Mysterious guy

Are you someone to say hi
someone to live for
or someone who must die?

Advertisements

Csak egy aktuális vers a költészet napja alkalmából

Föltámadott a tenger…

Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

/Elkövette bizonyos Petőfi Sándor 1848 márciusának végén/

Valaki, valahol…

jeremy mann3

Az nem ment soha.

Várni. Toporogni, némán tűrni, hogy

Kocog az ember foga és az idő

Rohan tova.

Reszketni, mint egy plüssmackó vágya:

Nyisson már a talált tárgyak osztálya!

Mert ék a szívbe minden perc

És tőr minden óra,

Amíg remélni mersz. Dühös vagy a hóra.

És látsz. És figyelsz.

Mások jobban vannak. Nevetnek, szeretnek. Rohannak a nagy bálba.

Életbe, halálba…

Jégkását kavar a boldogok tánca,

S vígan feledik, hogy őket

Valaki…

Valahol…

Vacogva várja.

Újra

Újra magasra hágtál,

dicsfényben

öleltél át a világon, és én nem kértem

ebből részt,

de örültem, hogy a Nap nyomán

Monet szelleme nevetett az égen,

hogy élek,

és hogy évmilliók rulettkerekén

egy számra pottyantunk

te meg én.

Nagyon…

Hívott a titkos helyünk

Illatok, hangok és a vágy

Állati ösztön, esztelen remegés

Nyártemető fények, ez már nem a tűz

Zálogba vont emlék a forróság

Otthontalan vándor vagy, én pedig

Lakatlan vidék.

The Cajun

On that cruel and dark blue night

when the hidden demon died

i felt he was coming

the scary Cajun king

he was standing on my porch

i was trembling on the coach

we both knew fate was there

knocking on the door

made a frozen heart

cracks of the wooden floor

i will fall tonight

he touched my lips with anger

bit my neck with hate

i marked his skin forever

finally, my mate.

Jegyes

and there he goes
the son of the bayou
with painful blue
and sharp eyes
hidden regrets
beautiful lies
his stormy past
kills our future
run to the hills
cuddle your lives
he smells like
fading spring
we all feel
he’s coming