Watch out

Advertisements

Hulladékégetés előtt

Lehet, hogy a történelem mégis abba a helyzetbe hoz majd, hogy arról írok, amit ismerek. Sosem hittem volna, hogy az, hogy betekintésem van egy unalmas(nak látszó) hivatal életébe, valaha is érdekes lehet, de mivel ezt sikerült egy különösen korrupt rendszerben abszolválni, korrajzként jól működhet.
És furcsa módon valahogy kötelességemnek is érzem megörökíteni eme utolsókat rúgó, elfajzott világot, az agybeteg, üvöltözve káromkodó Hitler hasonmás főnöktől kezdve a hatalmat kapó, komplexusos, dagadt falusi libán át a Frontinnal kelő és Xanaxszal fekvő, önbecsülés nélküli, képmutató csinovnyikokig, és a kétségbeejtő munkaerőhiány következtében felvett primitív, széttetovált exprostituáltig, aki a vaginája történetével szórakoztatja a kollégáit és  a seggvágata, valamint a ruhája korca alól kilógó 20 centi háj látványával az ügyfeleket.
És akkor ez még csak az ott dolgozók mocska, a feljebbvalók, a rendszer és az ún. ügyfelek még szóba se kerültek.
A hanyatlás és az összeomlás mindig elbűvölt, mert úgy érzem, ilyenkor mutatja meg a valódi arcát az élet és az emberek is. Most éppen ez történik, és ez bizony sírnivaló.
Olyan átütően abszurd az egész, hogy azt hiszem, le tudom küzdeni az undoromat a cél érdekében. Ha minden jól megy, egy hónapom van még anyagot gyűjteni (nem mintha nem lenne elég).
Meglátjuk!

Ismerős?

  1. A közösségi vezetők közömbösek az egyén igényei iránt.
  2. Kevés dolog érhető el a társadalomban, amely kiszámíthatatlan és rendezetlen.
  3. Az életcélok veszítenek fontosságukból, ahelyett, hogy megvalósulnának.
  4. Hiábavalóság-érzés.
  5. Az egyén hiába keres társadalmi vagy pszichológiai támaszt társainál.

/Leo Srole anómiaskálája/