplők elfakulnak és elfeketednek. Ha új szereplő érkezik, szinte kényszeresen ügyelnek rá, hogy véletlenül se legyen fehér ember. Ami még nem is feltétlenül zavarna, ha tényleg érdekes karakterek lennének, de nem azok. Kellemes, mély hangon búgják a semmit, tökéletes unalmasak.
Emily is ilyen se íze, se bűze figura, Garcia a legelejétől az agyamra megy, JJ teljesen háttérbe van szorítva, szóval csak Reid és az új latin srác érdekel valamennyire – bár az utóbbi úgy tűnik, annyira mégsem, ha a nevét sem tudom felidézni.
És hogy végképp megnyerjem a rázistá címkét, az egyik utolsó csepp a pohárban az a (már a Banshee-ben is elsütött, de ott a többi esemény kontextusában megbocsátható) debil PChülyeség volt, hogy a sitten természetesen a fehérek a brutális szadisták, akik egymást verik, a feketék meg szinte fehérgallérosak, akik sakkoznak, és megvédik szegény 40 kilós, fehér hősünket. Hát hogyne…
Most így hirtelen nem is tudom, berendelték-e egyáltalán a 13. évadot. Talán igen. Annyira sem érdekel, hogy kiguglizzam, durva.

88th

leo2Vannak az életben dolgok, amiben valahogy biztos az ember. Ilyen volt az is, hogy Leo DiCapriót egyszer úgyis megdobják egy Oszival – ez tegnap hajnalban meg is történt.
Egy fél világ, és a teljes 9gag kiáltott halleluját (én meg majd megnézem a The Revenant című opuszt, bár rendkívüli módon taszít ez a történet). Örültem még Brie Larson és Mark Rylance díjazásának is, és el ne felejtsem, a Saul fia is megkapta a magáét – ennek kevésbé örültem, mintha a rendezője nem lenne egy kapitális pöcs, de Röhring legalább jó arcnak tűnik, szóval amint meg lehet vásárolni a torrentboltban, ránézek. :)
A Spotlightot 20 perc után kéjes élvezettel kapcsoltam ki, szóval végtelenül túlértékeltnek tartom, a témát komálta ott az akadémia, nem a mozit, dehát ezt már megszoktuk. A show fénypontja egyébként a kis Jacob Trembley volt, ezt a Chris Rockot meg felejtsék már el, nem lehet annyira fekete, amennyire nem vicces.
Z csak hozta a szokásos formáját. ^^
Egyébként természetesen nem sikerült élőben (mármint közvetítésileg élőben) megtekintenem a showt, a világ nem a dolgozó (európai) emberekre van kitalálva, hiába bírtam hajnal 3-ig ébren (tényleg nem voltam álmos), ez csak az első 4 kategóriára volt elég, mivel másfél órán át a vörös szőnyeges páváskodós baromság ment.

Times are changing(?)

About 3 months ago Hungary was called a nazi bastard for building a fence on its borders to save itself (and you like it or not, Europe, too) from masses of illegal ‘refugees’.
Some ‘more civilized’ countries gave us lessions about how to react millions of unknown people – we have to be happy and take in all of them, because they are poor, innocent victims and will raise our GDP to the skies.

köln11

And then, well, things happened.
First, the ‘civilized countries’ crossed their borders, too. (Maybe they became bored with the wonderful GDP.)
In November, a horrible tragedy.

köln33

And on New Year’s Eve in Cologne – large groups of ‘Arab-looking’ men sexually assaulted hundreds of German women. And the anti-European media still tried to cover it up.
It failed.
And now…

köln12

Take care of yourself, gals.

Greetings from the nazi Hungary.