Tévedések végjátéka

Képtalálat a következőre: „drama”Attraktív állatorvosi ló ez a Weinstein ügy. Minden szempontból.
Van itt minden, anyagi érdekből történő testvéri karaktergyilkosság, képmutató példastatuálási pávatánc Hollywoodból, egy ósdi, hímsoviniszta rendszer hímsoviniszta hímei és nőstényei (úgy ám!), képmutatás és helyezkedés minden szinten. A célközönség ugyanaz, akiknek a ‘Star Wars 27’ és a ‘Szokásos képregényhősös CGI kliséhalmaz 259’ is készül, és úgy tűnik, sikerült is megtalálni őket.
Az előadás igen színvonaltalan: a forgatókönyv az unalomig ismert, a karakterek kétdimeziósak, a cselekmény ezerszer lerágott csont, a színészek szarok, de mindenkinek érdeke, hogy úgy tegyen, hogy itt most egy hatttalmas, katartikus drámai fordulat zajlik éppen. Hát, lófaszt, mama.
Nem mélyednék el olyan evidens dolgokban, mint hogy nőket (és férfiakat) molesztálni mind tettleg, mind verbálisan utolsó alja orángutántempó, és valósággal szárnyal a kriminális kreativitásom, ha az efféle bűncselekmények elkövetőinek a büntetése szóba kerül.

Feminista vagyok, és Magyarországon élő, dolgozó nő, szóval nem kell bemutatni, hogy működik egy patriarchális rendszer, ahol a főnök 99,99%-ban férfi, és 89,5%-ban hímsoviniszta seggarc. Tudom, hogy molesztálni nem csak úgy lehet valakit, hogy kést szorítanak a nyakához, és bizonyám, van olyan, mikor az ésszerű (ezt már tavaly nyár óta így írják helyesen, azt hiszem) mérlegelés azt dobja ki, hogy többet veszt az ember lánya a panasztétellel/rendőrségi feljelentéssel/fuckthisshit meneküléssel, mint azzal, ha lenyeli a békát. Vagy egyebet, kinél hol húzódik az a bizonyos határ. Ez pedig azért lehet így, mert a társadalmunk szépen kussban aláfekszik egy olyan attitűdnek, miszerint a nők alacsonyabbrendűek, a hatalmi pozícióban lévő hímeket pedig megilletik bizonyos előjogok, mert egyszerűen ilyen a világ. (Majomhorda megvan..?)
Elég könnyen triggerel az áldozathibáztatás, és azt vallom, inkább utólag derüljön ki egy bűncselekmény, mint sohasem – nagyon is ismerem a sokáig jegelt traumák működési mechanizmusát.
Nade…
Azért vegyünk észre néhány dolgot.
Ha feltörekvő színésznőcske vagyok, aki remegő szívvel és lábacskákkal áll a vélt nagy áttörés előtt, ami majd az Oscarig repíti, aztán kiderül, hogy az álmaim elérséhez egy (két, három, húsz, ötven) undorító disznót le kell szopni, akkor ott én hozok egy döntést:

a) nem teszem meg, és reménykedem, hogy elkurvulás nélkül is viszem valamire
b) csatakosra zokogom a párnám, aztán keresek egy olyan pályát, ahol emberszámba vesznek, és nem nekem kell embereket venni a számba
c) elballagok a rendőrségre, és szépen feljelentést teszek
d) leszopom, akit le kell, és (drogok, pia, evészavar, pszichoterápia segítségével) próbálom meggyőzni magam, hogy normális, ha az embernek efféle áldozatot kell hoznia a sikerért
e) leszopom, hát hogyne szopnám, tudtam, mire vállalkozom, no problem.

Az, hogy 20-30 év csendes cinkosságot követően, miután magasabbra szoptam magam náluk, megszopatom azokat, akik anno a pályám elején engem szopattak, tehát ugyanúgy a győztes oldalra állok, mint régen, hiszen az éri meg nekem; vagy peren kívül eladom a becsületem egy zsírosabb kis összegért, nos… az finoman szólva nem túl elegáns.
Nem mintha az illető nem érdemelné meg! Megérdemli.

Sokan azonban elsiklanak afelett, hogy azok a most felszólaló hírneves áldozatok (önös érdekből, bizony) szintén komoly szerepet vállaltak ennek a beteg rendszernek a fenntartásában. (Érdekes, hogy az eddigi nyilatkozók közül egy férfi az egyetlen, aki azt mondta, bűntudata van, mert annak idején nem tett semmit, mikor egy kolléganője elmesélt neki egy efféle esetet – Colin Firth tényleg egy gentleman lehet.)
Az is visszatetsző, hogy sokan mintha divatból szállnának fel erre a lincselős vonatra: akit nem molesztáltak filmmogulok, az annyit is ér…
Egy szó, mint száz: hadd tartogassam a részvétemet és a szimpátiámat azoknak az áldozatoknak, akiknek valószínűleg nem ismerjük a nevét, és akiknek a története soha nem fog semmiféle címlapra kerülni, mert mindenki tojik rájuk – mert ez itten a világfolyás. Azokra a gerinces, becsületes emberekre gondolok, akik úgy döntöttek, döntenek, nem adják el a testüket gusztustalan producereknek, a lelküket pedig a nihilnek, és a nehezebb utat választják.

Azzal pedig senki ne áltassa magát, hogy egy nagy, egészséges tisztulási folyamat vette kezdetét Hollywoodban: attól, hogy darab szart kiköp magából a latrina, a lényeg nem változik.

Advertisements

Hétköznapicsa

Kapcsolódó képAz imént felfedeztem egy eddig rejtve maradt képességemet: színjózanon is tudok akkorát esni, hogy egyszerre (azt hiszem, csak majdnem, de még tart a sokk) eltörjem három végtagom. Jobb boka és lábfej, bal térd, jobb csukló. Ha hozzávesszük, hogy teljesen véletlenül nem tört be az üvegtábla, amibe sikerült belezuhannom, még egy nyaki aorta szétvágást is hozzáírhatunk.
Talán majd legközelebb.
Ja, semmi, csak hosszasan belemerültem a HVG-be az erkélyen, és úgy zsibbadt érzéketlenre az egyik lábam, hogy felálláskor nem tűnt fel, csak miután egy dupla leszúrt Rittbergerrel átdobtam magam a küszöbön.
Bele az erkélyajtóba.
Kicsit se volt dörömbölés meg csattogás, á. Bárki rámnézett, élek-e még? Á.

(Kitkat a fekete pasijával összebújva alszik a bokorban az ablak alatt, nagyon édesek.*)

*Kitkat egy macska.**

**Látszik, hogy a 13 és 3/4 éves Adrien Mole titkos naplóját olvasom (jobb későn, mint soha).

Ápdét: azt hiszem, a jobb bokámat sikerült nem kicsit összezúzni. Nabazdmeg.

Ha valami van, de nem az igazi még :P

Áll a bál a magyar médiákokban, súlytalanabbnál is súlytalanabb arcok adják elő a kicsit sem szofisztikált véleményüket a Rapülők feltámasztásáról írt vitriolos index.hu kritika kapcsán. Durvaaa. Mind a két oldalon halálra röhögöm magam.

Ezt a bandát a 90-es években se lehetett komolyan venni, és pont attól volt jó, hogy mennyire szar. Erre most kiderül, hogy

  1. van, aki komolyan azt gondolja, hogy komolyan gondolták
  2. és tényleg!

Emlékezzünk meg róluk egy klasszikussal:

Like > Life

black-mirror-season-3-poster.pngA Black Mirror 3. évadának első részét valószínűleg pont azok nem fogják látni, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, bár valószínűleg már késő riadót fújni, az instagramzombik serege ettől nem fog magába szállni, legfeljebb nyom rá egy 1 csillagot imdb-n.
Nekem, aki a közösségi médiát a kb. a 21. század atomcsapásának tartom, persze tetszett, hogy belenyomják az orrunkat (orrotokat), milyen ostoba, dróton rángatott, likefüggő, hamis agyhalottakat nevel belőlünk (belőletek) a Cukorhegyi & Co., ugyanakkor…

Azt be kell látni, hogy igazából az emberek mindig is ezt csinálták, csak a technológia láthatóbbá tette a képmutatást és a számítást, amivel a szociális tőkét gyűjtögetik és kamatoztatják, valamint azt, hogy ez hogyan konvertálódik gazdasági tőkébe. Illetve megnehezítette a szökést: régebben az emberek még képesek voltak jóindulattal viszonyulni a remetékhez, manapság pedig már a birkák szerint nem is csak furcsa, aki tesz (tosz) rá, hány lájkot ér a reggelije , hanem egyenesen gyanús, mi több, ellenszenves. Weirrrrdo.

A társadalom a Nosedive-ban (is) kasztszerűen épül fel, mivel a magasan pontozottak másnak adott pontszámai is nagyobb súllyal esnek latba, a hatalmuk konzerválódik, belterjessé válik az elit, ugyanakkor a skála aljáról szinte lehetetlen visszakapaszkodni (látványos fricska az orrunkra, hogy a filmben bizonyos pontszám alatt eleve ki van tiltva az ember lakóövezetekből, épületekből, üdv a valóságban).

A PC beüt rendesen, mikor az epizód elején fekete és egyben meleg karakter kell, hogy sajnálni tudjuk a kiközösítettet (mármint a nézők, a csillagaddiktok ezt nem engedhetik meg maguknak, nem trendi).
Feltűnő, hogy a főantihősnek ezen kívül is milyen sok negatív élménye van fekete karakterekkel (a nő, akinek véletlenül nekimegy a járdán, a taxisofőr, a check in-es csaj, a biztonsági őr, az üvöltöző pasi a börtönben), ezt én nem nagyon tudtam hova tenni. (Mármint, hogy mit akartak vele az írók, mert nem hiszem, hogy véletlen volt.)
Vegyük észre: szigorú büntetés jár érte, mikor Lacey egyetlenegyszer őszinte érzelmet fejez ki valaki felé (kiborulás a reptéren), nem hiba, bűn, ha megtöröd a mézes-mázas kamuparádét. Ha ugyan egyelőre csak társadalmi szempontból vannak is börtönben, az őszinte karakterek, mind lúzerek (a nerd öccs, a pornófan kutas srác, a kamionsofőr nő).

Érdekes, hogy olyan érzés maradt bennem a végén, hogy ez egy tanmese, hiszen milyen szépen rámutat a likebuzi világ ürességére és képmutatására, aztán belegondoltam, hogy tulajdonképpen mi is történt a főhőssel, aki – ha nem is teljesen önszántából – kiáll a sorból, nos, a tanulság tulajdonképpen az, hogy aki nem hódol be, az élvezheti az őszinteségét a börtönben, szóval…

Menet közben persze sűrűn bólogattam a lelki fejemmel, pont ilyennek látom körülöttem az embereket, a különbség az, hogy a többségük még nem tudatosította, mit is művel, mikor a közösségi médiában körbenyalogatja az ismerőseit, aztán bizalmasan leköpdösi és kigúnyolja őket nekem IRL.

A hab a tortán?
Az érzés, mikor az epizód megtekintése után felmásztam imdb-re és az arcomba röhögtek a csillagok. ;)

A 444 vége, libazsír és háló az ágyban

Vettem egy reggelizőtálcát, olyat, amin ágyba lehet vinni a kaját, és némi adjusztáció után elég alkalmatos lett laptoptartónak. Valahogy már igazán meg kellett oldanom, hogy kényelmesen művelhessem a függőségemet az ágyból is. Most is innen írok, elég klassz.

Fekvő alapállásban volt módom megtekinteni a The End of the Tour c. filmet, és sikerült nem elaludnom rajta, pedig finoman szólva nem egy érdekfeszítő alkotás. Aztán pedig csak tekeregtem a neten le és föl. Nem tudok rájönni, blacklisten vagyok-e még a 444-en, én látom megjelenni a kommentjeimet, de a reakciók nagyon sokára jönnek és igen gyérek. Mindent el kell cseszni ebben az elátkozott országban.

Fáj a torkom, állandóan szomjas vagyok, megint nagyon hullik a hajam, és két pofára zabálom a Frosties-t és a libazsíros-hagymás-paradicsmos-almás kenyeret (nem egyszerre). Sokat gondolok Ziggyre és azt hiszem, még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy S. soha többé nem lesz része az életemnek.

Hihetetlenül magányos vagyok.

 

2 év

lóhere-és-patkóNa most ugye az a helyzet állt elő, hogy így blog második szülinapja előtt végeztem egy (nem annyira) gyors fejszámolást, melynek eredményét számológéppel (igazi, nem vindózos!) is ellenőriztem, és kijött, hogy: 365×2 = 730.
Itt a sarokban pedig a ministatom szerint ez lesz a 729-ik poszt, pedig az év utolsó napja van, tehát egy valahol kimaradt. My bad. De végülis… ettől csak olyan emberi lesz az egész, nem?
Az utóbbi pár hétben nagyon elbizonytalanodtam az egész dologgal kapcsolatban. Eredetileg magamnak kezdtem írni, mániákusan figyeltem rá, hogy olyanok ne olvashassák, akik ismernek, mert nem akartam feszélyezve érezni magam… aztán az idő elteltével néha észrevettem magamon egy kis likewhore-attitűdöt, ami nagyon nem tetszett… és persze a szokásos, visszatérő probléma: akinek nincs élete, annak általában nincs miről írnia…

Gondoltam rá, hogy kizárólag angolul kellene folytatni, mert a magyar gagyogást maximum 2 emberke ért a követők közül… aztán arra gondolotam, fuckthisshit (érezzük az iróniát!), úgysem érdekel senkit az egész, akkor miért ne csináljam úgy, ahogy nekem kényelmesebb… aztán meg arra, hogy elő kellene bújnom, és elküldeni pár embernek a linket (igen, olyanoknak, akik ismernek), mert talán hasznos lenne személyiségfejlődési szempontból, de végül ezt is leszavaztam…

Az igazság az, hogy van már egy pár elvetélt blogom itt-ott a hálón, és nagyon sajnálnám ezt is közéjük dobni. Mégiscsak lenyomata az elmúlt két évnek, ha más aspektusoknak nem is, legalább annak, hogy mi (nem) foglalkoztatott. Van 1-2 poszt, amire büszke vagyok, van néhány, amivel talán ma már vitatkoznék, mindenesetre a “minden napra egy poszt” szabály valószínűleg nagy szerepet játszott abban, hogy még mindig vagyok, és írok. Ez minden mástól függetlenül is eredmény, annak tükrében, hogy soha életemben nem voltam képes befejezni (kitartóan művelni) semmit.

Tehát: újra gratulálok magamnak! 2015 sem hozott túl sok fényt a nyomorult életembe, de megszabadított pár maradék illúziótól, és rávilágított pár látens meglétére, értékeljük, amit lehet.

OK, I’m fed up with these for a while (I need new brain eraser sites, pls, help)

shorttemper9gag.com: cats and superheroes, nerds and virgins

origo.hu: in the name of freedom of speech you can comment on everything but gypsies, immigrants, jews and gays

444.hu: bunch of junkies licking each other

nlc.hu: reposting c-list celebrities’ social media shit

dailymail.co.uk: horrible family tragedies, abused children and stupid political ‘scandals’

blabbermmouth.net: echoes every media blurp of the same 4-5 bands

rollingstone.com: everything but white musicians

Kóser hullák, szilvalekvár és Pókember felülvizsgálaton

GazaNyavalygás helyett összecsipegetek kellemes morzsákat a mai napból.

Jaj, pedig úgy kikívánkozik a véleményem arról, hogy egy náci zsidó kikérte magának a magyar Eurovíziós dal hátterén felvillanó halott gázai gyerek számát, mert az országának ez KELLEMETLEN (sic!), az mtva meg egyből ugrott a füttyentésre, és istibizti megígérték, hogy kiszedik az ominózus képsorokat (ha tudni akarod, kik uralkodnak feletted, nézd meg, kiket nem lehet kritizálni, ugye).

Meg az is kikívánkozik, hogy vagy 10 év után a minap vettem egy Nők lapját, mert hátha, de nem volt hátha, pont az volt a téma, hogy a boldogság tanulható (:DDD), öt cikkben írták le, hogy hülyék vagyunk, ha gyötrődünk, hiszen mindössze csokira és nagy ölelkezésekre lenne szükség a szerető családunkkal és barátainkkal – valaki szóljon már annak az IQcsökkent szerkesztőségnek, mi, illetve minek a hiánya a boldogtalanság leggyakoribb oka, hátha rájönnek, adtak a szarnak egy pofont, köszönjük szépen előre is!

Nade, nem ezekről fogok most írni, hanem olyan kellemes dolgokról, mint például…

– szilvalekvár

– a Brothers c. film, azon belül is a kicsi lány, Bailee Madison, aki anno 9 évesen lejátszotta Jake Gyllenhaalt és Natalie Portmant, majdnem Tobey Maguire-t is… oké, ez a lista így nem tűnik olyan impozánsnak, de konkrétan ebben a moziban ők is odatették magukat keményen, utóbbit most láttam először igazán színészkedni, és ha nem sántított volna, hogy egy tengerészgyalogos 40 kiló vasággyal, meg is dicsérném… (amúgy ki nem állhatom a srácot).
(Azért majd megnézem a dán eredetit is, de nagyon lassan sikerül letölteni megvásárolni a netről.)

– és még fogok inni pezsgőt is, szerintem.

Csirsz.

Ez van, de minek..?

New York-ban esik a hó. (Szakadj le, ég!)

Hetven éve szabadult fel Auschwicz. (Nem lehet az elég régen!)

Megjelent a Papa Roach új lemeze (F. E. A. R., egyébiránt erősen feledhető).

Gyűlölöm a NAV-ot (változatlanul fogyatékosnak érzem magam a hulladék nyomtatványaiktól, és Vida Ildi még mindig nem mondott le).

Utálom a melóhelyemet (menjen a kisfaszom tél közepén a világvégére üzemorvoshoz, idióták).

A hajam, ami a múltkor szőkéből  homokszőke helyett vörösre változott, most a vörösből opálszőke helyett valami leírhatatlan, vöröses-barnás-szürkés-zöldes mocsárszínű árnyalatot vett fel (rondább vagyok, mint valaha, pedig az nem semmi).

Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy: “az újságoknak nem dolguk mérlegelni, hogy egy valós információ közlésével milyen hatást váltanak ki”  (ami remek, de miféle ország az, ahol ez nem egyértelmű?)

Böff.

Hogy miért jobb az uborka, mint a férfi?

HateQuotesPoénkodni bármin lehet, csak nem biztos, hogy érdemes. Továbbá nem mindegy, hogy ki mondja a viccet, nem mindegy, hogy hol, nem mindegy, hogy kiknek és nem mindegy, hogy mikor. Maksát mindig egy humortalan törpenyúlnak tartottam, de hogy ennyire hülye is, azt nem gondoltam volna.

Erről a sztoriról van szó, igen. Szorosan Sebestyén Bazsiék nyomdokain. Azon nem állnék neki moralizálni, hogy mekkora gyökérség a nemi erőszakon röhögcsélni (főleg akkor, mikor a közelmúltban sok rémes, elhíresült eset is történt, és forró a téma), mert aki érti, annak nem kell elmagyarázni, aki meg nem érti, annak falra hányt borsó – de azt végtelenül szánalmasnak tartom, hogy kis hazánk hivatásos bohócai mennyire vakok, pontosabban tökéletesen érzéketlenek rá, milyen témához ízléstelen, hovatovább undorító hozzányúlni adott időben, adott helyen, adott módon.
Konkrét poénnal a szerencsétlen témaválasztáson túl csak a következő problémák adódtak:

-egy férfi mondta (vagy olyasmi)

-egy televíziós műsorban (vagy olyasmi…)

-olyan közönség előtt, aminek soraiban potenciálisan jelen vannak a nemi erőszak áldozatai (vagy egyszerűen csak nők, illetve minimális EQ-val rendelkező férfiak)

-pont most, amikor az utóbbi hónapokban napirenden van a téma (gólyatábor botrányok, ostoba baranyai zsaruk kampányvideója), ezért a szokásosnál is érzékenyebben érinti az embereket.

És én, aki egyszerre vagyok meggyőződéses anarchista, a szólásszabadság abszolút híve és feminista is… meg kell mondjam, örülök, hogy a Nőkért Egyesület befújta őket a médiahatóságnál. (Nem mintha büntetésben bíznék.)

Mert ha már elítélendő, és helyből antiszemitizmus gúnyt űzni abból a zsidóságból, akik összesen cirka 10 millióan élnek világszerte (igen, 10 millió a 7 milliárdból), megvetendő, és helyből nácizmus poénkodni a hasonló lélekszámú cigány népcsoporton (igen, kb. 10 millió a 7 milliárdból, bár valószínűleg ez a szám alulbecslés és exponenciálisan növekszik), akkor ugyan már legyen kimondva hímsovinizmusnak, ha valaki az emberiség (több mint) felét kitevő nők rovására gyűlölködik.

Igen, kedves Hírtv: azt sugallni, hogy a nők egyenesen kívánják a nemi erőszakot, nemcsak veszélyes ostobaság, hanem uszítás is, hovatovább gyűlöletbeszéd. Akkor is, ha feltételezik, hogy a végtelenül kulturált és felvilágosult célközönségüknek tetszeni fog ez a kis “vicc”.

Üdv Európában!

Hiszi a pussy

Miféle idióta tárolja felhőben a testnyílásairól készített intim fotókat, HA NEM AKARJA, hogy azok illetéktelenek szeme elé kerüljenek…?!

Eleve az egész cloud technológiából annyira üvölt a Big Brother, hogy vérhülye, diktatúrát sosem szagolt, gyermeteg amerikainak kell lenni hozzá, hogy az ember használni kezdje, de basszus, kifejezetten bizalmas tartalmakat külső szervereken tárolni, ez mindennek a legalja. A féceszbuk generáció annyira agymosott, hogy már nem is orrontja, milyen potenciális veszélyekkel jár a neten történő kurvanagy önkifejezés. Elhiszik, hogy az ő kényelmükért törik magukat a cégek az ilyen fejlesztésekkel, ahahaha.
Az a legkevesebb, hogy a fél világ a széttárt micsodátokról készített fényképekre veri, kedves Jennifer Lawrence és elmés társai: az internet a gondolatrendőrség előszobája. Jó reggelt kívánok.

Aztán persze ki tudja…

Plot twist: szándékos médiahekk az egész, elvégre ma már teljesen törvényszerű, hogy a hírességek húspiacra dobják magukat; 20 éve egy épeszű lány egy ilyen botrány után belehalt volna a szégyenbe, ezeknek meg reklám.

Cenzúra reloaded

Jojóvilágbajnokság Prágában; vihar Hawaii-on (horror, még az áram is elment); Noszály kiposztolta az összetört fejét féceszbukra, de mióta pedzegetik, hogy nem megverték, hanem csutkarészegen orra bukott, nem nyilatkozik (nade, ki az a Noszály?); Körtisz nevű repper random igénytelen nője is kiposztolta az összetört fejét, de az övét Körtisz törte össze, skandalum (nade, ki az a Körtisz?); egy muksónak negyven éve beletört a seggébe egy injekciós tű, és azóta is együtt élnek; Sárváron telefondobó versenyt rendeztek…

Nem, ez nem Blikk címoldal, hanem a tv2 Tények című wtf műsora. So-called híradó.

Közben meg a történelem során először a magyar kormány internetes tartalmakat blokkol a honpolgárai elől.

Elindult a vonat, feleim.

Agymosoda akcióban

Ha a híradókban sorozatosan beszámolnak olyan esetekről mikor valakit, aki éppen egy balesetnél próbált segíteni, halálra gázoltak…  vajon mi lesz az eredménye?

Ne hagyjátok magatokat manipulálni, emberek!

És sínen közlekedő monstrumokkal is óvatosan, elmebajosak ezrei mászkálnak szabadlábon. :S

Free DISLIKE!

Háborogtam már ezen máskor is, de ma megint kiakasztott, hogy mennyire nem tűri a negatív véleményeket az online világ. Van like, de nincs disilke (pl. youtube-on a kommenteknél, ott a lefelé gomb is, de már hiába nyomogatod, féceszbukról nem is beszélve ugye), híroldalakon pedig, azon a néhányon, ahol még lehet kommentelni (és nem kapja ki a mélyen tisztelt moderáció a legkulturáltabban megfogalmazott véleményt is a beszélgetésből, ami nem passzol a tulaj/főszponzor világképébe), sokszor az a rendszer, hogy lájkolni lehet vendégként, de ha negatívan minősítenél, ahhoz be kell lépni. Ez mi…?

Kétszáz kilós Mancika összeszed 200 fétis/poén lájkot a rémisztő aktképére, és örül neki, hogy na ugye, erre buknak a pasik (?), pedig ha lenne dislike lehetőség, lehet, hogy 1200 thumb down kerülne a másik serpenyőbe (és esetleg visszafogná a zabálást).

Segghülye, félművelt Tihamér blőd véleményét felszavazza 45 másik kósza segghülye (azokból sok van), ha viszont valaki jelezni szeretné, hogy nem ért egyet, vennie kell a fáradságot, hogy regisztráljon/belépjen/válaszoljon (és az sem garancia semmire).

Az pedig rohadtul nem mindegy, hogy megjelenik-e az ellenvélemény, mert ezen múlik, hogy az egyszeri olvasó mit tart majd a közvéleménynek. Az ugyanis egy normaképző dolog, tetszenek tudni. Ahhoz igazodnak a birkák. Magyarul ez a féloldalas rendszer pofátlan manipuláció.
De nincs többé nem tetszik gomb, a világ rózsaszín, émelyítően POZITÍV, kedves, gyengéd, agymosott, hazug és torz.

Hírek, amik nem fontosak

A németek lemosták a pályáról a házigizda brazilokat a focivébé elődöntőben. Hét-egyre. A világ fele gyászol, a másik sörözik. Valaki meg oltári nagyot kaszált a bundával.

Izrael rakétákat küld Gázába, civilek halnak meg, de megérdemlik, mert a pakik kezdék, megöltek 3 izraeli tinédzsert, de a pakik szerint meg Izrael kezdte, mit terjeszkedik, takarodjon a francba… szóval csak a szokásos.

Dráma van, mert Ördög Nóra (régen műsorvezető volt, aztán médiaribanc lett, mostanában meg főállású médiaterhes) az egyik szennycsatornától bejelentés nélkül lelépett a másik szennycsatornához. Szakadj le, ég…!

Random lépfenés marhákat találnak az Alföldön, fél tucat embernek elkezdett lerohadni a bőre, de semmi pánik. Az esetek közt nincs összefüggés. Bezzeg a keselyűteknőstől, amiből mind az 1,4 hazai darab olyan helyeken éldegél, ahol ember nem strandolhat, nos,  attól rettegni kell. Ha rossz napjuk van, akár még egy egész emberi lábujjat(!) is leharaphatnak! Brrr, hát ez horror.

Plusz egy, ami nem is hír, meg nem is friss, csak eszembe jutott: a Kispál és Borzalom kurvára nem oszlott fel ám, már anno is megmondtam, hogy ez az ötlet túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Igen, utálom őket, mert generációnyi időre megetették az ország füstösebb agyú részével, hogy az alter zene ilyen. Azok meg elhitték, és ilyen is lett. És ez szar.