My addiction

a spoon full of sugar helps the medicine go down. but why waste that when you could just have it jammed down your throat?

Advertisements

Az internet az más!^^

alcohol.jpgMég nincs újhold, de tobzódtak az elmebajos és a süsürészeg(!) kliensek a melóhelyen. Vicces, mikor elvárás az “ügyintézésre alkalmas állapot” de nincs egy darab szekus sem a környéken, hogy esély legyen be is tartatni a dolgot.
Zsigerileg taszítanak a súlyosan szenvedélybeteg emberek, de a különböző szerfüggőségek még ennek az elragadó spektrumnak is a legalja. Nehéz az efféle véglényeket emberszámba venni tekintettel arra, hogy az embert az állatoktól mindenekelőtt az önuralomra való képesség megléte különbözteti meg.
Persze, biztosan mindnek oka van rá, amiért elkezdi szedálni az agyát, de basszameg, mindannyiunknak megvan a maga nyomora, mégsem a kocsmába járunk kezeltetni.
A függő alapvetően gyenge ember. Gyenge konstruktív megoldásokat találni, gyenge ellenállni a kísértésnek, gyenge hozzá, hogy másokat ne tegyen ki a személyisége széthullatásából fakadó dekadens akcióknak, és természetesen ahhoz is gyenge, hogy tökösen pontot tegyen az ügy végére, ha totálisan kilátástalannak ítéli a helyzetét. Volt/van szerencsétlenségem közelről tanulmányozni őket, és néha még mindig el tud akadni a lélegzetem, olyan mélyre tudják küldeni magukat.
És igen, jogom van ítélkezni, mert én is belecsúsztam ebbe az ocsány mocsárba néhány éve. Aztán mikor rájöttem, mennyire abnormális és veszélyes, amit művelek, összeszorítottam az agyaraimat és a saját hajamnál fogva kihúztam belőle magam. Szenvedtem, persze. Vissza is estem kétszer. De szerencsére büszkébb voltam annál, hogy hagyjam, hogy egy agytörzsi kényszerbetegség ugráltasson.
Ha nem tiszteled magad, előbb-utóbb mások sem fognak.

Sziasztok. Shadowsriot vagyok, gyakorló netfüggő

internetaddictionTegnap leesett 16 csepp eső, valamint (szörnyű tény!) fél délután fújt a szél. Folyománya: egy napig nem volt netünk. További folyománya: idegbeteg lettem. A további folyomány folyománya: be kellett ismernem magamnak, hogy megint (még mindig) függő vagyok. Mert egy kis ingerültség védhető, de ez a torokszorongató, frusztrált düh, és a kényszeres modemreboot már kicsit azért rálóg a szenvedélybeteg spektrumra.
Főleg, ha közben hosszú évek inviteles tapasztalatának köszönhetően pontosan tudom, hogy a gebasz a szolgáltató készülékében van – nem, a 651-es hiba jellemzően nem modemprobléma, hanem a 777-es jól sminkelt alteregója.
Főleg, ha nem szakdolgozatot írok, életbevágóan határidős projekttel küzdök vagy netrandizom (haha), hanem csak a szokásos tingli-tangli császkálásomat kellene lebonyolítani a hálón.
De legalább proper kifogásom van, hogy tegnap miért nem volt poszt. :(

Internyet, avagy a hálózattalanság csapdájában

CYGY.comVan az úgy, hogy az embert a technika ördöge(?) lekapcsolja az életet(?) adó hálóról, és nemcsak laktóz-, glutén-, hanem netmentes diétára is kényszerül…
És akkor rájön, hogy tulajdonképpen egészen jól eltelt az a pár nap.
Ugyanúgy nem létszükséglet, ahogy a citromos nápolyi sem az.
Másrészt viszont arra is rájön, hogy az angolszótárat jól bedobozolta a világ végére (minek ha van online…), és hogy roppant bosszantó, ha nem jut eszébe az Óz, a csodák csodája szerzője, és nem tud hirtelen felindulásból ráguglizni.
Plusz azért kész szerencse, hogy épp volt elég betárazott epizód az aktuális kedvenc filmsorozatból…
Meg az se hátrány, hogy végszükség esetén ott az okostelefon (meg a melóhely, ha véletlenül ráérünk, hm…)
Mégiscsak netfüggő vagyok, de egész jól túléltem egy kis csalással!