Nukleáris

officemugVan az az unalomig koptatott jótanács wannabewriter körökben, miszerint: arról írj, amit ismersz!
Sokszor eszembe jut, mivel itt élek a 21. századi Európa egyik leglecsúszottabb segglyukában, tehát akár szociográfiai értékkel is bírhatna, ha naplóznám, amit nap mint nap látok, de… a francnak sincs kedve felidézgetni a sok  erre egzisztáló vértahó szubhumán akcióit; a halálosan unalmas kilátástalanságot, és a halálosan kilátástalan unalmat; a lakókörnyezetünk lepusztulásának napról-napra gyarapodó jeleit; a mindennapi élet afféle nevetséges, de húsba vágó problémáit, hogy pl. hol veszel kaját munkanapokon, mikor hónapok óta zárva van az egyetlen élelmiszerbolt, ami ebédidőn belül megközelíthető távolságban működött, vagy hogy délután simán várhatsz másfél órát, mire jön egy busz, ami átvisz a városod másik felébe (nem, a gyaloglás sajnos nem alternatíva, mert  konkrétan mocsár ill. főút vezet arra, bár fél napos kerülővel a nyomornegyeden át is meg lehet próbálni a kalandot).

Az írás nekem mindig menedék volt, eszem ágában sincs a saját világaimba behurcolni ugyanazt a mocskot, ami elől oda menekülök.
De talán ötleteket meríteni érdemes volna belőle.
Talán.

Nem tudsz te semmit, Bridget Jones

Az életem egy kibaszott közhely lett: zéró románc, házasodó-gyerekvállaló (elveszített) barátok, egy meló, amit utálok, jópár idióta munkatárssal súlyosbítva… EZ  az igazi szinglivalóság, nem az, hogy szanaszét bulizod az arcod a kibaszott sok pénzedből, és az a legnagyobb bajod, hogy melyik edzőterembe járj.

És ma kiakadtam, mert nem jelentkezett a félig-meddig fogadott macskám a vacsorájáért.

Azmilyen.

:(

Hétköznapicsa (n+1).

-ha azt írjátok a tetves honlapotokon, hogy a szállítás 5-8 munkanap, akkor cseszettül ne 13 legyen, lehet, hogy még idén ősszel szeretném hordani az őszi cuccaimat, köszi

-a jeges borzongás a gerincem táján, mikor két nappal az epizód sugárzását követően csak egy fake Lucifer torrent tűnik fel a Kalózparton (amit már eltüntettek, de azóta néma csend) és kénytelen vagyok máshonnan leszedni a cumót, jah, a KAT szétgyilkolása óta ez nem vicces

-mikor a kedvenc termelői almalevemet váratlan húzással goldenből préselik, és ihatatlanul édes lesz, persze addig nem veszek másmilyet, amíg ez el nem fogy, de mivel ihatatlanul édes, nem fogy, ráadásul vákuumcsomagolt, tehát megromlani se tud, végem van

-nincs ám a google hangoutnak olyan szabálya, hogy csak én írhatok másokra, basszátok meg, ennél zöldebb már nem is lehetnék

-sikerül elaludnom fél 9 körül, mint egy csecsemőnek, és remekül szundizok hatig, mégis egész nap olyan vagyok, mint a mosott szar

-ráadásul múlt éjjel végre álmodtam valamit, erre mi volt az? Ragasztót ettem, aztán lelkesen kapargattam a cafatokat a nyelvemről (veszélyes, ha kiszárad az ember szája alvás közben)

-egyre több a fészpalmhülye a neten, a mai kedvencem (a béranyaságról): “szerintem aki nem tud szülni, inkább fogadjon örökbe, mert nem helyes, hogy más szülje meg a gyerekünket”

-nem jut eszembe a többi szarság, amiről írni akartam ebben a posztban, de ez nem biztos, hogy baj

 

 

 

 

Létezel, ha senki nem szeret?

Szóval most van az, hogy nagyon erősen kell koncetrálnom arra, hogy ne kapaszkodjak bele senki arra méltatlanba (vagyis: senkibe).

Kicsit neház csak, mikor az ember fuldoklik  a magánytól, de meglesz.

Lassan kezdem megérteni, hogy lesznek az emberek agymosott öngyilkos merénylők, és ez azért elég bizarr (üdvözlöm a TEK-et, dögös a szerelésetek, srácok).

Vizes álmok, rák és Felhőatlasz

20150929_111219Az év legsötétebb napjai, rossz hírek, komoly betegségek a családban, ebből és általános nihilből fakadó feszültségek, szóval minden készen áll a szokásos karácsonyi gyomorgörcsös-kelletlen ünneplésre.
Ahány ház, annyi szopás, azt mondják. Éjjel felébredtem, és olvasgattam egy kicsi a Felhőatlaszt, és nem tudom, hogy attól, vagy mástól, de élénk és fura álmaim támadtak, mikor végre sikerült visszaszenderednem.

Néhány ismeretlen álombéli baráttal felfedeztünk egy elhagyatott házat, azon belül is egy kísérteties, titkos helyiséget, amiről végül zsenialitásomnak köszönhetően kiderült, hogy egy nem akármilyen könyvtár. Olyan volt, mint egy labirintus, furcsa zajokat hallottunk olyan irányokból, ahol elvileg egyikünk sem tartózkodott, a tárgyak önállóan helyet változtattak, kissé horrorisztikus volt. Közben előkerült egy fekete pasas a környékről, aki vállalta, hogy kitakarítja a helyet, mi meg hagytuk neki. Aztán elkapott az a csodálatos, ám ezúttal nem túlzottan hasznos felismerés, hogy álmodom.
Azért nem volt hasznos, mert mindössze arra telt tőlem, hogy elkezdtem elemezni a leendő sztorinkat, vagyis: kifejtettem, hogy az én karakterem lesz az első áldozat itt, hiszen én fedeztem fel a rejtett könyvtárat, én csavartam el a jócsajok fejét (!), különben is, én vagyok a legszórakoztatóbb szereplő, vagyis egy igazán kegyetlen történetben nekem kell meghalnom először, hogy a nézők (!) sajnáljanak, megdöbbenjenek és bosszúszomjas kíváncsiságba lovallják magukat: vajon ki ölhetett meg engem?
A történet végén én voltam az egyetlen, aki látta a feka pasit fű alatt távozni, és valahogy senki nem hitte el nekem, hogy lelépett. Aztán felfedeztem, hogy csapdát állított nekünk, de itt már elég zavaros lett a dolog, lehet, hogy abban a dimenzióban tényleg meghaltam.

A következő sessionben tükörjegesre fagyott lejtőkön csúszkáltam, ahogy gyerekként, csak most énekeltem is egy helyes sráccal karöltve (pedig nem is néztem még újra a Frozent, eskü), végül bevillant a visszatérő nyaralós álom: mindig ugyanott, ugyanazokkal, stb. Mások meztelenül közlekednek az utcán rémálmaikban, én meg nem merek lemenni a strandra soha, mert mindig elfelejtek előtte epilálni. :O
Pedig igazán klassz hely.

My country, ladies and gentlemen

Dec 17 Hungary’s government on Thursday called on ministries and other institutions to cancel subscriptions with Magyar Telekom after the Deutsche Telekom subsidiary cancelled a sponsorship agreement with a government-friendly pop singer.

Singer Akos Kovacs told private television Echo TV on Sunday that he thought it was not a job of a woman to make as much money as a man and that women had better “fulfil the female calling by belonging to someone, bearing a child for someone”.

Magyar Telekom said the remarks were incompatible with the company’s diversity principles and withdrew a sponsorship deal with Kovacs, who is known for his support of the ruling centre-right Fidesz party.

The controversy was discussed at a government meeting on Wednesday, government spokesman Zoltan Kovacs told MTI on Thursday.

/Reuters/

 

Highway to burn out

everydayMa figyeltem egy ideig melóban, hogy újítgatják az épületet a munkások, és legszívesebben beálltam volna közéjük. Nagyon régen nem végeztem kreatív munkát, és hihetetlenül torkig vagyok már a papírgyártó/mókuskerék látszattevékenységekkel. Amik kellenek, persze, és valahol, valakinek hozzátesz az életéhez, hogy végzem a dolgom, persze, sőt, van, hogy jól is fizetnek, miközben nem kell megszakadni, de… de nem látom, hogy tényleg értelme lenne az egésznek.
Az életem egyetlen funkcionáló részének, ha úgy tetszik. Miközben másféle kreatív tevékenységre pont a meló miatt nem marad időm/energiám.
Lehet, hogy valamiféle bukolikus romanticizmus kapta most el az agyam, de szerintem jó érzés lehet, ha elmondhatja valaki, hogy nézd, ezt épületet én építettem, én tettem le a járólapokat, én festettem ki, én vezetékeztem be…
Én meg… nézd, ennek az embernek én papíroztam le a dolgait… jobb esetben kicsit könnyített a lelkén, amiért meghallgattam… de kézzel fogható segítséget szinte soha nem tudok adni, mert a gondjaik 99%-a anyagi jellegű.
Kezdem úgy érezni, agymosás áldozata lettem, amiért a 90-es években végig azt hallgattam, az egyetem a sikerhez vezető királyi út, ezért aztán pályaválasztáskor fel sem merült, hogy valami normális (értelmes, kétkezi) szakmát szerezzek a relatíve elvont diplomám mellett, horribile dictu, helyett.
Holnap szombat, és MUNKANAP, ráadásul reggel pluszban mehetek valami hátam mögött leszervezett állásbemutatóra, remek dolog, mikor az ember rokonai puszta jóindulatból mindenféle szívességekkel üzletelnek.

#hatemylife

Ezentúl más lesz. Ugye?

Joseph RomeoAz a pillanat, mikor rájössz, hogy egy bántalmazó kapcsolat áldozata vagy. Azt hitted, az agresszor csak egy szegény, lelkileg instabil emberke, aki a szíve mélyén szeret téged, csak a dühroham és a verbális ütleg az egyetlen eszköze, hogy kifejezze, mennyire fontos vagy neki. Elnézed. Egyszer. Kétszer. Sokáig. Soha nem kér bocsánatot, de az elején legalább néha magyarázkodik. Ha számonkéred a brutalitását, azonnal elkezdni a dumát, hogy te bezzeg hogy bánsz vele, szinte röhejes, milyen kiszámítható és átlátszó módon szalmabábozik. És hagyod, mert szereted, túl sokáig hagyod.
Ha a szemére hányod az igazságtalan mocskolódásait, rögtön elkezd mártírt gyártani magából, hiszen nem tudja cáfolni a nyilvánalót. Az ő sztorijában te vagy az, aki nem érti meg őt, nem törődik vele, és látod, mennyire önző vagy, most is el akarod hagyni. Lásd meg, milyen gonosz és érzéketlen vagy!

Bezzeg ő mennyire szeret, még sose szeretett senkit ennyire. És különben is, miattad kiiktatott mindenki mást az életéből, te meg képes vagy figyelmet fordítani más emberekre, vagy nélküle programot csinálni. Az igazán a minimum lenne, hogy az engedélyét kérd (amit persze sose kapnál meg), de hogy be se avatod, hogy melyik percben kivel kommunikálsz, az mindennek a legalja, a legundorítóbb árulás. Természetesen az, hogy ő a te hátad mögött cserkész be ismeretleneket a neten, nem probléma, neked semmi közöd hozzá, hogy ő mit csinál, mit képzelsz, miféle önző dög vagy te, hogy ki akarod őt sajátítani?!
Különben is, túlreagálod. Azért nem említette, hogy van fécesz accountja, és ott nyomozgat egy dögös kollegina után, mert ennek semmi jelentősége. Te csak azért furcsállod ezt, mert hisztis picsa vagy. Örülhetsz, hogy ő még szóbaáll veled, inkább becsüld meg, mert senki mást nem érdekelnél soha.

Bármikor meghazudtol téged, a csillagot letagadja az égről, és mindezt olyan meggyőződéssel, hogy az a kellemetlen érzésed támad, ő tényleg hisz mindabban, amit mond. Talán egy ideig még te is.

Ha végképp túllő a célon, és ignorálod egy ideig, pár nap múlva megkeres, mintha mi sem történt volna. Vagy mártír pofával belenget egy csalit (“akkor gondolom az ajándékod se adjam át”), vagy valamiféle semleges témával indít. Ha nem vagy hajlandó úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és nem gyalázott volna izzó gyűlölettel nemrég, akkor felcsavarja az agresszióját, és rád szabadítja a poklot. Na tessék. Ilyen vagy te, ekkora szar. Legalja hulladék. Nem értékeled az ő kedvességét.

És úgy a huszonhetedik (százkilencedik, ötszáznegyvenedik, hatezredik) ilyen kör után egyszer csak rájössz, hogy az ignorancia békés napjaiban kicsit sem hiányzik. Akkor sem, ha tényleg nincs másod rajta kívül, hiszen gondoskodott róla, hogy ne legyen. Fel sem tűnik a magány a megkönnyebbülés árnyékában. Csodálkozol. Gondolkozol.
Rájössz, hogy az illető nem egy szerencsétlen, érzelmileg sérült, személyiségzavarától szenvedő kis nyomorult, hanem egy hamisítatlan pszichopata, aki végig jéghideg fejjel manipulált téged.
Újra és újra. Te meg hagytad, mert azt hitted, szeretnek.
Hülyének érzed magad, és valahol mégis büszkének, mert végre rálátsz az egész beteges, többéves hullámvasútra, és meggyőződéssel ki tudod jelenteni, hogy te sokkal jobbat érdemelsz ennél.

Itt tartok most.