When the tiny one summons the others

Advertisements

HétköznaPicsa

Képtalálat a következőre: „are you fucking kidding me”Útépítés miatt áthelyezett buszmegállóban aszalódás a tűző napon, árnyék semmi, de legalább mindkét füledtől 10 centire húznak el a kamionok (működő út), és a munkagépek (építés alatt álló út). A busz persze késik, nem sokat, öt percet csupán, más kérdés, hogy a busztársaság “a menetrend csak tájékoztató jellegű, nem azt jelzi, mikor jönnek a buszok” (LOL) policyja miatt már 10 perccel korábban ott vagy hőgutáért, mert a következő 40 perc múlva jön. Illetve az is más kérdés, hogy ezt a késést 20 perc alatt sikerült összeszedni, ami barátok közt is 25%-os “teljesítmény”. Légkondi nincs a buszon, minek az 40 fokban, persze az is lehet, hogy a szarrágó sofőr nem kapcsolja be, hogy jóváírják neki az üzemanyagspórolást. Tegyük össze a két kis kezünket, hogy legalább nyithatóak az ablakok.
Leszállok, elbandukolok a háziorvoshoz (miután elkönyörögtem magam munkából, mert úgy rendelnek, hogy vagy délelőtt, vagy egytől háromig, vagy sehogy). Döbbenten konstatálom, hogy a váró üres, rosszat sejtve manőverezek az ajtóhoz a neonsárga hibajavítóval kipingált fecnihez, de szerencsére nem azt közlik, hogy ma marad el a  rendelés, hanem hogy holnap. Elmarad és pont, semmi helyettesítés, vagy hogy hova fordulj, ha lóg a beled. Oldd meg, elvégre Magyarországon szocializálódtál, nem?

Az asszisztencia kidugja a fejét az ajtón, pofáról ismeri az egész várost, rögtön tudja, hogy a laborleletem miatt vagyok itt (amit közvetlenül a háziorvosnak küldenek meg, ami ugyan betegjogilag felvet néminemű kérdéseket, esetemben azonban hasznos gyakorlat, mert más dokik klienseinek reggel 8-9 óra között adják ki, tehát két nap szabi/elkönyörgés helyett lehetne három is, ha nekem kellene érte menni).
Kiderül, hogy újra kriminális a vasszintem, jön a régi mantra, menjek el kolonoszkópiára és gyomortükrözésre, én “na ne hülyéskedjünk, kérem” fejjel jámboran mosolygok az ötleten és közlöm, hogy az kizárt (voltam fül- és részben szemtanúja egy efféle ún. “kábításban” végzett vizsgálatnak, ahogy azt a helyi (20 km-re lévő) kórházban végzik, nos, amíg én eszméletemnél vagyok, velem olyat nem fognak művelni, és erről nem nyitok vitát).
Szó kerül róla, hogy el kéne néznem nőgyógyászhoz is a vérzészavaraimmal, nem fejtem ki, hogy ugyan mi a fasznak, mikor bármilyen ciklusproblémára az az egyetlen reakciója a sok inkompetens, gyógyszergyártók által kilóra megvett mészárosnak, hogy fogamzásgátlóval leszőnyegbombázza az ember szervezetét, csak legyintek, hogy á, volt már ilyen máskor is, majd elmúlik, vagy nem.
Végül kapok egy beutalót a hematológiára, és közben hogy-hogynem megpendíti a dokker, hogy hátha a vérorvos majd előjegyzetet engem CT-re, mert ugye így a 21. században azzal is remekül lehet ám vizsgálni az emésztő-szervrendszeri állapotokat, csak hát az drága, a csődugdosás sokkal gazdaságosabb, hogy a beteg érdeke micsoda, azt meg ugye ki nem szarja le, végülis csak a havi keresetem 19,5%-át csorgatom bele a társadalombiztosításnak nevezett feneketlen kútba (de legalább a sok rétinéger kórházban purdézhat belőle).
Elköszönök szépen, otthon akkurátusan kiinternezetem a kórház telefonszámát, mert a beutalón semmiféle elérhetőségük nem szerepel (még cím sem, minek az). Legott fel is hívom őket, mivel a honlapjuk működésképtelen (ha rákattintok a Hematológia gombra, elkezd betöltődni az oldal, hogy “rendelési idő”, stb, de aztán rándul egyet az egész, és a főoldal jön be helyette megint, ahonnan elindultam, csodálatos dolog az informatika), és egy kedves női hang azonnal megnyugtat, hogy ne aggódjak, időpontot csak 25-én lehet majd kérni (ma 20-a van), és készüljek fel nyugodtan kb. egy hónapos várakozásra. Már amennyiben jut majd nekem időpont, mert “nagyon hamar elfogynak”.

Magyarország, 2018. június 20.

EURÓPA KÖZEPE, BASZDMEG.

What is love? (…baby don’t hurt me…)

Explore new worlds!  Marijuana is powerful in edibles you make easily yourself. This book has great recipes for easy marijuana oil, delicious Cannabis Chocolates, and tasty Dragon Teeth Mints: MARIJUANA - Guide to Buying, Growing, Harvesting, and Making Medical Marijuana Oil and Delicious Candies to Treat Pain and Ailments by Mary Bendis, Second Edition. Only 2.99.    www.muzzymemo.comI’ve been thinking about love. And my conclusions are quite sad, because I had to realize I’ve probably never been loved. Truly loved.

There were some people who was attracted to me, ’cause they liked trouble and hated boredom. They adored me, and I thought it was love, but I was so terribly wrong. They were chaos junkies. They loved the storms and the thunder around my life. It was only a wicked addiction. I was their drug and when they overdosed, they left. They never loved me.

There were some people who thought I could be their savior. They were lost, desperate outsiders, and I was attracted to them, because I fond of the twisted and the bizarre. I felt sorry for them. I wanted to fix them. They misunderstood my interest and had faith in me. They mixed up my love with my passion, believed that they were finally loved. They were grateful for my caring, and when they got healed or figured out I’m not a goddess, they left.  They never loved me.

There were people who tried to save me. From my disease, from my fate, from myself. Some of them were like me, and I was just a strange hobby for them. Others had this  weird guardian angel complex, and were suffering from the constant urge to make everyone happy around them.  They were gentle and kind, they were always there for me, and I thought I was loved, but it was a mistake. It was just their nature. They never loved me.

And now I’m tired. I don’t want any more everyday heroes or bothered souls in my life. I don’t wanna be anyone’s project, and I’m out of the energy for piecing together broken people. So I shut them out and now I’m totally alone. It’s not as awful as it sounds. I’m relieved, and I feel like I’m… pure.  I cut the bullshit and I’m getting ready for love.  To give and to receive.

It’s time to reborn.

 

 

Unglued

“When you are alone with yourself all the time, with no one but yourself, you begin to go deeper and deeper into yourself until… you lose yourself. It’s a perverse contradiction. It’s like your ego begins to disintegrate until you have no ego.
Not in the sense that you become humble or gain some kind of perspective, but that you literally lose your sense of self. And I’m not sure anyone, unless they have gone through it, can truly understand how profound that loss is. It’s like the psychic glue that binds your whole notion of existence is gone, and you become unglued.

I think, therefore I am.
I think too much, therefore I am not.
I am not, therefore I am nothing.
I am nothing, therefore I am dead.
And if I am dead, then why am I still so goddamn lonely?

/Rectify – S04E01/

Tisztára jó lap

Képtalálat a következőre: „tabula rasa”Nyerő választás volt a Tabula Rasa. Kezdjük rögtön az emlékezetes főcímmel, amit rögtön feltettem a Vikings, Trónok harca és a Banshee mellé a kedvenclistára. Aztán jött egy sokszor megénekelt alaphelyzet a zavaros memóriájú főhőssel, a kísértetjárta erdei házzal és a diszfunkcionális családdal, de mindez olyan mellkasba vágódó lendülettel és hangulattermető erővel, amik simán a True Detective-et és a Twin Peakst (első évadok) juttatták az eszembe. A sorozat nem is próbálja titkolni, hogy klisékből építkezik, sőt, néha ezt a paródia határáig is eltolja (pl. a médiumos jelenetek), de olyan ügyesen használja őket, hogy nem lehet rá haragudni ezért. Mintha fogpiszkálókból építene valaki egy kétemeletes kastélyt. Nem hagy unatkozni, folyamatosan megy az agyalás, és hát be kell valljam, nagyon tetszett, hogy olyan mesterien átvertek a SPOILER

 

MONDOM, SPOILER

 

szintén sokszor lerágott csont “az egyik szerepő igazából szellem/valaki képzeli” alámvágással. Teljesen gyanútlanul belesétáltam, mondjuk aljasul megtervezett csapda volt. De imádom, mikor egy sztoriban félrevezetnek. Well done.

 

SPOILER VÉGE. TÉNYLEG.

A történet a végén kicsit leült, a záró képsorok meg igen meseszerűek lettek, de ezzel együtt is bőven klassz sorozat, kifejezetten nézős. Remélem, nem cseszik el egy erőltetett második évaddal, figyelemre méltó, hogy az ilyen 8-10 részes minisorozatok milyen gyakran lesznek jó értelemben odabaszósak. Valószínűleg nem véletlen, hiszen ekkora terjedelemnél egyrészt valószínűleg előre megvan a szkript, dramaturgiailag összeáll  a sztori, plusz minden epizódba jut velő, másrészt még nem kell karakteridegen, izzadságszagú fordulatokkal továbblökdösni, csak mert jó volt a nézettség (lásd bármely sorozat harmadik, legkésőbb negyedik évadát).