Szabadság

Szeretem az augusztust.
Nem csak a nyár susog belőle, hanem a nap állásából, a levegő illatából finoman érződik az a kétségbeejtő “mindjárt vége” fenyegetés is, ami rám mindig pezsdítően hat. Utolsó esély. Most, vagy soha. Jövő nyárig erre már nem lesz módod, az pedig még nagyon messze van, ki tudja, megéred-e egyáltalán?
Miközben ma délelőtt az egyik kezemben egy pina coladaval, a másikban ecsettel, életem első vászna előtt táncoltam a Tracerre és az Ingloriousra, már egészen úgy éreztem, lehetnek még jó dolgok ebben az élet nevű állapotban.^^ A kép egyébként egészen ütős lett, de a végén nagyot küzdöttem vele, sajnos meg kell fizetnem a tanulópénzt az ismeretlen eszközök (vászon, akvarellfesték) miatt.
Holnap strand, ha az időjárás is beleegyezik, a többit még meglátjuk.

Képtalálat a következőre: „august”

Nukleáris

officemugVan az az unalomig koptatott jótanács wannabewriter körökben, miszerint: arról írj, amit ismersz!
Sokszor eszembe jut, mivel itt élek a 21. századi Európa egyik leglecsúszottabb segglyukában, tehát akár szociográfiai értékkel is bírhatna, ha naplóznám, amit nap mint nap látok, de… a francnak sincs kedve felidézgetni a sok  erre egzisztáló vértahó szubhumán akcióit; a halálosan unalmas kilátástalanságot, és a halálosan kilátástalan unalmat; a lakókörnyezetünk lepusztulásának napról-napra gyarapodó jeleit; a mindennapi élet afféle nevetséges, de húsba vágó problémáit, hogy pl. hol veszel kaját munkanapokon, mikor hónapok óta zárva van az egyetlen élelmiszerbolt, ami ebédidőn belül megközelíthető távolságban működött, vagy hogy délután simán várhatsz másfél órát, mire jön egy busz, ami átvisz a városod másik felébe (nem, a gyaloglás sajnos nem alternatíva, mert  konkrétan mocsár ill. főút vezet arra, bár fél napos kerülővel a nyomornegyeden át is meg lehet próbálni a kalandot).

Az írás nekem mindig menedék volt, eszem ágában sincs a saját világaimba behurcolni ugyanazt a mocskot, ami elől oda menekülök.
De talán ötleteket meríteni érdemes volna belőle.
Talán.

Neon, tejföl és a legszebb öröm

A nap tanulságai:

-a pasztellfesték fixáló löttynek olyan brutális szaga van, hogy most legalább egy évig semmilyen életforma nem marad meg a hálóban rajtam kívül – pedig a kezelendő felületnek kb. az 5%-ával végeztem csak
-sütireceptekben a tejföl nem helyettesíthető joghurttal következmények nélkül – hiába közeli rokonok, a hasonlóság CSAPDA
-a The Neon Demon egy gyönyörűen fényképezett, brutálisan szar film, senkinek nem ajánlom
-a Forma-1 még mindig képes alulmúlni önmagát, éljenek az esős futamok
-imádott Dell lapim halálosan féltékeny, és rendszeresen szabotálja a 2 in 1 készülékek iránti kutatómunkámat, pedig biztosítottam róla, hogy nekem ő az első (csak hát kellene egy mobilabb, és öt centis átmérőnél azért nagyobb kijelzővel rendelkező kütyü, amit netezési célból tudnék hurcolni melóba – sajnos a céges gépeken minden mulatság tiltva van, és hát nehogy véletlenül megdögöljek már az unalomtól, vagy ilyesmi)
-gonosz vagyok, mert örömmel tölt el, hogy éppen látványosan tönkremegy egy őskori, plátói szerelmem korábban émelyítően boldognak tűnő házassága :] :(

Helló, Anck-Su-Namun

A nap tanulságai:

-vörös haj + “jeges gesztenye” = fekete séró, amire ha ráesik a fény, vörösben játszik (nagyon tetszik, néha nekem is lehet szerencsém)

-képes vagyok 3 órán át folyamatosan kézzel varrni (célegyenesben az országlabda, amit úgy egy éve kezdtem el, de ha belegondolok, lehet, hogy kettő)

Isteni színjáték, kár, hogy monodráma

Az elmúlt napokban próbáltam komolyan erőt venni magamon, és az olvasás (Kalitkába zárt álmok – hehe) mellett elkövetni némi kreativitást is, de még mindig csak a karakterépítésnél tartok, remélem, nem múlik el a lelkesedésem a téma iránt, mire végzek a törzsgárdával.

Jól jönne egy kis szakmai szado-mazo most, azt hiszem, dehát ugye már nincs kivel megvitatni a felmerülő problémákat, szóval majd megoldom őket egyedül, ahogy jó ideje minden mást is az életemben.

A 444 vége, libazsír és háló az ágyban

Vettem egy reggelizőtálcát, olyat, amin ágyba lehet vinni a kaját, és némi adjusztáció után elég alkalmatos lett laptoptartónak. Valahogy már igazán meg kellett oldanom, hogy kényelmesen művelhessem a függőségemet az ágyból is. Most is innen írok, elég klassz.

Fekvő alapállásban volt módom megtekinteni a The End of the Tour c. filmet, és sikerült nem elaludnom rajta, pedig finoman szólva nem egy érdekfeszítő alkotás. Aztán pedig csak tekeregtem a neten le és föl. Nem tudok rájönni, blacklisten vagyok-e még a 444-en, én látom megjelenni a kommentjeimet, de a reakciók nagyon sokára jönnek és igen gyérek. Mindent el kell cseszni ebben az elátkozott országban.

Fáj a torkom, állandóan szomjas vagyok, megint nagyon hullik a hajam, és két pofára zabálom a Frosties-t és a libazsíros-hagymás-paradicsmos-almás kenyeret (nem egyszerre). Sokat gondolok Ziggyre és azt hiszem, még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy S. soha többé nem lesz része az életemnek.

Hihetetlenül magányos vagyok.

 

Maybe I should burn them

diaryI have an old, flat box in which my old, embarrassing diaries are hiding for ages.
I was about 12 y. o. when I started the first one, and in my mid-twenties when I gave up writing the last one. None of them is “finished”,  and there are enormous time gaps between them, I think I tried to start a new life with every notebook (and I always failed).My problem is: I need them for one of my novel ideas, and I just realized I can’t even open the box. Not because of the rusty lock.
I am scared as fuck.
Like the journals were evil monsters from the past, waiting for the moment they finally can jump into my face and stab their claws into my heart.

I am pathetic as fuck.

Nem is értem, Martin apánk hogy csinálja

Újabb, félig-meddig elvesztegetett (szabad)nap.

Írni szerettem volna, de alig haladtam (haladok), tulajdonképpen nem is írok, hanem próbálom rendbeszedni az egyik sztorim idővonalát. Utólag elég macerás, bár ezúttal nem kell sokat korrigálni, azért üthetem a buksim a klaviba, amiért már megint azt hittem, hogy “úgyis emlékezni fogok”, aztán persze csak idő (terjedelem) kérdése hogy hülyén vakarjam a fejem, hogy na jó, akkor ez a szereplő most ott volt-e akkor, vagy máshol, és tudhat-e erről vagy sem és különben is, milyen nap van egyáltalán…?!
Ez a baj a fikcióval, jól hazudni nem könnyű. (Nem baj, rám fér a gyakorlás.)

Figyelemzavar akcióban

Kéne valami kreatívat művelni így 24 óra sorozatnézés után

-> mondjuk írjunk

-> tényleg, volt nekem egy olyanom, hogy Kezdő írók kézikönyve, hova is tettem?

-> megvan, akkor lessünk bele

-> jegyzetelni kéne

-> ebbe a füzetbe csak ceruzával érdemes írni, mert túl vékonyak a lapjai, hol is vannak a ceruzáim, valami dobozba voltak elpakolva

-> á, itt van a cserepes rózsám alatt

-> hű, szegény rózsa, úgy tűnik mégis megfagyott kinn a múltkor, le kéne nyesni a halott ágait, hátha még kihajt

-> ha már lenyestem, akkor levagdosom a petrezselyem száraz leveleit is

-> na, jól lehullott a szőnyegre a levéltörmelék

-> előveszem a porszívót

-> ha már nekiálltam, kiporszívózom az egész szobát, ráfér

-> akkor már port is kéne törölni

-> akkor már rendet is kéne rakni, legalább az asztalomon

-> majdnem jól néz ki a szoba, csak az ágyhúzást kéne befejezni, ami reggel két párna után félbe maradt (vajon hogy történhetett ez? :o))

-> na, most viszont már éhes vagyok, előbb ebédeljünk

Nem könnyű így az élet.

Voahmrrrrghhhbahrötty

mókuskerék

Semmi értelmes dologra nincs időm. Se energiám. A kreativitásom mínuszban, társasági életem mondjuk eddig se volt, de mostmár teljesen sansztalan, az olvasás fáraszt, a netezés meg kimerül annyiban, hogy elolvasom a híreket… Mivel mindig projektek kapcsán kutakodtam… annyi ötletem lenne, amit meg kéne írni, de fáradt vagyok, feszült, plusz mintha egy alagútban rohannék, aminek sosincs vége (utóbbin az se segít, hogy sötétben kelek, és sötétben jövök haza melóból). Zig idegesít, J-re nincs időm, S meg lassan kötelező programnak érződik már… thatslife.
Szánalmas.

HétköznaPicsa 2.

ImageCitrom/narancs díszítés bármely ételen-italon – nem létezik, hogy azt a kis aljas gerezdek közötti hártyát el tudd rágni. Igen, szedjék ki belőle, köszi.

Erről jut eszembe a túl könnyű szívószál, amit szépen kiemelnek a buborékok a pohárból. Nemár.

Kabát/törölköző/törlőruha aminek nincs akasztó hurka – jó szórakozást, főleg ha a fókuszba lőtt kampó se valami meredek. Miért nem lehet venni ilyen instant hurkot,mondjuk fém karmocskákkal, amiket jól belebökök, és már tart is?

Fekete alkoholos filc – az örökkévalóságig fog – ne simogasd egymásra a rajzaidat, mert a papír hátoldalán is képes átütni! True story.

Elvan a gyerek…

Összefüggés-patternek a koragyermekkori fejlődésben – és az ember ne rágja tövig a körmét. Igyekszem a mai analógjel-átalakításos adagomat hamar letudni, mielőtt beszippant a konyhaművészt. Jó lenne, ha jutna egy kis időm magamra is, lol.
Vicces, ahogy próbálom áltatni magam.
Á, nem is telik értelmetlenül az időm.
Hat év jegyzeteit digitalizálni helyspórolási célból hasznos dolog.
Kicseszettül molyolós kekszet sütni hasznos dolog. (Főleg, ha még a nyakunkon rohad a múltheti áfonyás-diós muffin (blő), és apám horrorisztikus kókuszos tallérja, amiből kifelejtette a cukrot (dupla blő).)
Paradicsommagot dugni egy cserépbe, egyre reményvesztettebben locsolni, mert 5 napja nem akar kinőni, hasznos dolog.
A Kétkedő fundamentalista c. regényt olvasni hasznos dolog. (Nem rossz, de sokalltam a szexkliséket.)
Tréningezni magam, hogy ne rohangáljak csetre S. miatt, hasznos dolog.
Kedves viselkedést prezentálni anyám felé hasznos dolog.
Felfedezni, hogy a Füstli alighanem tömve van laktózzal, hasznos dolog. Úgy kell nekem, minek eszek szemetet…
Ceruzatartót készíteni (amiből csak 45 darab van elfekvőben a szekrény tetején) hasznos dolog. Mondjuk jól néz ki.
Hozzávalók:
1 db barackkonzerv doboz, hámozva, alaposan megtisztítva
1 db maradék rózsaszín virágos nyomtatott papírka
1 db saját lövésű, hihetetlenül komor fénykép
technokol rapid (szigorúan csak piros, mert jobban tapad, és egyéb előnyei is vannak)
olló
fekete filctoll (kozmetikázni, ahol nem illeszkedik a hihetetlenül komor fotó a dobozhoz+kontúr)
harapófogó (amivel a doboz éles peremét lenyomkodom, hogy ne vágja meg a kacsóm)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA