Happens all the time

Advertisements

A lényeg, hogy tudok röhögni magamon, nem…?

Képtalálat a következőre: „frozen”Pár napja hajnal 6 körül fülsiktető csipogásra, és ennek nyomán kifejlődött csengőfrászra ébredtem.
Ez nem menne eseményszámba, de történetesen:
-vasárnap volt
-a csipogás ismeretlen hangszínt és ritmust követett.
10×2, aztán 6×4. Félig kómásan kivergődtem a paplan alól, és tapogatózva elindultam a hang irányába, de mire valamennyire sikerült lokalizálni, elkussolt. Az álomkór legyőzte a kíváncsiságot, ezért ásítva elkotyogtam egy elégedett “Leszarom”-ot, és visszakúsztam aludni.
Éppen lemerültem volna a thétába, mikor vagy öt perc elteltével megismétlődött az egész. A düh sajnos végképp felébresztett, és miután meggyőződtem róla, hogy (az amúgy kurva hangos) csipogás nem valamelyik agyhalott szomszédtól hallatszik át, elkezdtem nyomozni. Mivel se szén-monoxid, se egyéb riasztóm nincs, a bútoraim meg a könyveim pedig ritkán szirénáznak, végül két gyanúsított maradt: telefon vagy laptop. Mivel újabb öt perc múlva megint jött a csip-csip, szegény laptopra szűkült a kör, aki hibernált állapotban szunyókált éjjel, ahogy általában szokott.
Csak kicsit állt belém a frász, hogy életem szerelme ilyen kétségbeesetten sikoltozik. Sikerült bekapcsolni, de a hangjelzés menetrendszerűen ismétlődött, ezért a jövőbeni szervizelésre gondolva elkezdtem lementegetni minden fontos és/vagy vércikis kontentet külső vinyóra, közben pedig ezerrel gugliztam a BIOS hangjelzéseket, hogy megfejtsem, mi lehet ez a szar. Olyan morzejelet, amit az enyém tolt, még véletlenül se találtam. Ilyet:
— — — — — — — — — — —- —- —- —- —- —-
Már épp kezdtem beletörődni, hogy vagy nekem van a legrejtélyesebb alaplaphibám, vagy az idegenek átvették a hatalmat a gépem felett, mikor gyanús lett, hogy a hang talán nem is a lapiból jön. (Addigra persze áramtalanítottam, újraindítottam, az ismétlődő pittyegéstől idegbajt kaptam, és azon merengtem, hogy fogom a szennyeskosár aljára dugni a gépet, míg el nem passzolom valahogy a szerelőhöz…)
Nos… valószínűleg eddig tartott, mire teljesen felébredt a hallókérgem, mert végül sikerült fellelni a valódi tettest: a digitális hőmérőt, ami a maga hét centis méltóságában leledzik egy kupac doboz alatt a szoba sarkában, és sokhónapos meghitt együttlétünk során soha egy nyikkanást sem produkált. Most viszont fagyveszélyt észlelt, és úgy gondolta, erről vasárnap hajnalban azonnal értesülnöm kell (nekem, és a fél utcának). :|
Hát, nókomment.

Titokban remélem, hogy elcseréltek a kórházban

Képtalálat a következőre: „blood”Rendeltem egy otthoni vércsoporttesztet, mert szakadatlanul zajlik a Delphoi-projektem (Ismerd meg önmagad!). Valahogy úgy képzeltem ezt, hogy lesz majd egy max. 4 részből álló reagensfelület, én meg szépen összevérezem, és akkor a hülyék kedvéért, ahogy a terhességi teszteken is, majd a megfelelő mezőben kirajzolódik, hogy 0 vagy A vagy B vagy AB, pluszmínusz, vagy ilyesmi. Hát, a pacifütyit.

Olyan macerás elvégezni, hogy még neki se mertem durálni magam (csak egy db van a csomagban, az volt 3600 Ft, szállítással 5100,-).
Először is, van egy becsomagolt kártya, amin van 4 kör, ezeket először be kell vizezni a mellékelt cseppentővel, nem nagyon, de eléggé ahhoz, hogy menet közben ne száradjon meg (köszi). Utána le kell törölni a kis ujjamat az alkoholos kendővel, megbökni a szélét az egyszer használható!!! lándzsával (ennek tényleg ez a neve, lol), aztán ha kattan, akkor lelógatni a kezemet, hogy jól odaférjen a lyukhoz a vér. Ha megjelenik egy csepp, akkor el kell venni egy mellékelt kis bunkó fejű pálcikát, és anélkül, hogy elkenném a vért a seben(?!) levenni onnan, és szétmasszírozni az első kör közepén 10 másodpercig. Utána a széléig is ki kell színezni a karikát. Ha ez megvan, levenni egy másik csepp vért, egy másik pálcikával, és ugyanezt elvégezni a 2. körön. És mindezt még kétszer.  És egy kézzel, ugye.
Plusz elég fürgén ahhoz, hogy sehol ne száradjon meg a vér, mert a végén aztán gondosan X másodpercig minden irányba el kell forgatni az egész kártyát, hogy a reagensek elszédüljenek, vagy nem tudom, miért, de nem folyhatnak össze. Aztán elvileg lesz négy pacám, amiket Y másodperc múlva, akkor, és csak akkor össze kell hasonlítanom a használati útmutatóban mellékelt kb. 12 pixeles mintával, és kiminilogizni, hogy melyik kombináció nyert (ABO és Rh-faktor). Anyám…
Hát először is, nekem egy percen belül kb. négyszer eláll a vérzés egy pontnyi sebből, szóval kell majd egy steril tű is valahonnan tartalékba. Mondjuk benne van a leírásban, hogy menet közben a segítőnk masszírozza az ember ujját, de nekem olyanom egyrészt nem lesz (segítőm, nem ujjam), másrészt meg nem hiszem, hogy az megoldaná a problémát.
Másodszor: annyi bizonytalan tényezője van a vázolt folyamatnak, hogy csodaszámba menne, ha minden összejönne.
Harmadszor: még ha véletlenül minden klappol, akkor is előfordulhat, hogy nem egyértelmű az eredmény (bár elvileg nálam játszik a felezős segítség, mert ELVILEG Rh- nem lehetek, továbbá B-s antigénem sem lehet, vagyis ELVILEG két lehetőség marad). Elvileg.

Stratégiai tervdokumentumok

A héten szabin vagyok, de persze nem pihenek, hanem készülök a redvás alapvizsgára, aminek semmi értelme, de kötelező, mert ezen a melóhelyen a szervezeti kultúra alappillére, hogy minél több olyan dolgot csináljunk, aminek semmi értelme, de kötelező.
Nem tudom megtanulni ezt a sok szart, de már annyira nem is törekszem rá, pedig jó lenne nem megbukni, mert akkor ugye kirúgnak. Ami nem lenne akkora tragédia, de financiálisan jól jönne, ha ezt a szerződést még ki tudnám tölteni, mert terveim vannak (na jó, inkább elképzeléseim, de tőlem az is félelmetesen karakteridegen). A hosszabbítással meg töröljék ki a seggüket jövő nyáron.
Állítólag lehet használni a könyvet a vizsgán, mondjuk F. szerint (aki már volt a múlt héten) pont nem mész vele semmire, mert ha 50 kérdésre 45 perced van, marhára nem fér bele a lapozgatás.
Na mindegy, majd meglátjuk.
Jobban esik a Bloodline(!), ami egész jól kivakarta magát úgy a 9. epizód környékére (fakkje), és mostmár érdekel. Bírom a bosszúállós sztorikat, szóval kibékültünk, bár a szereplőgárdától még mindig émelyeg az esztétikai érzékem.
Elég kellemes őszi idő volt ma, meleg napsütés azokkal a furcsa őszi illatokkal, egész szerethető évszak ez, ha nem kell (kéne, haha) iskolába menni alatta.
Kitkat szerintem megint fel lett kismacskásítva (kurva nagy ötlet télre lealmozni), más hír nincs.

Már megint…

Olyan értelemben soha nem voltak visszatérő álmaim, hogy pontosan ugyanaz történt volna bennük, de rendszeresen visszajárok ugyanazokra a helyszínekre és ugyanazokba a szituációkba.
Kóborlás ismerősen ismeretlen házakban, ahol bujkálnom kell az ottlakók elől, végtelen vonatozás, mert a csatlakozások problémásak, nyaralás  ugyanazon a helyen, és persze itt van a klasszikus vissza az iskolába toposz: vagy általános iskolás vagyok, és
a) mocskosul elkésem
b) dogát írunk, és nem tanultam, mert ugye azt se tudtam addig, hogy még mindig iskolába járok;
vagy rejtélyes okokból vissza kell mennem az egyetemre, és találkozom a barátaimmal, ami tök jó, csak
a) nem igazodom ki az egyetem épületében, mert valahogy minden máshol van, mint régen
b) eltévedek a városban, mert a tömegközlekedés is tök másmilyen
c)  mikor végiggondolom, hogy hol is fogok aludni, leesik, hogy az albérletünk ugye már régen nincs meg… és ilyenkor jövök rá, hogy ez csak egy álom.
Az utóbbi változat mindig taccsra tesz, egész nap nem térek magamhoz, olyan, mintha félig abban a másik világban felejteném magamat ébredéskor.
Mindenesetre nem kell Zsigmondnak vagy Gusztávnak lenni hozzá, hogy kibogozzam, mit akar üzenni a tudattalanom…

Még nem haltak ki (teljesen)!

Képtalálat a következőre: „unicorn”Oké, hát nagyon nem hiányzott, hogy felpiszkálja valaki az évek óta tetszhalott libidómat, de sajnos megtörtént.
Mikor először láttam, csak megakadt rajta a szemem, mert ilyen csodálatos génállományok nem szaladoznak itt, Mordorban (pasiban meg főleg nem), de a minap megint “találkoztunk” (egy légtér pár percig, de no kommunikáció), és nem nagyon bírom kiverni a fejemből.
Magas, izmos, értelmes (kék) szempárral néz ki a szép vonású fejéből, és olyan hangja van, te jó ég, olyan hangja, hogy nagyon kellett kapaszkodnom az aszexualitásomba, mikor megszólalt. Tetszik, ahogy öltözik(!), és amennyire a munkájából sejthető, igazán intelligens (persze, hiszen minimum rokon szakma az enyémmel, mi is lehetne más).
Van rá esély, hogy fiatalabb nálam vagy 6-8 évvel, dehát ezen már igazán meg sem lepődöm, az én korosztályom konkrétan nem létezik a környéken (komolyan, vannak huszonévesek, vannak negyven pluszosok, a harmincas pasik meg vagy mind külföldön, vagy lakat alatt őrzi őket az asszony, vagy ötvennek látszanak, passz).
Ezek tükrében persze biztosra vehető, hogy:
-van barátnője/felesége
-gyereke (is)
-meleg
-sokkal jobb ízlése van annál, hogy a magamfajta egyáltalán feltűnjön a radarján
-all above.

Szóval, bassza meg a kurva élet.

Hétköznapicsa

Kapcsolódó képAz imént felfedeztem egy eddig rejtve maradt képességemet: színjózanon is tudok akkorát esni, hogy egyszerre (azt hiszem, csak majdnem, de még tart a sokk) eltörjem három végtagom. Jobb boka és lábfej, bal térd, jobb csukló. Ha hozzávesszük, hogy teljesen véletlenül nem tört be az üvegtábla, amibe sikerült belezuhannom, még egy nyaki aorta szétvágást is hozzáírhatunk.
Talán majd legközelebb.
Ja, semmi, csak hosszasan belemerültem a HVG-be az erkélyen, és úgy zsibbadt érzéketlenre az egyik lábam, hogy felálláskor nem tűnt fel, csak miután egy dupla leszúrt Rittbergerrel átdobtam magam a küszöbön.
Bele az erkélyajtóba.
Kicsit se volt dörömbölés meg csattogás, á. Bárki rámnézett, élek-e még? Á.

(Kitkat a fekete pasijával összebújva alszik a bokorban az ablak alatt, nagyon édesek.*)

*Kitkat egy macska.**

**Látszik, hogy a 13 és 3/4 éves Adrien Mole titkos naplóját olvasom (jobb későn, mint soha).

Ápdét: azt hiszem, a jobb bokámat sikerült nem kicsit összezúzni. Nabazdmeg.

Nagy reccs

A sejtjeimben érzem, ahogy épülök le szellemileg. Az inspiráló környezet végül megtette a hatását. Nagyon kéne valami művelt, iróniára, szarkazmusra, aljas, többrétegű utalásokra és IQpárbajokra vevő társaság, mert lassan minden maradék idegsejtem továbbáll. Még nem tudom, honnan kerítek ilyesmit, egyelőre vettem be B-komplex vitamint. Állagmegőrzési kísérlet.
Képtalálat a következőre: „big crunch”

Bárcsak időben meghalt volna a mérnök úr

Mindig nagyon hülyén érzem magam, mikor olyanokat mondanak nekem, hogy: “De szerencsés vagy, hogy élnek még a szüleid.” Harmincpár évesen ez úgy tűnik, ritkaságnak számít, mert gyakran hallom.
És akkor próbálok okosan nézni, és nem mondani semmi bizarr dolgot, mint pl.:
“Igen, csodálatos dolog, szerencsére mióta elmúltam 18, az ún. apám már csak lelkileg próbál terrorrizálni, nem üt ott, ahol ér, mert éppen elborult az agya helye”.
Vagy: “Úgy tűnik, te szeretted az elhalt szülődet, tudod, ha egy pszichopata állat, akinek az egyetlen öröme az életben, ha téged szenvedni lát, akkor ez kurvára nem szerencse.”
Vagy pl.”Irigyellek, talán nem lettem volna férfigyűlölő, önbizalom nélküli  lelki nyomoronc, ha az édes jó apám elpusztult volna mondjuk legkésőbb 4 éves korom előtt.”
Vagy: “Még szerencsésebb lenne, ha végleg el mernék költözni otthonról, és lehetne saját életem, mert nem kéne félévente késeléstől megmenteni az anyámat.”
Vagy:”Szerintem nagyobb szerencse szülői szeretet kapni rövid ideig, mint agressziót és gyűlöletet életfogytiglan.”
Vagy:”Baszdmeg, látszik, hogy nem ismered az ún. apámat.”
Vagy:”:DDD”

….

De szerencsés is az, akinek időben kikerült az életében a bántalmazó szülője…
És az is, aki kínlódik a gyásztól, mikor meghal az egyikük, mert őt alighanem szerették… anyámat halálosan irigylem a fájdalomért is, ami nagyapám halálakor atomjaira tépte, mert ő tudta milyen, ha egy lányt szeret az apja. Én sokáig azt sem tudtam, hogy az ilyesmi egyáltalán lehetséges. Az én nemzőm egy gonosz báty volt, aki a születésem pillanatától halálosan gyűlölt, és féltékeny volt rám, mert anyám engem jobban szeretett, de mire felnőttként rájöttem, hogy ő az elbaszott figura a történetben, addigra elhitette velem, hogy én vagyok az.
Ezért aztán most gyűlölöm az apámat, remélem hosszú és fájdalmas halála lesz. Azt is remélném, hogy halálra furdalja majd a lelkiismeret, amiért tönkretette az egyetlen gyerekét, mert az lenne az igazi, de őt nem fenyegeti ilyen veszély, nincs neki olyan. :)
És az egyetlen maradék ok, amiért szeretnék még valamiféle boldog életet, az az, hogy tudom, annál nagyobb fájdalmat semmivel nem okozhatnék neki.
A gonosz létezik, közöttünk jár, és fertőz, ne higgyetek senkinek, aki mást állít!

Huszonegyedik Magyarországon

1.Kapok egy e-mailt, hogy küldemény érkezett az ügyfélkapumra.
2.Felcsattogok az oldalra, ahol nem tudok belépni, mert valahogy elfelejtettem az évente 1x (se) használt jelszavamat.
3.Kapok egy mailt a jelszóváltoztatásról, kattintok a benne lévő linkre.
4.Beírom az új jelszavamat.
5.Bejelentkezek.
6.Kétszer kell csak kattintanom a Letöltés gombra, és máris lementhetek egy dokumentum.zip nevű tömörített fájlt. Kiderült, hogy a NAV-tól jött, enyhén emelkedik a vérnyomásom.
7.Peazippel kibontom a fájlt egy mappába.
8.Megnyitom a benne lévő hat soros(!) pdf dokumentumot.
9.Amiben az adóhivatal arról tájékoztat, hogy az adóbevallás-tervezetem (beadva februárban) 2017. május 22-én végleges adóbevallássá vált, de ha meggondoltam magam, töltsem ki nyugodtan a SZJHGFM12K5674LEEG104 jelű nyomtatványt.
10.Mindezt 2017. augusztus 15-én.

EZZEL VETTEK EL 10 PERCET AZ ÉLETEMBŐL!!!
Digitális agyhalottak, baszdmeg.