And what if our wings are clipped?

Promt or quote

Advertisements

Telihold, epertorta, médiabox, zombiland és az okos cica

Képtalálat a következőre: „coconut strawberry cake”A telihold csak ma üt be teljes valójában, de én már a múlt éjjel sem aludtam. Elolvastam egy komplett regényt (A lány, akinek nincs múltja – Kathryn Croft), olvastatta magát, és bitang jóillatú papírra nyomták, de hogy ez mitől thriller, arra a cirka 350 oldal során sem sikerült rájönnöm, inkább afféle tinikrimi volt. Stradregénynek hívom az ilyet. Haladós, könnyű, nem rémes, de azért nem tragédia, ha véletlenül elázik, vagy fűfoltos lesz. Egy újabb jó ötlet fájdalmasan amatőr módon megírva.
Majdnem, mint a kókuszos epertortám, amit a hétvégén sütöttem, bár az azért jobb lett. Valamennyivel.
Éjfélkor egyébként elszállt az adás a tévéből (UPC forever), ami nemcsak azért volt idegesítő, mert nem tudtam meg, ki a gyilkos az ID dokujában, hanem mert szokás szerint azt írja ki a majom rendszerük, hogy nincs jel, legyek szíves ellenőrizni, csatakozik-e rendesen a kábel a médiabox seggébe.
Az egy dolog, hogy ilyenkor rendszerint távolról sem járok a kütyü közelében, tehát a kábel max. attól mozdulhat ki, hogy mit tudom én, lefingja egy arra kerekező kaszáspók, de mi már ez az attitűd, hogy egyből a kedves fogyasztóra kenünk mindent?
Gondolom kellemetlen lenne azt kiírni, hogy pl. “Bence, a hülyegyerek a központban véletlenül rákönyökölt egy gombra/elcsesztük a dátumváltást a kódoláskor/szarrá ment a kábelünk három csepp esőtől, elnézést a kellemetlenségért”, esetleg “most mentettük le a Nagy Testvér számára a napi tévés aktivitását, ezért újraindul a médiabox” (minden éjjel újraindul, általában hajnali 2-3 óra körül, mielőtt letakartam a francba az egészet, felébredtem rá, mert ilyenkor úgy villog a sok kis színes lámpája annak a szarnak, mint egy meggárgyult karácsonyfa).

A végigvirrasztott éjszaka után hajnalban elszenderedtem, és álmodtam néhány vivid hülyeséget, mielőtt az ébresztőórám eszéletre csörömpölt, hogy aztán úgy kóvályogjak át a napon, mint egy nyomorult zombi.
Megint fellángolt a melógyűlöletem, de jelenleg az a terv (kifogás?), hogy addig ki kéne bírnom, míg az agyaraim kezelése le nem zajlik – bár ha hathetenként kapok időpontokat, ez még vagy öt év is lehet, hehe, de ha jó fogorvost találsz, muszáj megkapaszkodni benne, mert ritka példány.
Egyéb napi történés, hogy F. csörgetett telefonon, de nem vettem fel, mert nem akarok vele beszélni (ő sem akar nekem e-mailt írni, 1-1), és hogy aggódom KitKatért, mert a “gazdája” sterilizáltatni akarja, és olyan kis nyüzüge szegénykém, hogy rémes belegondolni, hogy elaltatják… Megpróbálta elkapni, de a macska jutalomból szanaszét karmolta, és azóta nem megy “haza”. Okos cica.

 

Éhség

Kapcsolódó képHolnap muszáj lesz sütnöm egy citromtortát, megbolondulok, annyira kívánom. :o Plusz  Kitkat ma bemászott az erkélyen, és minden különösebb szívbaj nélkül körbemasírozott a lakáson, szóval sütimánia pipa, macskamánia pipa, azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy végképp elkezdtem megvénlányosodni.^^
Lukjanyenko Éjszakai őrségét nyűvöm, nem rossz, de nem is különösebben élményteli, kicsit fárasztó olvasni, és ahhoz képest, hogy 1998-ban írta, elég poros. Remélem, a sorozat többi része kicsit pörgősebb lesz, mert előrelátón beszereztem az egészet egy fél vagyonért…

Instant élet

Reggel 7:20 körül indul a buszom, és mostanában a 6:55-ös időpont még simán az ágyban talál. Nagyon fáradt vagyok. Viszont a múlt éjjel elég aranyosat álmodtam.
Valahonnan szereztem apró, furcsa kis tasakokat, amiket ha egy nagy üvegtál (vagy akvárium) vízbe szórtam, nos, élőlényeket eredményezett. Halakat, teknősöket, vízi növényeket, de ami a legaranyosabb volt, az egy buborékban úszkáló, miniatűr (kb. 1 centis) kis madár. Kiszúrtam a burkát, nehogy megfulladjon, mire rögtön ivott a vízből, és elkezdte próbálgatni a szárnyait. Én meg rögtön elkezdtem aggódni, hogy majd jól szem elől vesztem.
Fogalmam sincs, az agyam honnan szed ilyeneket.

Dream on

ghoÉlénk álomtevékenység kísért mostanában, de ezek az álmok elég nehezen leírhatóak, mert inkább érzés szinten intenzívek, nincs igazán megragadható sztorijuk.
Egy olyan lakásban vagyok, amiben majdnem a plafonig ér a víz, de semmi problémám a létezéssel, úgy teszek-veszek, mintha legalábbis kopoltyúm nőtt volna. Aztán egyszer csak valahonnan bepottyan egy kutya, aki viszont nem kap levegőt a víz alatt, és ráadásul ijedtében olyan helyre kezd evickélni, ahol végképp nincs már légréteg sehol. Odaúszok hozzá (mint a villám), és felemelem, hogy az orra kiérjen a vízből. Büszke és boldog vagyok, hogy megmentettem, és tudom, hogy ismerem az állatot (a valóságban nem).
———–

Kinézek az ablakomon, és egy óriási (több méter magas), rózsaszín ajándékhalom áll az udvar közepén. Le akarom fényképezni, hogy valami olyasmi szöveggel posztolhassam: “jól meg a drogkereskedőknek”, mert tudom, hogy az említett üzletben érintett szomszéd család pakolta oda a rengeteg dobozt valamelyik gyerek születésnapjára. (A valóságban is van ilyen szomszéd, nem közös bizniszből tudom, hanem a rendőrségtől.) Mire előveszem a telefont, előjönnek az emberek, és elkezdenek felmászni a csomagokra, ezért videót készítek, de az egyik kiscsaj (10 év körüli) kiszúrja, és agresszívan elindul felém.
-Egyeseknek nem tetszik, hogy itt videózgatsz! Miért csinálod?
-Szeretek videókat készíteni, te nem?
-Akkor én is felveszlek téged, na?
-Nyugodtan.
Végül valami nagy, közös namasté beszélgetés kerekedik róla, hogy mennyire könnyen ítélkeznek az emberek, és hogy ez mennyire rossz, de én csak ki akarom dumálni magam a lincselős helyzetből. (A valóságban sem bírom őket, és ez valószínűleg kölcsönös, de tettlegességig még nem fajultak a dolgok.)
————

Egy természetben (erdőszél vagy park, fűre helyezett széksorok) tartott rendezvényen vagyok a családommal (nem látom őket, mellettem ülnek, nem tudom, a valóságos családtagjaim-e), és arról beszélünk, hogy hova fogunk menni, ha ennek a programnak vége. Megegyznek valamiben, én jelzem, hogy én is megyek, de aztán úgy állnak fel, és távoznak, mintha láthatatlan lennék. (Mikor felébredtem, az jutott eszembe, hogy ezekben az álombeli barangolásokban talán szellem lehetek egy másik dimenzióban, mert nagyon sokszor vagyok efféle néma megfigyelő szerepben.)