Ehhh…

Holnap fogorvoshoz megyek, majd kirohad a hasam, mert nőnek lenni szép, ennyit a strandról idénre, az úgynevezett barátaim tojnak a fejemre, a melómat napról-napra jobban gyűlölöm, pedig az igazi szopatás még el sem kezdődött, a szám jobb fele kétszer akkorára dagadt, mint a bal, mert nem tudom, miért, a 30STM új dala egy rakás fos (a Tokio Hotel rosszabb napjait idézi), és estére még a vízforraló is tönkrement, ami egy teafüggőnek kész apokalipszis, szóval az egész világ bekaphatja… :\
De legalább a Trónok harca (7×6) látványos volt, ha már az összes agyat kiölték belőle.

Chaos reigns…

Voltak tervben témáim… arról, hogy a hőségriadó (köszi, Lucifer) kellős közepén negyven percet ácsorogtam 41 fokban a buszmegállóban, mert csont nélkül kimaradt a járat, amihez elkértem magam melóból, hogy odaérjek a fogorvoshoz, hogy aztán egy légkondi nélküli bádogdobozban aszalódjak, majd a tűző napon elvágtázzak a rendelőbe, ahol már nem volt ott az orvos (pedig csak 20 percet késtem, és odaszóltam telefonon)… vagy a Borgman című filmről, aminek olyan kristálytiszta bibliai szimbolikája van, hogy szinte odajön és kezet fog az emberrel, mégsem értik egy csomóan, miről szól… arról, hogy megint találtam magamnak pár tök jó zenekart (pl. a Blues Saraceno-t), vagy hogy a nem reprezentatív, de gondosan kidolgozott kísérleteim szerint simán életben lehet maradni Pina Coladan és Cheetoson (nem találom azt a hullámékezet izét a klavin, vagyis nem tudon rátenni a betűre, mindegy).
Vagy arról is, hogy olvastam egy interjút a hvg-ben egy noname magyar iróval, aki emigrált, és most vén norvégokat vakar ki a szarból a megélhetésért, de tök jól megideologizálta magának, hogy ez írói szempontból direkt áldás, ahogy az is, hogy a munkájához nem kell használnia az eszét…
Vagy arról, hogy egy nap alatt elolvastam a Lány a mólón c. krimit, ami az utolsó 30 oldalig minden kliséhalmozás ellenére egészen szórakoztató volt, ott azonban az írónő atomjaira zúzta a saját regényét..
Hát, ilyenekről írtam volna, de nem tudok koncentrálni ebben a hőségben, ezért aztán inkább csak beteszek ide egy szép képet:

Képtalálat a következőre: „iceberg”

Hiába valóság

Micsoda szégyen, ekkora lemaradásban még soha nem voltam, mióta létezik a blog.
A fő ok az, hogy esténként (fél kilenc körül, igen), úgy ájulok el, mint aki hetek óta nem aludta ki magát – alighanem azért, mert így is van. Most viszont nagyon mélyen alszom, és nagyon távolra szoktam álmodni magam. Nem emlékszem rá, mikor felébredek, csak valami furcsa utóérzésem marad, hogy jó volt ott (máshol). És nagyon nehéz reggel visszazökkenni ebbe a valóságba.
Megvolt a nagy nyári megázásom, vettem két szuper táskát, találtam egy ékszerészt, aki megoldja a régóta tartó ásványhiányos problémáimat, rászántam magam a fogorvosra, de ezer év múlvára kaptam csak időpontot, szóval közel az éhhalál.
A meló továbbra is szar, és már biztos, hogy egyre szarabb lesz, tanulgatok a köcsög alapvizsgára (nyilván abból a cuccból, amit magamnak találtam a neten, mert hivatalosan lófaszt se adnak a felkészüléshez).
A Trónok harca eddig nagyon nagy csalódás, a 2. rész különösen. Biztos valami pucérság kvóta van a HBO-nál, mert marhára nem érdekel, hogy dug egy kasztrált egy mikrofonfejű háremhölggyel, de az epizód egyötöde elment vele. A feminista énem értékelhetné, hogy mindenhol nők uralkodnak éppen, a jó sztorira áhítozó énem viszont unatkozik ebben az évadban. Azért persze két Shameless rész között sort kerítek rá.
Kicseszett finom spagettiszószt főztem (részben saját termésű paradicsomból), kb. ennyi sikerélményem volt ebben a napban. Bár ez még mindig több, mint egy átlagos napon. ^^
Általános idegállapotom: on the edge. Nagyon régen voltam szabadságon, és még két hétig nem is leszek. Minden és mindenki vagy irritál, vagy untat. A szarkazmusom olyan szintekre emelkedett, mint még soha, már nekem is elakad a lélegzetem tőle, el lehet képzelni.
Ja, és ma majdnem elütött valami köcsög a zebrán. De legalább tükörfényesre mentek az abroncsai (remélem, nem emiatt fog kinyírni valakit legközelebb).
Más hír asszem nincs.
Piesz: ja, megy a 170 milliárdba kerülő pesti fizess VB, de ötvenhárom és fél kilométerről leszarom.

Élni jobb, mint kiégni… állítólag

Leesett egy üveg körömlakk, és széttört, kiváló a levegő. Figyelembe véve a Guiness-t is, mély álomra számítok. Délután többször majdnem összeestem (vérszegénység+időjárás+alacsony vérnyomás), de már valahogy nem vagyok álmos.
Kaptam hírt J-ről, nem olyan nagy a baj, amilyen lehetne, de kiderült, hogy valószínűleg gyógyíthatatlan betegsége van. Nagyon elterjedtek manapság az autoimmun szarságok, oké, hogy genetika, meg régen is volt, csak nem tudták, mi baja, de valószínűleg az sem segít, hogy szanaszét tépetjük magunkat a kurva stresszel.
Nagyon sokat gondolok rá, és egyre többet, hogy kurvára rossz vágányon van az életem. Illetve, hogy nincs olyanom. Hatkor kelek, mert úgy megy buszom melóba, odaérek fél nyolcra, ott vagyok fél ötig, hat körül érek haza, aztán pár órát dög fáradtan tengek-lengek itthon, mint a mosott szar, mielőtt bedőlök az ágyba. Másnap repeat.  Vagyis a meló nem nyolc órámat veszi el, hanem 12-t.
A hétvége nem elég a pihenésre, és nyugalmam sincs, érdemi szabadságról meg ne is álmodjunk, eleve 30 kurva napom van egy évben összesen, de azt sem akkor veszem ki, amikor akarom. Egy hétnél tovább eleve nem lehetsz távol, előre tervezni meg kb. 2 napra se lehet. Mert valamelyik agyhalott fejes épp leküld egy kibaszott fontos excel táblát, amit fel kell tölteni a következő x napban, mert különben megáll a világ, és ez persze fontosabb, mint az én józan eszem, egészségem, magánéletem, életem. Persze, pénzt adnak érte. Amit csak arra van módom és időm elkölteni, hogy alapszinten alkalmas legyek a további rabszolgastátuszra.
Észrevettem, hogy kezdem komolyan megutálni a nyugdíj előtt álló kollegák mellett a terheseket is. Irigység, nyilván. Én is nagyon bírnám, ha ripsz-ropsz otthagyhatnék mindent melóban (a többiek nyakára), mint kutya a szarát,  és aztán  1-2-3 évig nyaralhatnék itthon – úgy, hogy közben nem halnék éhen. Ja, tudom, napi 6 pelenkázás keményebb meló, mint napi 10 óra agybaj teljesen fejvesztett projektekben, hogyne. Azért rohan vissza dolgozni minden kollegina. :] Nem akarok megkeseredett ember lenni, de azt hiszem, késő.

Május 1.

Ma rájöttem, hogy az elmúlt egy-két hónapban szinte folyamatosan fájt a hasam.
Fájt, mert meg akart jönni, fájt, mert megjött, fájt, mert felfújós kaját ettem, fájt, mert peteérésem volt, fájt, mert elszaladt a ló velem és a laktózzal, fájt, mert a vastabletta ilyen kedves hozzám, fájt, mert a vesémből átsugárzott valami nem normális görcs, fájt csak úgy, fájt, mert túl szoros volt a nadrágom, fájt az éhségtől, fájt az idegtől, fájt reggel, délben, éjjel, annyira, hogy még a víz is levert közben, és ha véletlenül nem fájt, már azon aggódtam, hogy leállt a bélműködésem.
Rohadtul unom.
A múltkori váltólázas rémálomból azóta sem sikerült felgyógyulnom, még mindig köhögök (hat hét után!!!), és úgy tűnik, emésztésileg is végképp kicsinált. Holnaptól változásokat vezetek be, nevezetesen: sok rostzabálás (sütike mellett, de nem helyett, hehe), időre fogok inni (vizet…), mert arról is rendszeresen elfeledkezem, és naponta nyelek ilyen ampullás bacikat. Ha nagyon elkap a hév, még tornázgatok is valamennyit. Persze, ha bélrák, akkor úgyis mindegy, de hátha nem.

Csekkek

  • Két db frankó csontvázas  ill. koponyás póló megvásárolva Image result for check
  • Jól állnak (bár lövésem nincs, hova fogom felvenni őket) Image result for check
  • Marcipánszívek anyák napjára Image result for check
  • Plüsscsacsi, alig olvasott ajikönyv, képeslap, kisgyereknek megkésett húsvéti csoki beszerezve, becsomagolva Image result for check
  • Csokikészletek átcsoportosítása, mert gyanús, hogy utolsó nagyszülőm születésnapja harmincadikán vanImage result for check
  • holnapi nyugdíjasbúcsúztatós őrülettől való megelőlegezett irtózat Image result for check
  • új kollegina érkezésétől való megelőlegezett, túlreagálásból fakadó szorongás Image result for check
  • unalom Image result for check
  • depresszió Image result for check
  • hajhullás Image result for check
  • általános kiszáradás annak minden gyönyörével, mert elfelejtek inni Image result for check
  • új csengőhang (Seether – Rise Above) Image result for check
  • az élet értelmetlen, valaki lőjön végre tarkón életérzés Image result for check
  • telihold Image result for check

Az én hunyorom teljesen bezöldült

Képtalálat a következőre: „hunyor”A hó egy nap alatt elpárolgott, lelapított virágokat és kettétört, virágzó fákat hagyott maga után.

Ma véletlenül tükörbe néztem, és feltűnt, hogy egész látványos a hunyorgó ráncom a az orrom felett, rémes dolog ez az öregedés. Vissza kell szoknom a napszemüvegre, pedig már egész jól elmúlt a fényérzékenységem (legalábbis hunyorgással kezelhető mértékűre mérséklődött, ezek szerint). Egyébként azt is megállapítottam, hogy minden macerája ellenére elég nyerő a fejemen a fekete színű haj, pont olyan veszélyesnek tűnök így, mint amilyen vagyok. Há. Há.
Szeretem, ha félnek tőem, ami érdekes, mert régebben zavart. Rééémes dolog ez az öregedés. :]

Ropi, almalé, hat takaró és súlytalanság

Kapcsolódó képMajdnem egy ültő helyemben olvastam el Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai Földlakóknak című könyvét – azért, mert letehetetlen. Mindig tudtam, hogy asztrunautának kellett volna mennem.
Közben viszont kifejlődött bennem egy víruskolónia, szóval a mai napot a láztól félig eszméletlenül töltöttem, durva izom- és ízületi fájdalmakkal (vádli, térd, derék, fej). Plusz torok. A láz kicsit visszalépett, a fájdalom maradt, és nagyon rám férne egy zuhany, de alighanem folyékony jégnek tűnne, ezért nem merek nekilátni. Nem kellett volna annyit hülyéskednem a kanyaróval. (Ami ellen hiába oltottak be, nem vagyok védett, mert az 1989 előtt születettek csak egy oltást kaptak, ami szart nem ér, jó, mi?) Hát persze, hogy holnaptól 2 napig szabin vagyok . :D (Nyilván akkor intéztem, mikor még nem volt semmi bajom.)
Van rá egy fogadásom, hogy a köcsög főnök fertőzte végig a csapatot melóban, már egy hete fuldoklik az irodájában, faszér’ jön be, hisz úgyse csinál semmit.
A felső szomszédék retardált kölykét meg úgy megcsapdosnám, egész álló nap úgy trappol le-föl, mint egy beszpídezett ménes, baszdmeg. A világ legrémesebb vicce, hogy mindenütt a hulladékok szaporodnak a legjobban.

Túl sok dologra akarom rátenni a mancsom…?

Bal kéz: körömolló egyik szára csontig a hüvelykujjba (éreztem, hogy koppan) – így akarjon az ember fóliát leszedni ceruzaelemről a vadonatúj digitális hőmérőjéhez. Nem kicsit fáj, most nézem, lesz-e a kék csík…

Jobb kéz: tiszta erőből, laza kézfejjel belebokszolni a szekrény sarkába, érkezés kisujjra (reccsenő hang), utána landolt a kézfejem többi része. Még jobban fáj, be is dagadt és nem nagyon tudom behajlítani, nem kizárt, hogy eltörtem.

Mind a kettő baleset volt, most el kell gondolkodnom, mit akart ezekkel üzenni az univerzum…

Test 33 – 13 Lélek

Répatorta muffint sütöttem, vedeltem a teát (valami nagyon nem stimmel a torkommal), orrvérzésig bespagettiztem, iszonyatosan gagyi, Zs-kategóriás, ráadásul nyomasztó filmeket néztem (igen, úgy kell nekem, ha kitört belőlem a fangirl), kaptam pár online megemlékezést és el is telt a nap.
Az univerzum újholddal, a kínai asztrológia egy tűzmajommal kedveskedett, igazán nincs okom panaszra.
És soha életemben nem voltam még ennyire depressziós, már nem is fáj semmi, egyszerűen csak elhalt a lelkem, azt hiszem.

UPDATE: most találtam meg a BFMV ajándékát, és ennek örülök a legjobban!

 

A 444 vége, libazsír és háló az ágyban

Vettem egy reggelizőtálcát, olyat, amin ágyba lehet vinni a kaját, és némi adjusztáció után elég alkalmatos lett laptoptartónak. Valahogy már igazán meg kellett oldanom, hogy kényelmesen művelhessem a függőségemet az ágyból is. Most is innen írok, elég klassz.

Fekvő alapállásban volt módom megtekinteni a The End of the Tour c. filmet, és sikerült nem elaludnom rajta, pedig finoman szólva nem egy érdekfeszítő alkotás. Aztán pedig csak tekeregtem a neten le és föl. Nem tudok rájönni, blacklisten vagyok-e még a 444-en, én látom megjelenni a kommentjeimet, de a reakciók nagyon sokára jönnek és igen gyérek. Mindent el kell cseszni ebben az elátkozott országban.

Fáj a torkom, állandóan szomjas vagyok, megint nagyon hullik a hajam, és két pofára zabálom a Frosties-t és a libazsíros-hagymás-paradicsmos-almás kenyeret (nem egyszerre). Sokat gondolok Ziggyre és azt hiszem, még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy S. soha többé nem lesz része az életemnek.

Hihetetlenül magányos vagyok.

 

Betegségek

Nagyon-nagyon mélyen vagyok ma, régen volt minden ennyire fojtogatóan értelmetlen és magányos, ráadásul sajnos mostmár ki kell mondani: úgy érzem, kezd széthasadni a személyiségem. Úgy tűnik, új szakaszba lépett a játék.
Szóval most iszok egy pohár valamit, és sorozatokat nézek majd egész éjjel, mert nem merek elaludni.
Holnap meg meló…

Lőjetek le, és ássatok el jó mélyre…

Úgy tűnik, a testem rájött, hogy csak hálni (halnI)  jár belé a lelkem, és úgy döntött, bedobja a törölközőt. Súlyos gondok északon és délen, hiábavaló a létezésem…SEMMIRE nem vagyok képes, lassan a melóban is hibár hibára halmozok, és ott senkit nem érdekelnek a súlyos szorongásaid, sem az, hogy kéthetente jön meg egy hétre, szóval…

El is vonulok kushadni a vackomra. :(

Yeah…

Kimaradt poszt rendezvényszervezési őrületből és kóros kialvatlanságból kifolyólag…

Sikeresnek mondható időszak: egy majdnem átaludt éjszaka, egy elég jól, illetve egy tűrhetően lebonyolíott megyei szintű rendezvény az elmúlt napok hozadéka. Legutóbbi ugyan nem hangzik olyan fényesen, de a körülményekre való tekintettel így is teljesen elégedett lehetek magammal, ki is martam jövő hétre egy pár nap szabit, hogy az igazán fontos dolgokkal is legyen módom foglalkozni (pl. írás).

Aztán persze úgyis egész napos netezés/semmittevés lesz belőle, de lazán vesszük. Július óta egy szabad napom se volt. Time to live, time to love, time to do anything but work.

Inszomnia és szomjúság

earthEllentmondó okosságokat állítanak a tudósok arról, bele lehet-e halni a kialvatlanságba. Szerintem remek esettanulmány lennék, ha valakit érdekel a téma, jelentkezzen…
Persze valamennyit azért sikerül szundítanom, jobb napokon akár a 2×2,5 óra is összejön, de ez azt jelenti, az alvásciklusnak csak kb. a harmadáig jutok mindig, az igazi pihenés elmarad. Lassan kezdem megérteni azokat a nyomorultakat, akik reggel pörgetőt, este nyugtatót dobálnak az arcukba, hogy működésre bírják a karosszériájukat.
Ráadásul a kávé sem jöhet szóba, mert allergiás vagyok rá, vagy mi.
A fekete tea már nem elég, csak kiszárít.
Kész szerencse, hogy a Red Bull íze olyan, mint az erjedt gyümölcsös rágóé, ha nem lenne ennyire undorító, lehet, hogy most rászoknék.
Kokain? Hm.

Utolsó rúgások

Aki ilyen fékezett habzású lelkivilággal születik, mint én, az sose csattan ki különösebben az energiától, és a fáradtság egy nonstop háttérzajként zümmög a fülébe egész életében, de… régen éreztem magam ennyire kizsigereltnek, mint most.

Hát egyrészt, ugye jó az időjárásra fogni, ez az agybuggyantó meleg mindenkit megvisel.

Másrészt új meló, ami gyakorlatilag napi 11 órámat veszi igénybe, plusz stressz.

Harmadrészt szar a kondim.

Negyedrészt öregszem is.

Ötödrészt vashiányosként nem tesz jót napi fél liter vért veszíteni, gondolom.

Hatodrészt nem aludtam ki magam normálisan vagy egy hónapja, aminek egyrészt  a hiperaktív veséim (háromóránként kelünk pisilni, mert az fun), másrészt az egyik hiperaktív és tökéletesen bunkó lakótársam az oka.

Lehet, hogy egyszer csak halva ébredek.