Szabadság

Szeretem az augusztust.
Nem csak a nyár susog belőle, hanem a nap állásából, a levegő illatából finoman érződik az a kétségbeejtő “mindjárt vége” fenyegetés is, ami rám mindig pezsdítően hat. Utolsó esély. Most, vagy soha. Jövő nyárig erre már nem lesz módod, az pedig még nagyon messze van, ki tudja, megéred-e egyáltalán?
Miközben ma délelőtt az egyik kezemben egy pina coladaval, a másikban ecsettel, életem első vászna előtt táncoltam a Tracerre és az Ingloriousra, már egészen úgy éreztem, lehetnek még jó dolgok ebben az élet nevű állapotban.^^ A kép egyébként egészen ütős lett, de a végén nagyot küzdöttem vele, sajnos meg kell fizetnem a tanulópénzt az ismeretlen eszközök (vászon, akvarellfesték) miatt.
Holnap strand, ha az időjárás is beleegyezik, a többit még meglátjuk.

Képtalálat a következőre: „august”

Chaos reigns…

Voltak tervben témáim… arról, hogy a hőségriadó (köszi, Lucifer) kellős közepén negyven percet ácsorogtam 41 fokban a buszmegállóban, mert csont nélkül kimaradt a járat, amihez elkértem magam melóból, hogy odaérjek a fogorvoshoz, hogy aztán egy légkondi nélküli bádogdobozban aszalódjak, majd a tűző napon elvágtázzak a rendelőbe, ahol már nem volt ott az orvos (pedig csak 20 percet késtem, és odaszóltam telefonon)… vagy a Borgman című filmről, aminek olyan kristálytiszta bibliai szimbolikája van, hogy szinte odajön és kezet fog az emberrel, mégsem értik egy csomóan, miről szól… arról, hogy megint találtam magamnak pár tök jó zenekart (pl. a Blues Saraceno-t), vagy hogy a nem reprezentatív, de gondosan kidolgozott kísérleteim szerint simán életben lehet maradni Pina Coladan és Cheetoson (nem találom azt a hullámékezet izét a klavin, vagyis nem tudon rátenni a betűre, mindegy).
Vagy arról is, hogy olvastam egy interjút a hvg-ben egy noname magyar iróval, aki emigrált, és most vén norvégokat vakar ki a szarból a megélhetésért, de tök jól megideologizálta magának, hogy ez írói szempontból direkt áldás, ahogy az is, hogy a munkájához nem kell használnia az eszét…
Vagy arról, hogy egy nap alatt elolvastam a Lány a mólón c. krimit, ami az utolsó 30 oldalig minden kliséhalmozás ellenére egészen szórakoztató volt, ott azonban az írónő atomjaira zúzta a saját regényét..
Hát, ilyenekről írtam volna, de nem tudok koncentrálni ebben a hőségben, ezért aztán inkább csak beteszek ide egy szép képet:

Képtalálat a következőre: „iceberg”

2017.07.26. 20:21

Hideg, zivataros nap, éljen a július. Téli pulcsiban vacogva bámulok ki az esőbe (szépek a felhők).
Utálom az életem (nem az időjárás miatt).
Mászkál egy verssor a fejemben, és egyszerűen nem találom széles-e interneten, miből van, az ilyesmi pluszban megőrjít. (Nem is ezért utálom az életem, ez csak adalék.)
Asszem, megyek Sárkányok táncát olvasni és eszeK valami édeset (egész nap azt zabáltam).
Képtalálat a következőre: „rain”

…abszolút hiszek a vízimajom-elméletben

Ducky3Tényleg nem volt Bambi, de azért nem esett rosszul a fél nap strandolás.
Az első csobbanás után rögtön elöntött az a szuper itthon vagyok érzés, ami miatt minden nyáron elhatározom, hogy a barátságtalanabb évszakokban végre rendszeresen elviszem a seggem uszodába (aztán nem lesz belőle semmi, na de majd idén…)
Két hossz után a három végtagomból négy erős érdeklődést mutatott az izomgörcs iránt, és azért visszavesz az élményből, ha se kondid nincs, se tempód, de így is ez a pár óra volt a legjobb dolog, ami hosszú ideje történt velem.
Megint bejött a régi megfigyelés, hogy a korai órákat kell megcélozni: ahogy közeledett a délután, sajnos egyre több seggel előre haladó anyaeztnééézd! és gigantikusan csobbanó moredemegrúgtálgeci produkciót kellett tolerálni.
A tavalyi poszt kategóriái még mindig élnek, virulnak, és bár néhány alfajjal ki lehetne egészíteni a fauna leírását, talán majd máskor, ugyanis jelenleg hullafáradt vagyok.

Písz.

És Bambi se kapható

deakter

Hőség, enerváltság, unalom, fakuló világ, inaktivitás, ingerültség, a koncentráció és a kitartás teljes hiánya, eseménytelenség, érzelmi zsibbadtság, betegség, aggodalom, identitásválság, toporgás, süllyedés, és totális semmi.

Ja, és persze a legjobb 16.

Meg Brexit.

Gyomorgörcs

Harmincvalahány fok, megszavazott médiaadó, holnap kezdődő foci vb (nem érdekel…).

Kialvatlanság, vérvétel, magányosság, minden egyes tweet és mail egy tőrdöfés a szívembe.

J barátnőzik, és úgy mind a négy ember által le vagyok pattintva a nyáron, akik szóba jöhettek volna társaságként. Mondjuk én se annyira törtem magam programszervezésssel, de basszus, miért nincs nekem egy barátom 50 km-en belül, aki csak úgy beállítana néhanap, és nyakon csípne és elvinne bárhová valahogyan akármit csinálni…? :(

Ez pedig így nagyon nem jó, mert megint rosszabbul vagyok, a magány meg a betegség pedig a legrosszabb kombináció. Ja, és mellé a nyár. A fellibbentett kalitkatakaró… jól nézd meg, miből maradsz ki, lúzer!