Az élet nem hímzőszakkör, hanem rulettparti, dolgozzátok fel!

szobor1Egy 444 cikk kapcsán a borzongós/buszvárós/egészvilágramegsértődős reggeli meditációmat azzal töltöttem, hogy magamban szörnyülködtem egyes ezoterikus irányzatok lélegzetelállító cinizmusán. Konkrétan ezen “a lélek maga választja meg, hogy hova születik” baromságon. Az igazságos világba vetett hit nevű téveszme védelmében kevés vegytisztább ostobasággal lehet találkozni.
Alaptézis: a világ igazságos, tehát mindenki azt kapja, amit megérdemel.Azt még nem olyan nehéz elhitetni magunkkal, hogy pl. a szerencsétlenek, hajléktalanok, csórók, adott esetben betegek(!) megérdemlik a sorsukat, mert ugye biztos lusták, buták, gyenge jelleműek, egészségtelen életmódot folytatnak stb.
Csak aztán szar kerül a illúziópalacsintába, mikor szembesülni kell vele, hogy pl. egy kisgyerek mind a két és fél földön töltött évét fájdalmak között , magatehetetlenül tölti… mert 5 hónapos kora óta súlyos beteg, vagy mert halálra kínozzák a kedves szülei. És akkor a “mindenki a maga sorsának kovácsa” bajnokaiban már majdnem megáll az ütő, mert az ilyen történet nagyon kilóg a kényelmes, önáltatásokkal kibélelt, biztonságosra maszkolt világképükből.
Ilyenkor jön, hogy a leszülető lélek direkt magának kereste  a bajt. Ráfér a gyáva pofájukra, hogy a halálos beteg újszülöttre is rákenjék a nyomorúsága okát.
Kevés gusztustalanabb torzulása van az emberi gondolkodásnak.