Csak mert cuki

máglyarakás

Advertisements

Használjatok óvszert!

Eljött, aminek el kellett jönnie: manapság már képtelenség normális INGYENES vírusvédelemre szert tenni. Vagy a procit bénítja le félóránként, és másfél óránként pop-upokkal kényeztet (Avira), vagy akkora memóriaigénye van, hogy csapágyas lesz tőle a laptop ventillátora (Bitdefender). Kurva Norton, miért nem lehet megvenni többé pénzért lemezen? Utalgasson eurót paypalon nekik a faszom. :(
Megint teszek egy próbát az Avasttal, bár évekkel ezelőtt azzal már befürödtem. Szintén sok helyet foglalt, beengedett egy csomó szart, de legalább nem is lehett tőle maradéktalanul megszabadulni. Mégis azt ajánlgatják mindenhol, ki érti…

 

 

Huszonegyedik Magyarországon

1.Kapok egy e-mailt, hogy küldemény érkezett az ügyfélkapumra.
2.Felcsattogok az oldalra, ahol nem tudok belépni, mert valahogy elfelejtettem az évente 1x (se) használt jelszavamat.
3.Kapok egy mailt a jelszóváltoztatásról, kattintok a benne lévő linkre.
4.Beírom az új jelszavamat.
5.Bejelentkezek.
6.Kétszer kell csak kattintanom a Letöltés gombra, és máris lementhetek egy dokumentum.zip nevű tömörített fájlt. Kiderült, hogy a NAV-tól jött, enyhén emelkedik a vérnyomásom.
7.Peazippel kibontom a fájlt egy mappába.
8.Megnyitom a benne lévő hat soros(!) pdf dokumentumot.
9.Amiben az adóhivatal arról tájékoztat, hogy az adóbevallás-tervezetem (beadva februárban) 2017. május 22-én végleges adóbevallássá vált, de ha meggondoltam magam, töltsem ki nyugodtan a SZJHGFM12K5674LEEG104 jelű nyomtatványt.
10.Mindezt 2017. augusztus 15-én.

EZZEL VETTEK EL 10 PERCET AZ ÉLETEMBŐL!!!
Digitális agyhalottak, baszdmeg.

West-es stratégia?

Őszintén szólva, nem vagyok meggyőzve.
Egyre több történet van, a hazai migránsainkról, de egyet sem tudnék említeni, ahol boldogok. Anyagilag nagyobb a biztonság, de… ha az ember képes mögé nézni a kognitív disszonancia redukálásának, mégis csak az van, hogy nem lett kevesebb a gond, csak másféle.

Mindent áthat a gyökértelenség, és akkor is van honvágy és kultúrsokk, ha nem jössz rá, hogy ezek okozzák azt a kényelmetlen kis szorítást gyomrod táján. Kényelmesen megéltek, de apként leggtöbbször aljamunkát végzel, mert nem kapsz mást, és sokszor nem is törekszel másra, mert ez legalább biztos, anyaként pedig vagy szintén ezt műveled, vagy  a két és fél diplomáddal is otthon kuksolsz egész nap, mert nem beszéled a nyelvet és/vagy valakinek vigyázni kell a gyerekre is, a gyerekfelügyelet meg megfizethetetlen.
Közben blogot írsz a világutazó “kalandjaitokról”, pedig semmivel sem ér több vagy változatosabb inger, mint itthon (sőt). Ha posztot ér a játszóterezés, tudható, hogy pont ugyanazt a beszűkült életet éled, mint bármelyik GYES-es magyar anya, hiába hangzik elsőre menőn, hogy te mindezt Írországban/az USA-ban/Németországban/Svájcban teszed.
A gyerekeiteket kétnyelvűnek nevelni marha jó és divatos ötlet, kár, hogy ez a kettő sokszor három, és évekig csak a megkésett beszédfejlődés és a szókincskeveredés látszik belőle. Mire ez elmúlik, addigra pedig kialakul, melyik a domináns nyelv, és a gyerek következetesen elutasítja a másikat (többit). Mondjuk ki: az unokád már egyáltalán nem fog magyarul beszélni. Persze azt mondod, ez nem olyan fontos, de a szíved mélyén bánt.

Minden külföldi nagyon kedves hozzátok, az emberek sokkal többet mosolyognak, mint Magyarországon, de te is érzed, hogy nem vagy egyenrangú, és a szimpátiájuk inkább egyfajta megkönnyebbülés, hogy legalább normális, fehér bevándorlók vagytok, ha már. De azok vagytok, és a szemükben azok is maradtok. Ha jobban megnézed, még az is lehet, hogy ezek a mosolygós, befogadó helyiek maguk is bevándorlók, de ezt a témát nem szereted piszkálni, mert hiába van bizonyos körökben bája a multikulti imádatnak, a felismerés mögött ott motoszkálna az a kellemetlen következtetés, hogy tulajdonképpen gettóban éltek.

Hiányzik az anyukád és a testvéred, meg a gyerekkori barátaid, de ezt soha nem ismernéd be, hiszen ez a XXI. század, van Skype meg mobiltelefon, és persze fészbúk, és egy időre meggyőzöd magad, hogy az emberi kapcsolatok ezekkel is fenntarthatók. Aztán elkezdenek hiányozni az ölelések, a napon száradt lepedők illata, a frissen szedett, még meleg paradicsom íze a szádban, és akkor nagyon szeretnél hazajönni, de nem lehet, vagy ha igen, csak nagyon kis időre. Ami nem elég, ezért miután visszatérsz, erősen próbálsz a rossz dolgokra emlékezni (Magyarországon az emberek sokkal kevesebbet mosolyognak és a BKV ellenőr is bunkó volt).

Eleinte még rosszul érzed magad, mikor észreveszed, de megfigyeled magadon, hogy örülsz az otthonról érkező rossz híreknek, lelkesen kommenteled magyar fórumokon magyar nyelven a népedet megnyomorító eseményekről szóló hírek alá: “mi akkor léptünk, le amikor…” Elégedett vagy, mert lesz ott másik (leendő) migráns, aki megveregeti a vállad (és közben a sajátját is), hogy mennyire okos vagy, és milyen jó döntést hoztál.
Hiszen sokkal több a pénzed.

Falófaló

Képtalálat a következőre: „trojan horse”Mivel nem gondolom, hogy normális minden egyes netindításnál öt percig totál kifagyni, mert egy ismeretlen eredetű update.exe zabálja a memóriát és az adatforgalmat, nyomozásba kezdtem.
Sajnos nem a Windows csinálja, bár amint arra az éjjel rájöttem, ez  az opció csak a 7-es verzióig lehetne kívánatos, mert a 10-es Home-ban pl. már nem lehet kikapcsolni az automatikus frissítést. :))))) Persze, ez a júzer érdeke, hiszen milyen jó már, mikor nyakig ülsz a projektedben, aztán egyszer csak felvillan egy üzenet, hogy: “A Windows mindjárt frissül”, aztán 3 mp-en belül ez meg is történik, és röpke háromnegyed óra múlva már meg is tekintheted, mit nem sikerült elmenteni. De ez így biztonságos. :D A kurva anyátokat.
Arról ne is beszéljünk (bár lehet, hogy említettem anno), hogy mikor beüzemeltem az új ASUS-t, háromnegyed óráig csak a beállításokban tiltogattam, hogy mihez ne férjen hozzá a Microsoft, meg a negyvenkilenc alapfelszereltség applikáció (amiket természetesen nem lehet leirtani a rendszerből, hiszen én csak az admin volnék, mi közöm hozzá, nem?) De még a mostani felfedezőutamon is találtam linkek alá elrejtett almenük almenüjében jobb gombbal elérhető kis okos beállításokat, amik lehetővé tették, hogy a sosem használt, sunyi kis szar programok a háttérben frissüljenek, zabálják a rendszert, hozzáférjenek a kamerához, miegymás.
Nade vissza a főszálhoz: valami csinál valamit a gépemen, és sem a lokációját nem árulja el, sem leállítani nem tudom, tehát kissé nagyon gyanús, ezért most egész nap irtok mindennel, ami a netem ügyébe kerül. Meglepően szórakoztató tevékenység, az Avira pl. halál cuki, ahogy mindenáron karanténba akarja mozgatni a Trojan removert.

It is down for everybody

Meg kell állapítanom, hogy az egyik (ha nem A) legmélyebb szorongással járó élmény az életemben, mikor a TPB nem töltődik be.
Egyszer olvastam egy kommentet, hogy: “ha megszűnik az ncore, én öngyilkos leszek”, és simán elhiszem, hogy az illető komolyan gondolta.
Mióta a kickasst legyilkolták, ez az egy szalmaszálam maradt, EZ ROHADTUL NEM VICCES.

Is this an experiment…?

So, there is this book by Nicholas Carr – The Shallows: What the Internet is Doing to Our Brains. One of the most terrifying pieces I’ve ever read. Brilliant  Scary. True.
It was so uncomfortable reading it as a bookworm AND an internet addict, I’m still upset a little bit.
Give it a shot.
Képtalálat a következőre: „internet”

Tavaszcunami

shoulder-checkNyugis szombat, olvasgattam (Mocsok kivégezve, most kell keresnem valami kevésbé nyomasztót, mielőtt nekivágok a Pornónak (Trainspotting 2), mert közvetlenül egymás után csömörszerű állapotot eredményeznének), továbbá Road diszkográfiát kukáztam össze a netről, nagyon kalandos, cirill betűs helyeken jártam, mielőtt rájöttem, hogy a youtubeconverterrel egyszerűbb lesz. Magyar zenét kb. lehetetlen torrentezni (nem vagyok fenn ncore-on). Nem olyan tragikus hiányosság, de pár dolog azért beszerzendő vagy ötévente.
Klassz, tavaszi idő van, a hunyorom csak úgy hunyorog a napsütésben, nyugtalanító szél süvít, az állatok és a növények is teljesen meg vannak bolondulva. Nagyon szeretném ezt az időszakot, ha normális lennék. Így inkább csak olyan keserédes zaklatottságot érzek, mint mikor az ember legjobb barátnője bejelenti, hogy bepasizott/terhes/megkapta élete álommelóját Új-Zélandon.
Hogy szép-szép, és örülök is neki, meg minden, de azért kibaszott nagy tüskét vág a szívembe, amiért nekem már megint az marad, hogy tanúja lehetek más boldogságának, ráadásul jó képet kell vágnom a dologhoz, miközben éppen elveszítek valakit. Persze ez abból fakad, hogy nekem mindig fontosabb a másik, mint én neki, ez eddig minden egyes kibaszott emberi kapcsolatomban így volt (a végükön kiderült), szóval nem olyan nagy csoda, hogy kb. a nullára redukáltam a számukat.
És most iszoK egy teát.

Ha valami van, de nem az igazi még :P

Áll a bál a magyar médiákokban, súlytalanabbnál is súlytalanabb arcok adják elő a kicsit sem szofisztikált véleményüket a Rapülők feltámasztásáról írt vitriolos index.hu kritika kapcsán. Durvaaa. Mind a két oldalon halálra röhögöm magam.

Ezt a bandát a 90-es években se lehetett komolyan venni, és pont attól volt jó, hogy mennyire szar. Erre most kiderül, hogy

  1. van, aki komolyan azt gondolja, hogy komolyan gondolták
  2. és tényleg!

Emlékezzünk meg róluk egy klasszikussal:

Késik a Budapest Blend

Nagyon dühítenek azok a bloggerek, akik hónapokig oda se dugják az orrukat a saját oldalukra – annál is inkább, mert én meg hűségesen, napi szinten ránézek a kedvenceimre, hátha…
Gyengébb pillanataimban azért meg tudom érteni őket. Nekem sincs kb. semmi ötletem jó ideje. És még gyerekem vagy kutyám sincs, hogy ellásson alibitémával, szóval a helyzet reménytelen, de nem súlyos.
Most sincs semmi esemény, csak annyi, hogy a Somerset teaház egy nagy átverés, a honlapjuk szerint a megrendelést követő első munkanapon szállítanak, de ha nincs minden raktáron, akkor is visszajeleznek, nos…18-án rendeltem, ma 21-e kedd van, és se hírük, se hamvuk. Pedig ha létrejön a tranzakció, ezer forintot fizetek a szállításért, és további 300-at ún. utánvételi díjként, szóval szerintem nyalják ki a seggem.