West-es stratégia?

Őszintén szólva, nem vagyok meggyőzve.
Egyre több történet van, a hazai migránsainkról, de egyet sem tudnék említeni, ahol boldogok. Anyagilag nagyobb a biztonság, de… ha az ember képes mögé nézni a kognitív disszonancia redukálásának, mégis csak az van, hogy nem lett kevesebb a gond, csak másféle.

Mindent áthat a gyökértelenség, és akkor is van honvágy és kultúrsokk, ha nem jössz rá, hogy ezek okozzák azt a kényelmetlen kis szorítást gyomrod táján. Kényelmesen megéltek, de apként leggtöbbször aljamunkát végzel, mert nem kapsz mást, és sokszor nem is törekszel másra, mert ez legalább biztos, anyaként pedig vagy szintén ezt műveled, vagy  a két és fél diplomáddal is otthon kuksolsz egész nap, mert nem beszéled a nyelvet és/vagy valakinek vigyázni kell a gyerekre is, a gyerekfelügyelet meg megfizethetetlen.
Közben blogot írsz a világutazó “kalandjaitokról”, pedig semmivel sem ér több vagy változatosabb inger, mint itthon (sőt). Ha posztot ér a játszóterezés, tudható, hogy pont ugyanazt a beszűkült életet éled, mint bármelyik GYES-es magyar anya, hiába hangzik elsőre menőn, hogy te mindezt Írországban/az USA-ban/Németországban/Svájcban teszed.
A gyerekeiteket kétnyelvűnek nevelni marha jó és divatos ötlet, kár, hogy ez a kettő sokszor három, és évekig csak a megkésett beszédfejlődés és a szókincskeveredés látszik belőle. Mire ez elmúlik, addigra pedig kialakul, melyik a domináns nyelv, és a gyerek következetesen elutasítja a másikat (többit). Mondjuk ki: az unokád már egyáltalán nem fog magyarul beszélni. Persze azt mondod, ez nem olyan fontos, de a szíved mélyén bánt.

Minden külföldi nagyon kedves hozzátok, az emberek sokkal többet mosolyognak, mint Magyarországon, de te is érzed, hogy nem vagy egyenrangú, és a szimpátiájuk inkább egyfajta megkönnyebbülés, hogy legalább normális, fehér bevándorlók vagytok, ha már. De azok vagytok, és a szemükben azok is maradtok. Ha jobban megnézed, még az is lehet, hogy ezek a mosolygós, befogadó helyiek maguk is bevándorlók, de ezt a témát nem szereted piszkálni, mert hiába van bizonyos körökben bája a multikulti imádatnak, a felismerés mögött ott motoszkálna az a kellemetlen következtetés, hogy tulajdonképpen gettóban éltek.

Hiányzik az anyukád és a testvéred, meg a gyerekkori barátaid, de ezt soha nem ismernéd be, hiszen ez a XXI. század, van Skype meg mobiltelefon, és persze fészbúk, és egy időre meggyőzöd magad, hogy az emberi kapcsolatok ezekkel is fenntarthatók. Aztán elkezdenek hiányozni az ölelések, a napon száradt lepedők illata, a frissen szedett, még meleg paradicsom íze a szádban, és akkor nagyon szeretnél hazajönni, de nem lehet, vagy ha igen, csak nagyon kis időre. Ami nem elég, ezért miután visszatérsz, erősen próbálsz a rossz dolgokra emlékezni (Magyarországon az emberek sokkal kevesebbet mosolyognak és a BKV ellenőr is bunkó volt).

Eleinte még rosszul érzed magad, mikor észreveszed, de megfigyeled magadon, hogy örülsz az otthonról érkező rossz híreknek, lelkesen kommenteled magyar fórumokon magyar nyelven a népedet megnyomorító eseményekről szóló hírek alá: “mi akkor léptünk, le amikor…” Elégedett vagy, mert lesz ott másik (leendő) migráns, aki megveregeti a vállad (és közben a sajátját is), hogy mennyire okos vagy, és milyen jó döntést hoztál.
Hiszen sokkal több a pénzed.

Mivel az okos enged, már rég a hülyék irányítanak

Egy perc néma csenddel emlékezzünk a nyelvi igényességre, amely a tegnapi nappal hivatalosan is meggyilkolásra ítéltetett. 2017-ben ugyanis a magyar nyelv és irodalom érettségin NEM JÁR PONTLEVONÁS A HELYESÍRÁSI HIBÁKÉRT, hanem pluszpontot lehet szerezni vele, ha valaki, aki a középfokú iskolai végzettség tetejére pályázik,  képes írni a saját anyanyelvén.
Túl azon, hogy nyilván az egész koncepció értelmetlen és igazságtalan (hiszen mi alapján jön a bónusz pont, ha nagyjából minden szót lehet helytelenül is írni…?!), az igazán elkeserítő az, hogy az oktatás a debilekhez igazodik, ezért került lejjebb a léc. Van szerencsém tapasztalni egy ideje, hogy érettségizett fiatalok is képtelenek leírni két bővített mondatot helyesírási, nyelvhelyességi, vagy szintaktikai hiba nélkül. Úgy tűnik, ez odafent is feltűnt, buktatni meg büdös, ezért behódolnak az igénytelen és szellemileg visszamaradott tömeg igényének.

Szivből gratulázok, reméllem, eszért pokorra juttok köccsögök.

Beleszaladok a késbeN

– szex, és nem “sex”, bármennyire is prűd vagy

– a németek, angolok, magyarok stb., és nem: “a Németek, Angolok, Magyarok stb.”, bármennyire is nacionalista vagy… vagy drukker…

– vásároltam neki, és nem: “vásároltam Neki”, bármennyire is szereted az illetőt

– lementünk a játszótérre a kisfiunkkal, és nem a “kisfiÚnkkal”, ha szülők vagytok és nem pedofilok

– az orvostársadalmat is tarkón kéne kenni az ilyenekért, hogy pl.: “functio”, vagy “psychiatria”(mindkettőt betegeknek írták ki, nem szektán belül leveleztek), van azoknak szép magyar átirata, szerencsére

– intelligens ember nem ír le olyasmit, hogy: “inteligens”

– egyelőre a meccs nem áll egyenlőre, mert 2-0

– elveszem a csontot a kutya elŐl, ezért jön utánam, tehát én haladok elÖl

– bemegyek a kocsmába, már benn is vagyok a kocsmában (ez a végtelenül bonyolult ragozás a 25 év alatti nagykorú lakosság 80%-ának meghaladja a felfogóképességét)

Hol vannak már azok a boldog idők, mikor ilyeneken akadtunk ki, hogy: “muszály”? Igen, az helyesen muszáj.