A világegyetem és az emberi hülyeség

Két hír, ami ma megcsippantotta a receptoraimat:

-az emberek az ingyen wifi bűvöletében akár a saját elsőszülöttjöket is gond nélkül átadnák a szolgáltatónak  (mindig tudtam, hogy én vagyok az egyetlen, akinek baljós bőrirritációja támad az ötven oldalas szerződésektől, fogcsikorgatva átfutja őket, majd kiakad, és csak ezt követően kattint az elfogad gombra, mert ha kell az a nyüves szoftver/szolgáltatás, akkor kell, most mit csináljak. Egyébként minden helyi blogger a wordpressre ruházza a posztjai szerzői jogait, tudjatok róla…)

-többen rosszul lettek a szmogtól a pekingi maratonfutás alkalmából (Ez egyébként a világ ötödik legnagyobb faszsága, hogy a futás egészséges – eleve káros terhelést kap a szervezet, de mikor kipufogófüstben pácolódó nagyvárosi népek “egészséges életmód” címszóval építik be a mindennapjaikba a négysávos környéki futást vagy a bringázást, akkor szomorúan arra gondolok, hogy az ő szavazatuk is annyit ér, mint bármely gondolkodó, lusta emberé.)

Magyar módi

Hihetetlen ez az ország: a 21. század technológiája épp csak annyira érkezett meg, hogy semmire ne legyél elég, ha nem értesz hozzá (képzeljünk el egy embert, aki nem tud internetezni – digitális analfabétizmus), de annyira azért nem, hogy el tudjuk felejteni a az időigényes, kényelmetlen, térfogatzabáló, környezetkárosító papírkényszerünket, szóval ahelyett, hogy minden gyorsabb lenne (VILLÁMPOSTA, u know), minden lassabb lett, mert számítógépen ÉS papíron is rögzíteni kell a dolgokat.
Agybaj. Agy. Baj.