Bye, FBI

Tizenkét(!) évad után kaszaéretté nyilvánítottam a Criminal Minds-t. Még adós vagyok pár résszel az évad végéről, szóval nem tudom, Reid-et kiírták-e (Hotch után, aki szintén óriási kedvencem volt, szóval nagyon nem vettem jó néven azt sem), de eljutottam oda, hogy ettől függetlenül sem vagyok kíváncsi a továbbiakra. Túl azon, hogy maga a koncepció is elfáradt (már nem nagyon tudnak új agybajokat kitalálni), nem tetszik, ahogy a főszereplők elfakulnak és elfeketednek. Ha új szereplő érkezik, szinte kényszeresen ügyelnek rá, hogy véletlenül se legyen fehér ember. Ami még nem is feltétlenül zavarna, ha tényleg érdekes karakterek lennének, de nem azok. Kellemes, mély hangon búgják a semmit, tökéletes unalmasak.
Emily is ilyen se íze, se bűze figura, Garcia a legelejétől az agyamra megy, JJ teljesen háttérbe van szorítva, szóval csak Reid és az új latin srác érdekel valamennyire – bár az utóbbi úgy tűnik, annyira mégsem, ha a nevét sem tudom felidézni.
És hogy végképp megnyerjem a rázistá címkét, az egyik utolsó csepp a pohárban az a (már a Banshee-ben is elsütött, de ott a többi esemény kontextusában megbocsátható) debil PChülyeség volt, hogy a sitten természetesen a fehérek a brutális szadisták, akik egymást verik, a feketék meg szinte fehérgallérosak, akik sakkoznak, és megvédik szegény 40 kilós, fehér hősünket. Hát hogyne…
Most így hirtelen nem is tudom, berendelték-e egyáltalán a 13. évadot. Talán igen. Annyira sem érdekel, hogy kiguglizzam, durva.

Kattant kamaszok és kényszeres költekezés

Képtalálat a következőre: „shopping problem”Filmnézős vasárnap, előbb hosszú dokkolás után túlestem végre a Min Lilla Syster-en (most látom, milyen bájos magyar címet sikerült adni neki, gratulálok – egyébként jó kis film, csak a szülők idegesítően maflák benne); és megnéztem a Boy Interrupted-et is, bár régebben már láttam. Befejeztem a Banshee-t (hiányozni fog, ilyen húzós ponyvát még sosem láttam), és realizáltam, hogy a Lucifer 2. évadja is véget ért (én simán vártam a következő részt).
Ezért aztán belekóstoltam a Broadchurch 2. évadába, de nem nagyon vagyok oda tőle, hogy áthúzták ide az első évad sztoriját, még szerencse, hogy körvonalazódik egy régi-új ügy is. Az akcentusukat továbbra is nagyon szórakoztatónak tartom. :)
Mivel kissé (nagyon) aggódom J betegsége miatt, rögtön le is eresztettem egy kis gőzt, és kidobtam 20 ezer forintot az ablakon ruhára – kb. ötezer forint védhető belőle, mert szandálra tényleg szükségem van.  Hatezredik felsőre nem annyira. Még jó, hogy megbeszéltem magammal, hogy spórolni kéne.
Könyvileg még mindig a Tűz és jég dalát nyűvöm (közelebbről a Varjak lakomáját), azaz teljesen rácuppantam a Kindle-re, a normál könyvek pedig, amik újak lennének, pár oldal után parkolópályára lettek küldve (nyaaaafff, nekem ehhez most nincs elég energiám figyelni) – lassan a fejemre dől a torony.
Most pedig elvonszolom a habtestem a zuhany alá, mert nyolctól lesz valami Kanadai Nagydíj, és meg akarom nézni… a rajtot.

Lack Lodge

Oké, a Twin Peaks nagy durranás volt annak idején, és bár én még elég pelyhes seggű voltam, mikor realtime ment a tévében, azért tavaly(?) bepótoltam az első két évadot. Az első nagyon tetszett, és azonnal behúzott, a másikban már túl sok volt a szürreális jelenet, meg a természetfeletti baromkodás, de azért érdekelt, mi lesz Dale Cooper federális ágens további sorsa, tehát nyilván bele kellett kóstolnom a folytatásba.
A pilot alatt a következő fázisokon mentem keresztül:

-úristen, mi ez a szar?
-úristen, ezek nem is öregedtek
-úristen, ezek nagyon megöregedtek
-ez meg ki?
-ez meg ki?
-ez meg ki?
-vajon történni is fog valami?
-most kéne kikapcsolnom az egészet a francba
-mostmár tényleg
-na vééééégre, akció
-ez a csávó úgy néz ki, mint a kölyök a Sikolyból, csak sokkal öregebb, biztos az apja
-úristen, ez a srác a Sikolyból, gyalázat, milyen vén vagyok
-úristen, Lynchet (és Frostot) fejbe kéne csapdosni.

A harmadik résznél már csak a legutóbbit éreztem, sajnos eddig úgy tűnik, Dévid nagyon komolyan vette a vele kapcsolatos elvárásokat, és értelmetlen, hallucinatív faszcsapkodásnak álmodta meg a folytatást.
Persze a sok sznob maga alá fog ereszteni, hogy micsoda mély szimbolikája van az összefüggéstelen jeleneteknek, meg hiszen különben is, a Twin Peaks mindig is a hangulatról szólt, blablabla, de attól ez még szar. Ami pedig még ennél is rosszabb: unalmas.
Szerintem ezek trollkodnak.

Nem is ír sikítószellem

Belecsaptam a Banshee-be, jó kis késében vagyok, és egyelőre (6 rész) nem értem, hogy lett ebből több évad. Vagyis értem. Minden részben van 1-2 teljesen random szexjelenet, ami egy mikrométerrel se viszi semerre a sztorit, illetve legalább egy hulla, továbbá egy (kettő) brutális péppé verős jelenet. Az elején még élveztem az igazságosztást, de mostmár az álsheriff gyerek kezd baromi irreálisan badass lenni.
És hiába próbálják a flashbackekkel mélyíteni a hátteret, az nagyon hamar redundáns lett. Oké, csávót szétcsapkodták a börtönben, megtanult baromi jól bunyózni és baromira semmitől nem félni, vettem. Attól még mese, amit idekint művel. Minden sarkon szerez egy halálos ellenséget, tök egyedül van (a többi zsarura még neki kell vigyáznia, őket ne számítsuk társnak), de még egy fogát se verték ki, hát persze. Esti mese pasiknak.
És én nézem!

Motiváció, eper és két rétegű csokitorta

Az egész hétvégémet filmnézéssel töltöttem, pontosabban többnyire Motive maratonnal, az első évadnak annyi. Nem rossz, de egy idő után elég repetitív, azért adok egy esélyt a második szezonnak, annál is inkább, mert nem nagyon van más a terítéken (bár egy csomó sori elejét letöltöttem, de nincs kedvem hozzájuk).
Majdnem sikerült elfeledkeznem F. születésnapjáról, ami már csak azért is szégyenletes lenne, mert ő nagyon helyes ajándékot vett nekem, szóval most rettegek, hogy találjak valamit  Lidlben(!) holnap, ami nem sztenderd bonbon kategória, ugyanis értelmes üzletbe nincs módom eljutni 26-ig. Végső esetben sütök neki valamit, ajh, ezekkel a maradék emberi kapcsolataimmal is csak a baj van, nem az én világom, és soha nem is lesz.
Apropó: csokitortára vágytam, és sikerült is sütni egy nagyon finomat, bár nagyon ütős a krémje, ezért  legközelebb muszáj lenne 3 rétegbe vágni a tésztát – eddig ezt még sose mertem megkísérelni, na, így néznek ki az én életem kihívásai.
Mivel itt a tavasz (hivatalosan is, mert sikerült eperízű epret vennem) megint erősebben érzem, hogy halott a lelkem, és bár szenvedést nem okoz, azért zavar. Nem is az örömtelenség, hanem az értelmetlenség – még mindig az agyam a  főnök, hehe.

Megintszarazélet

Big Little Lies kivégezve, és most OLYAN ÜRES AZ ÉLETEM,  brühühü.
Nagyon fáradt vagyok és kicsit depressziós is, pedig az utóbbi hetekben meglepően ügyesen sikerült távoltartanom magamtól a valóságot. Lehangolt vagyok, passzív, képtelen vagyok tervezni és terveket végrehajtani, kész szerencse, hogy a melóhelyen megint csak egy betanított orángután produktivitási szintjét várják el tőlem. Egyelőre.
A hónap közepén lett volna egy vizsgám, de leiratkoztam (nem csak lustaságból, muszáj volt, de szerintem nekem már elrohadt a fél agyam, kizárt, hogy bármit megtanuljak fejből az életben).
Ostoba, értelmetlen mókuskerék az életem, magányos vagyok, és csak akkor nem unatkozom, ha alszom, szóval megyek is.

Régi, szép…

https://img.buzzfeed.com/buzzfeed-static/static/2015-06/22/21/enhanced/webdr11/enhanced-buzz-22965-1435022437-14.jpgSorozatínség miatt elkezdtem újranézni a Szívtipró gimit, amit kamaszkoromban imádtam. Ezért is örültem neki, hogy magyarul rátaláltam a youtube-on (pár éve még hiába kerestem, és ezt muszáj szinkronnal nézni, részben a nosztalgia miatt, részben pedig azért, mert égen-földön nincs felirat hozzá, és az aussie ákszent nekem túl magas léc).
Nagyon furcsa rájönni, mennyit gyorsult a világ 199X óta, ugyanis néha kifejezetten unom az epizódokat. Persze az is lehet, hogy azóta sokkal okosabb lettem, ezért érzem szájbarágósnak a dramaturgiát. :P
Azért továbbra is úgy gondolom, hogy marha jó lett volna egy efféle gimibe járni, aheleyett a seggbekarós fos helyett, amiben nekem sikerült kikötnöm (Egy HBH mondjuk Magyarországon még mindig messze-messze fantasy kategória).

Levegő

https://www.sky.com/assets2/big-little-lies-tile-e3263eb5.png?downsize=500:*&output-format=jpgAz akut sorozathiány bizarr dolgokra képes: egy napon belül ledaráltam a Big Little Lies eddig létező részeit (4 db), a végtelenül debil címe, és a még annál is színvonaltalanabb magyarított változat miatt párszor már átgörgettem felette, végül Alexander Skarsgard miatt mégis adtam neki egy esélyt, és teljesen csodálatos agyradír.
Nézeti magát, klassz a zenéje, színvonalas a színészi játék, szép a táj, aranyosak a gyerekek, valósággal lubickolok benne. Nagyon kellemes kontraszt az utóbbi pár “olyan kurva mélyenszántóak vagyunk, hogy mi se értjük, mit akarunk mondani” sorozatélményem után. És semmi köze a Született feleségekhez, nagyon felszínes asszociációs készségei vannak azoknak, akik ahhoz hasonlítják: a DH egy kellemetlenül nyomasztó, sötét paródia, a BLL mind karaktereiben, mind hangulatában sokkal életszerűbb történet.

Tényleg Tabu, jó messzire el kell kerülni!

Képtalálat a következőre: „taboo series”Már megint hagytam magam netes hájppal felültetni, és ledaráltam a semmiről sem szóló, de cserébe legalább a játékidő kétharmadában jó unalmas Taboo c. opusz első évadját. Gondolom, azok cummantották fel, akik Hardy-ra nedvesednek (valahol), bár nem értem, miért élvezet egy ősemberfejű tuloknak a nonstop hümmögését-morgását-mormolását hallgatni két brutális emberbelezős előadás között. Gondolom, nem én vagyok a célközönség. A húgot játszó Chaplin-unoka változatlanul az egyik legrondább nő, akit életemben vásznon (képernyőn) láttam (Tilda Swintonnal holtversenyben kb.), csak ez játszani se tud.
A mellékszereplők között azért akadtak figyelemre méltó alakítások: Tom Hollander, a kémikus szerepében,  Edward Hogg, aki az egyik, a sorozatban ritka, emberi lényre hajazó karaktert, a transznemű Godfrey-t keltette életre, vagy a Brace-t alakító David Hayman – miattuk nem volt 100%-ban semmire elszórt idő ez a 8 rész… de hogy a következő évadban engem elfelejthetnek, az kruxi-fixi.
Ja, a ló is szép volt.

Semmiről nem szólt ez a szar, az elején belengettek vagy fél tucat vörös heringet, aztán az évad végére mind el lett felejtve: a fél banda meghalt, a másik fele meg elhajózott a naplementébe.
Hát faszom.

 

 

Rövidhírek

  • Stranger Things kivégezve, tetszett, de kicsit szégyellem, hogy tetszett, mert akkora kliséhalmaz, mint ide Hongkong
  • belekezdtem a Dead of Summer-be, ami még nagyobb kliséhalmaz, de olyan erős nosztalgiarohamokat kapok tőle, hogy muszáj néznem (tényleg öregszem)
  • csináltam modern txt listákat a youtube-os playlistjeimről, mert a tököm tele van vele, hogy random videókat csak úgy törölnek meg priváttá tesznek, én pedig sose jövök rá, melyik dalt tüntették el az életemből
  • megint élénk, “másik dimenziós” álmaim vannak, nagyon kimerítőek
  • vége a szabinak, holnap megyek vissza a mókuskerékbe, alig várom, hogy kiderüljön, milyen meglepetések várnak (nem)
  • S., akivel másfél éve nem kommunikálok, Valentin napra küldött egy e-mailkezdeményt, hogy azt mondja, “Always”, hirtelen nem tudtam, hova sírjak (a röhögéstől). Szerintem félreküldte, vagy, ami még valószínűbb, véletlenül rákerültem a körleveles listára :D
  • rendeltem pár könyvet a bookline-től, és két nap alatt feladták a csomagot, ez még SOHA nem fordult elő
  • festettem egy bögrét, de még ki kell égetni (és a porcelánfesték továbbra is nagyon aljas cucc)
  • az elmúlt 5 napban írtam öszesen vagy 20 sort, no comment
  • találtam a gyógyszeres/hajcsatos/sminkes dobozom alján pár őskori óvszert, ki akartam dobni őket, de döbbenetes módon novemberig szavatosak, szóval… majd akkor fújom fel őket lufinak
  • próbálkozom a kalligráfiával, egész jól megy, szeretem, nagyon meditatív tevékenység, de a viaszpecsételéssel meggyűlt a bajom, egyáltalán nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek tűnik
  • Kitkat nincs elragadtatva a tonhaltól
  • álmos vagyok, jó éjt!

Eleven

Képtalálat a következőre: „stranger things”Belevágtam végre a régen tervezett Stranger Things-be, az első évad felénél járok, és hát nem is tudom. Rengeteg a klisé, de egészen jó feelgood vagyis feelbad sorozat, mivel a ’80-as évek Amerikájában játszódik, remekül megidézi a ’90-es évek Európáját (vagyis a kölyökkoromat). Ezért nézem, meg a főzsaru miatt, aki szerintem minden sorozatok legértelmesebb kisvárosi zsarufigurája (eddig), mert a sztori sajnos elég közhelyes, és rémesen retró (vérszegény X-akták epizódba elmenne), a horrorszál meg egyenesen nevetséges (eddig).
Valamint értékelem a (filmes mércével) csúnya (valójában csak átlagos külsejű) gyerekeket, bátor és nem mellesleg ügyes volt a casting, jól játszanak.
Három nap szabi jön, ha nem vigyázok, még a héten ki is végzem.

B-B, Baker Street

Minek ír blogot olyan ember, aki arra sem képes, hogy havonta egy posztot kiizzadjon magából? De tényleg. Legalább írná le, hogy: “oké, balfaszok, akik követtek, most fél évig le vagytok szarva, csokika”, akkor nem fárasztanám magam vele, hogy időről-időre felnézzek a hülye oldalára. Minden tisztelet kihalt ebből a világból. :(

Befejeztem a Sherlock 4. (utolsó?) évadát, elég furcsa zárás volt, de a sorozat maga rettenetesen hiányozni fog. Belenéztem a The Mick-be, de egyelőre elég harmatosnak tűnik, nem mondom, hogy rossz, de semmiképpen nem kacagtató, inkább csak olyan mosolyogtató típusú komédia, majd meglátjuk.
Elkezdtem újraolvasni A Tűz és Jég dalát (vagy 3 hónapja…), a sorozat már szinte ki is mosta az emlékeimből, mennyire jók ezek a regények, és mennyivel többek a filmre adaptált változatnál.

Próbálom minden egyes percben kitalált világokba vonszolni az elmém, hogy ne kelljen a valósággal szembesülnöm, de hosszabb távon ez is elég fárasztó. Nem tudom, mi lesz.

Eltelt

Unalmas, félig átaludt szombat, még sorozatozni se volt erőm, azért megnéztem az új Lucifer epizódot, de halálra untam magam rajta, miért kell minden jó karaktert agyhalottá tenni azzal, hogy beszerelmesítik? :/

A híroldalak mind a tragikus veronai buszbalesettel vannak elfoglalva, csak néha szakad meg a hírfolyam egy kis Trumpozás kedvéért. Mindig különösen borzalmas, ha gyerekek vesznek oda, de a nemzeti gyásznapot azért kissé túlzásnak érzem.
Hányan is fagytak meg ezen a télen, 130 körül?
Hányan vesztek oda a horrorkórházakban?
Itt minden egyes nap gyásznap lehetne.

 

Kattegat?

Tudom, hogy a hálátlan geci fejemet, de meg tudnám csapdosni az összes hazug dögöt, akinek van pofája odaírni a feltöltéskor, hogy van felirat a torrentben, mikor pedig nincs.
Hát nem ér elég csalódás az életben, még ez is..?

A negyedik évad második felét darálom a Vikings-ből, de nem vagyok túlzottan elragadtatva. Nagyjából Lagertha volt az egyetlen karakter, akit még kedveltem, és erre akkor jöttem rá, mikor elkezdték szanaszét rombolni. Mindig is ambíciózus volt, de eddig  becsületesen küzdött. Vagy ha nem, a célpont megérdemelte az aljasságot. És bár mindig nagyon utáltam azt a kígyófejű Aslaugot, azért hátba nyilazni igazán nem kellett volna. Főleg így, semmi előkészítés nélkül. Ez nem védhető. Az is milyen már, hogy egy reggel felkel, megöleti a fél szülőfaluját, aztán a többiek meg szanaszét éljenzik, hogy jajdejó, új kircsinő van. Életszerű.
Nagyon hiányzott az is, hogy leszbikussá változzon (biztosan van valami kvóta, hogy minden sorozatba kötelező melegeket rakni), de ez nem zavarna annyira, ha nem lenne olyan végtelenül ellenszenves a barátnője. Ragnarnak végleg annyi, az új generációs szereplőket meg ki nem állhatom, szóval érdektelenségbe fulladásra számítok. Floki az utolsó írmagja a régi bandának, de egyedül kevés lesz, hogy megtartson rajongónak.

Újévi mindfuck

Képtalálat a következőre: „the oa”Azt hiszem, a sorozatok mentenek meg attól, hogy alkoholista legyek: túl sok értelmet ezek sem adnak az életnek, de legalább a májnak nem ártanak, szóval most maratonokkal mosom az agyam.
Másfél nap alatt ledarálam a The OA című, hát, nem is tudom, minek nevezzem, projekt első évadát (igaz, csak 8 epizód), és nagyon furcsa élmény volt. A következő fázisokon mentem át:
1) na, ez még izgalmas is lehet
2) nabaszki, ez is sci-fi lesz3) nabaszki, ez ilyen misztikus szar lesz, most kéne kaszálni
4) de a jelenben futó szál érdekes, még várok egy kicsit
5) lehet, hogy mégsem misztikus szar, de ha kiderül, hogy a csaj végig haluzott/hazudott, nagyon zabos leszek
6) tuti, hogy hazudik, senki nem tud a saját hátára rajzolni
7) úristen, ez az epilepsziás rohamba oltott kungfuzás nagyon nem kellett volna bele
8) de már nincs sok hátra, mostmár érdekel, mi lesz ebből
9) és különben is, nagyon szépen van filmezve
10) natessék….

Rengeteg el nem varrt szál van benne (pl. mit keresett az FBI-os ürge a csaj házában..?), szerintem az író(k?) maga sem tudta, igazából mit akar mondani, kicsit a Képlet c. film jutott róla eszembe, ott is az volt az érzésem, hogy fogtak 3 elfeledett,  jó ötletet a fiók mélyéről, és megpróbálták összevarrni őket.

Összességében mégsem bántam meg, mert ez a sorozat valami más volt. Lehet, hogy nem volt jó (igazából képtelen vagyok eldönteni), de hogy emlékezetes, az biztos. Mondjuk a szuicid hajlamaimnak nem tett jót, illetve nézőpont kérdése.

Roanoke, Asus és Twisted by Design

A szabadság ritka és önfeledt (lol) napjaiban sikerült ledarálnom az American Horror Story 6. évadát (Roanoke).Az első 5 rész fantasztikus volt, bár nekem kicsit sok volt a hentelés. Aztán a hatodik epizódnál azt mondtam, huhú, a végén ez még jobb lesz, de nagy tévedés volt, retinaszaggató lejtmenetbe kezdett a sorozat: ostoba, kiszámítható és unalmas lett. Értem én, hogy horrorparódia, meg rielitisó-paródia, meg szósölmédia függő hülyegyerek paródia, de ezzel együtt is UNALMAS volt. Kár volt elrontani az évadot, de éreztünk már ilyet az AHS-nél korábban is, hogy mintha random emberek írnák a forgatókönyvet random dolgokról, a néző meg les ki a fejéből, hogy namostmiafaszvan.
A hiperszuper kis Asusomról tegnap háromnegyed órán át törölgettem a mindenféle alaból rajta lévő progikat és alkalmazásokat (már amit engedett, hiszen ugye felejtsem el, hogy megszabadulok pl. a Microsoft áruháztól, elvégre én csak vevő vagyok, nem a szájbatekert tulajdonos, aki mellesleg az admin). Hát igen, gyanús volt, mennyire merül az akksi, mondjuk ha alapállapotban (nulla indított folyamat) 78% memóriát eszik a kütyü, az ember lánya azért utánanéz, hogy ki használja a gépét. A windows 10 amúgy egy rakás fos, pont ahogy számítottam rá.
Ma már meló volt, és bár szarul indult a nap (negyed óra fagyoskodás, mert addig nem jött senki, akinek van kulcsa az épülethez, igen, ez Magyarország), délben szélnek eresztettek minket, persze lehetne bosszankodni rajta, hogy 4 óráért kocogtam be dolgozni, de igazából nem bántam. Ez lenne az a napi munkaidő, ami mellett az ember úgy érzi, élete is marad.
Egyébiránt délután egy rakás zenét töltöttem le vásároltam a netről, és teljesen szerelmes vagyok a Sum 41 13 Voices c. lemezébe.

Miau

Ledaráltam (végre) a The Night Of-ot, és hát nem is tudom, mi a véleményem. Mindenesetre, ha egy efféle kriminális drámában a egyedül az árván maradt macska sorsa tud érdekelni, az nem biztos, hogy rám nézve szégyen.
Ami még feltűnt, hogy milyen válogatott ronda szereplői voltak ennek a sorozatnak, Naz anyját, Safart, és persze a megölt lányt leszámítva mindenki nagyon ocsmányul nézett ki. Igen, ráértem, ilyeneken merengeni…
A PC vonatkozások alighanem megérnének egy könnyed boncolgatást, mert csak látszólag volt tipikus az alapállás, de még annyira sem érdekelt a történet, hogy mélyebben átgondoljam őket.
Nem ajánlós.