Egy kis termékelhelyezés

hvg

Advertisements

Apokalipszis és Wilson bácsi

Képtalálat a következőre: „echinopsis eyriesii”Valamit tesznek az agyammal a viharos éjszakák: szinte minden éjjel világvége-álmaim vannak. Hol rejtélyes, ókori épületek omlanak össze néma földrengésekben, hol a családom három generációt képviselő nőtagjai szorulnak be egy idegenül ismerős házba, hogy megpróbálják túlélni a rájuk leselkedő túlélhetetlent. Foghatnám persze az égzengésre is, de valószínűbb, hogy baljós dolgok jönnek.
Nagyanyámtól kaptam egy kaktuszt (Echinopsis Eyriesii, gúgöl rulz és köszi az illusztrációt). Egy hónapja, három kis gübbedék bimbóval érkezett, akik gyanúsan nem mutattak semmiféle aktivitást. Aztán a múlt héten hatalmas, 15 centis, zavarba ejtő alakú nyúlványokká nőttek, majd egyetlen este alatt kibomlott mind a három virág, hogy a telihold fényénél(!) éjjel nyíljanak ki teljesen. Reggelre már hervadásnak is indultak, ezért sajnos nem sikerült fotón megörökítenem a halványrózsaszín szirmú tölcséreiket. Nagyon szép, különleges jelenség volt, remélem jövőre is előadja a növényke.

Nukleáris

officemugVan az az unalomig koptatott jótanács wannabewriter körökben, miszerint: arról írj, amit ismersz!
Sokszor eszembe jut, mivel itt élek a 21. századi Európa egyik leglecsúszottabb segglyukában, tehát akár szociográfiai értékkel is bírhatna, ha naplóznám, amit nap mint nap látok, de… a francnak sincs kedve felidézgetni a sok  erre egzisztáló vértahó szubhumán akcióit; a halálosan unalmas kilátástalanságot, és a halálosan kilátástalan unalmat; a lakókörnyezetünk lepusztulásának napról-napra gyarapodó jeleit; a mindennapi élet afféle nevetséges, de húsba vágó problémáit, hogy pl. hol veszel kaját munkanapokon, mikor hónapok óta zárva van az egyetlen élelmiszerbolt, ami ebédidőn belül megközelíthető távolságban működött, vagy hogy délután simán várhatsz másfél órát, mire jön egy busz, ami átvisz a városod másik felébe (nem, a gyaloglás sajnos nem alternatíva, mert  konkrétan mocsár ill. főút vezet arra, bár fél napos kerülővel a nyomornegyeden át is meg lehet próbálni a kalandot).

Az írás nekem mindig menedék volt, eszem ágában sincs a saját világaimba behurcolni ugyanazt a mocskot, ami elől oda menekülök.
De talán ötleteket meríteni érdemes volna belőle.
Talán.

Nem tudsz te semmit, Bridget Jones

Az életem egy kibaszott közhely lett: zéró románc, házasodó-gyerekvállaló (elveszített) barátok, egy meló, amit utálok, jópár idióta munkatárssal súlyosbítva… EZ  az igazi szinglivalóság, nem az, hogy szanaszét bulizod az arcod a kibaszott sok pénzedből, és az a legnagyobb bajod, hogy melyik edzőterembe járj.

És ma kiakadtam, mert nem jelentkezett a félig-meddig fogadott macskám a vacsorájáért.

Azmilyen.

:(

Hétköznapicsa (n+1).

-ha azt írjátok a tetves honlapotokon, hogy a szállítás 5-8 munkanap, akkor cseszettül ne 13 legyen, lehet, hogy még idén ősszel szeretném hordani az őszi cuccaimat, köszi

-a jeges borzongás a gerincem táján, mikor két nappal az epizód sugárzását követően csak egy fake Lucifer torrent tűnik fel a Kalózparton (amit már eltüntettek, de azóta néma csend) és kénytelen vagyok máshonnan leszedni a cumót, jah, a KAT szétgyilkolása óta ez nem vicces

-mikor a kedvenc termelői almalevemet váratlan húzással goldenből préselik, és ihatatlanul édes lesz, persze addig nem veszek másmilyet, amíg ez el nem fogy, de mivel ihatatlanul édes, nem fogy, ráadásul vákuumcsomagolt, tehát megromlani se tud, végem van

-nincs ám a google hangoutnak olyan szabálya, hogy csak én írhatok másokra, basszátok meg, ennél zöldebb már nem is lehetnék

-sikerül elaludnom fél 9 körül, mint egy csecsemőnek, és remekül szundizok hatig, mégis egész nap olyan vagyok, mint a mosott szar

-ráadásul múlt éjjel végre álmodtam valamit, erre mi volt az? Ragasztót ettem, aztán lelkesen kapargattam a cafatokat a nyelvemről (veszélyes, ha kiszárad az ember szája alvás közben)

-egyre több a fészpalmhülye a neten, a mai kedvencem (a béranyaságról): “szerintem aki nem tud szülni, inkább fogadjon örökbe, mert nem helyes, hogy más szülje meg a gyerekünket”

-nem jut eszembe a többi szarság, amiről írni akartam ebben a posztban, de ez nem biztos, hogy baj

 

 

 

 

Létezel, ha senki nem szeret?

Szóval most van az, hogy nagyon erősen kell koncetrálnom arra, hogy ne kapaszkodjak bele senki arra méltatlanba (vagyis: senkibe).

Kicsit neház csak, mikor az ember fuldoklik  a magánytól, de meglesz.

Lassan kezdem megérteni, hogy lesznek az emberek agymosott öngyilkos merénylők, és ez azért elég bizarr (üdvözlöm a TEK-et, dögös a szerelésetek, srácok).

Vizes álmok, rák és Felhőatlasz

20150929_111219Az év legsötétebb napjai, rossz hírek, komoly betegségek a családban, ebből és általános nihilből fakadó feszültségek, szóval minden készen áll a szokásos karácsonyi gyomorgörcsös-kelletlen ünneplésre.
Ahány ház, annyi szopás, azt mondják. Éjjel felébredtem, és olvasgattam egy kicsi a Felhőatlaszt, és nem tudom, hogy attól, vagy mástól, de élénk és fura álmaim támadtak, mikor végre sikerült visszaszenderednem.

Néhány ismeretlen álombéli baráttal felfedeztünk egy elhagyatott házat, azon belül is egy kísérteties, titkos helyiséget, amiről végül zsenialitásomnak köszönhetően kiderült, hogy egy nem akármilyen könyvtár. Olyan volt, mint egy labirintus, furcsa zajokat hallottunk olyan irányokból, ahol elvileg egyikünk sem tartózkodott, a tárgyak önállóan helyet változtattak, kissé horrorisztikus volt. Közben előkerült egy fekete pasas a környékről, aki vállalta, hogy kitakarítja a helyet, mi meg hagytuk neki. Aztán elkapott az a csodálatos, ám ezúttal nem túlzottan hasznos felismerés, hogy álmodom.
Azért nem volt hasznos, mert mindössze arra telt tőlem, hogy elkezdtem elemezni a leendő sztorinkat, vagyis: kifejtettem, hogy az én karakterem lesz az első áldozat itt, hiszen én fedeztem fel a rejtett könyvtárat, én csavartam el a jócsajok fejét (!), különben is, én vagyok a legszórakoztatóbb szereplő, vagyis egy igazán kegyetlen történetben nekem kell meghalnom először, hogy a nézők (!) sajnáljanak, megdöbbenjenek és bosszúszomjas kíváncsiságba lovallják magukat: vajon ki ölhetett meg engem?
A történet végén én voltam az egyetlen, aki látta a feka pasit fű alatt távozni, és valahogy senki nem hitte el nekem, hogy lelépett. Aztán felfedeztem, hogy csapdát állított nekünk, de itt már elég zavaros lett a dolog, lehet, hogy abban a dimenzióban tényleg meghaltam.

A következő sessionben tükörjegesre fagyott lejtőkön csúszkáltam, ahogy gyerekként, csak most énekeltem is egy helyes sráccal karöltve (pedig nem is néztem még újra a Frozent, eskü), végül bevillant a visszatérő nyaralós álom: mindig ugyanott, ugyanazokkal, stb. Mások meztelenül közlekednek az utcán rémálmaikban, én meg nem merek lemenni a strandra soha, mert mindig elfelejtek előtte epilálni. :O
Pedig igazán klassz hely.

My country, ladies and gentlemen

Dec 17 Hungary’s government on Thursday called on ministries and other institutions to cancel subscriptions with Magyar Telekom after the Deutsche Telekom subsidiary cancelled a sponsorship agreement with a government-friendly pop singer.

Singer Akos Kovacs told private television Echo TV on Sunday that he thought it was not a job of a woman to make as much money as a man and that women had better “fulfil the female calling by belonging to someone, bearing a child for someone”.

Magyar Telekom said the remarks were incompatible with the company’s diversity principles and withdrew a sponsorship deal with Kovacs, who is known for his support of the ruling centre-right Fidesz party.

The controversy was discussed at a government meeting on Wednesday, government spokesman Zoltan Kovacs told MTI on Thursday.

/Reuters/

 

Highway to burn out

everydayMa figyeltem egy ideig melóban, hogy újítgatják az épületet a munkások, és legszívesebben beálltam volna közéjük. Nagyon régen nem végeztem kreatív munkát, és hihetetlenül torkig vagyok már a papírgyártó/mókuskerék látszattevékenységekkel. Amik kellenek, persze, és valahol, valakinek hozzátesz az életéhez, hogy végzem a dolgom, persze, sőt, van, hogy jól is fizetnek, miközben nem kell megszakadni, de… de nem látom, hogy tényleg értelme lenne az egésznek.
Az életem egyetlen funkcionáló részének, ha úgy tetszik. Miközben másféle kreatív tevékenységre pont a meló miatt nem marad időm/energiám.
Lehet, hogy valamiféle bukolikus romanticizmus kapta most el az agyam, de szerintem jó érzés lehet, ha elmondhatja valaki, hogy nézd, ezt épületet én építettem, én tettem le a járólapokat, én festettem ki, én vezetékeztem be…
Én meg… nézd, ennek az embernek én papíroztam le a dolgait… jobb esetben kicsit könnyített a lelkén, amiért meghallgattam… de kézzel fogható segítséget szinte soha nem tudok adni, mert a gondjaik 99%-a anyagi jellegű.
Kezdem úgy érezni, agymosás áldozata lettem, amiért a 90-es években végig azt hallgattam, az egyetem a sikerhez vezető királyi út, ezért aztán pályaválasztáskor fel sem merült, hogy valami normális (értelmes, kétkezi) szakmát szerezzek a relatíve elvont diplomám mellett, horribile dictu, helyett.
Holnap szombat, és MUNKANAP, ráadásul reggel pluszban mehetek valami hátam mögött leszervezett állásbemutatóra, remek dolog, mikor az ember rokonai puszta jóindulatból mindenféle szívességekkel üzletelnek.

#hatemylife