Saját út

Képtalálat a következőre: „julieta”Almodóvar még mindig tud. Elég halvány kritikákat kapott a Julieta, de engem pontosan ugyanúgy behúzott, ahogy mindig szokott. Félelmetes ez az ember. Bárki más kezében ezek a történetek nyálassá, irreálissá, és viszketően irracioniálissá válnának, de ő úgy járja a kötéltáncot az emberi és a túl sok között, ahogy senki más.
Olyanok a filmjei, mint a legkifinomultabb SM szex: éppen addig a pontig gyötör, amíg a gyönyör fokozódik, és nem ránt ki az élményből a kín.
Imádom, hogy mindig tudok kapcsolódni a szereplőkhöz, bármennyire is különbözünk korban, nemi identitásban, társadalmi státuszban, kultúrában, és az összes címkében, amivel meghatározzuk magunkat. Szeretem a merész és gyönyörű színeit, a jellegzetes képi világát, és az elképesztően ügyes castingot.
Van valami hamisítatlan mítosz ezekben a mesékben – nem mágia, ami eltávolít a valóságtól, hanem mítosz, ami a való élet kvintesszenciája. Julieta görög mitológiát tanított, majd Demeterként szenvedett a lánya elvesztése miatt, akitől a halál válaszotta el, hogy aztán a halál egyesítse őket újra.
Tökéletes.

Advertisements

Holtotokiglan

Elolvastam a Holtodiglant Gillian Flynntől, és megnéztem a La mala educaciónt Almodóvartól, így fest egy élményteli nap.
Mind a kettő zseniális a maga nemében, bár kicsit zavart, hogy nem tudtam szabadulni Affleck baltafejétől olvasás közben – ez a hátránya, ha előbb látja az ember a filmet, de hát nem tehetek róla, hogy a filmekből értesülök, hogy ilyen fasza regények regények tenyésznek a bolygón.
Egyébként azt a kellemetlen, bár kevéssé váratlan megállapítást kellett tennem, hogy a könyv 86,9%-áig sokkal szimpatikusabbnak, mi több, azonosulásra méltóbbnak találom a full pszichopata Amyt a pöcsfej férjénél (utána szerintem el lett szúrva a karaktere, nem igazán hiteles a befejezés). Sajnos kőkemény igazságokat mond ki  ez a regény a párkapcsolatokról, és ha már (megint) itt tartok, kicsinység elméláztam zuhanyozás közben, hogy milyen ritkák, és mégis mennyire kártékonyak a boldog párok – a párkapcsolatok min. 80%-a nem tart élethossziglan, mégis egy csomóan megeszik a mesét.

Ha lenne egy tabletta, ami 80% eséllyel lebénítaná a fél karod, 20% eséllyel pedig átélnéd életed legjobb orgazmusát, bevennéd..? Nem hát. Csak éppen hormontúltengésben szenvedő emberek (főleg a nők, ismerjük el) nem képesek a legminimálisabb racionalitásra sem, és az a kényszerképzetük, hogy ők lesznek a tuti kivétel. Aztán ott állnak 40 évesen két gyerekkel és havi 20 ezer gyerektartással, mert apu inkább a bébiszittert kúrogatta, és nem értik, hol siklott ki az életük.
Ott, hogy nem tanultak meg időben egy fontos leckét: ne bízz meg teljesen semmiben, aminek farka van! Lehet, hogy cuki, lehet, hogy zseniálisan nyal, hűségesen pislog, megvéd a betörőktől, még az is lehet, hogy eljátssza, semmi gondja a pórázzal, jóllakottnak, boldognak és/vagy rendkívül jól idomítottnak tűnik, de ott a mélyben akkor is csak egy ösztönvezérelt állat, és bármelyik pillanatban rámászhat a szomszédban lakó szukára, elgaloppozhat egy cicuska után, megsebezheti a gyerekedet vagy éppen átharaphatja a torkod.
Élvezd ki, amit adni tud, de soha, SOHA ne hidd, hogy rábízhatod magad, mert nagy lesz a pofára esés!