Hoppá, rossz bolygó

Hallgatom a Linkin Park új lemezét (One More Light), és ez két komoly vattafa élményhez is vezetett.
Az egyik: mi a kurvaélet (már megint) ez a szar?!?!?! Megyek őrjöngeni a tecsőre, aztán… mi a kurvaélet ez a sok spanyol(?) komment már, faszooom?!
Eddig is szar napom volt, ez méltó mogyoró a tejszínhab tetejére. A címadó egy jellegtelen nyafogós ballada, és így is az a lemez csúcspontja. Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam. A múltkor láttam rá reményt, hogy talán újra megtalálják végre a töküket, de ez az anyag ékes bizonyíték rá, hogy már nem is emlékeznek rá, hogy mi az, és valószínűleg arra sem, hogy nekik valaha volt olyan, különben sírva lőnék magukat szájpadon, amiért manapság csak ilyen C-kategóriás pophulladékra képesek.

Annyi jó hír van a napban, hogy sikerült rendes AdBlockot szereznem végre. A Chrome-ost a Firefoxra, mivel a Mozzillás saját változat újabban már kb. csak a logót teszi ki, ha telepíted. Olyan hatékonyan fogta a reklámokat, hogy szinte vártam, mikor nyúl ki Ááábel a monitorból, hogy torkon ragadjon egy kis Fluimucilorgia erejéig. Jobb gomb funkció meg elszublimált a hirdetők zsetonjai közé, nyaljatok hekket, baszdmeg. Nade ez a mostani acélos, nem is volt könnyű meglelni. (A melós gépen véletlen ilyen volt, és lenyomoztam. Köcsög gúgl első 3 oldalon se adta ki azt az oldalt, ahonnan beszerezhető, ami “kicsit” érdekes.)
Behúztam a foobarba egy kis AWS-t, hát annyira jól esik, hogy hihetetlen. Zene, meg minden. Ha most lennék 20 éves, az elmebetegségig AWS rajongó lennék, az kurvaélet. Azért így vén fejjel is élvezem, csak már furcsa…
Hülye dolog ez az öregedés. Először pár profi sportoló lesz fiatalabb az embernél, aztán az összes, aztán a modellek, aztán az aktuális dögös színésznők, aztán az aktuális dögös színészek csajai, aztán a legmenőbb zenészek… És közben az ember csekkolja: na, már nem leszek világbajnok műkoris, se úszó, se Angelina Jolie, sőt, már az apám korabeli Mel Gibson is legfeljebb csak bottal piszkálna meg… aztán a VOLT-on már 10 emberből nyolc hülye kis taknyosnak tűnik, és rájövök, hogy kinőttem az életemet. Pedig nincs másik.

 

Ha valami van, de nem az igazi még :P

Áll a bál a magyar médiákokban, súlytalanabbnál is súlytalanabb arcok adják elő a kicsit sem szofisztikált véleményüket a Rapülők feltámasztásáról írt vitriolos index.hu kritika kapcsán. Durvaaa. Mind a két oldalon halálra röhögöm magam.

Ezt a bandát a 90-es években se lehetett komolyan venni, és pont attól volt jó, hogy mennyire szar. Erre most kiderül, hogy

  1. van, aki komolyan azt gondolja, hogy komolyan gondolták
  2. és tényleg!

Emlékezzünk meg róluk egy klasszikussal:

Roanoke, Asus és Twisted by Design

A szabadság ritka és önfeledt (lol) napjaiban sikerült ledarálnom az American Horror Story 6. évadát (Roanoke).Az első 5 rész fantasztikus volt, bár nekem kicsit sok volt a hentelés. Aztán a hatodik epizódnál azt mondtam, huhú, a végén ez még jobb lesz, de nagy tévedés volt, retinaszaggató lejtmenetbe kezdett a sorozat: ostoba, kiszámítható és unalmas lett. Értem én, hogy horrorparódia, meg rielitisó-paródia, meg szósölmédia függő hülyegyerek paródia, de ezzel együtt is UNALMAS volt. Kár volt elrontani az évadot, de éreztünk már ilyet az AHS-nél korábban is, hogy mintha random emberek írnák a forgatókönyvet random dolgokról, a néző meg les ki a fejéből, hogy namostmiafaszvan.
A hiperszuper kis Asusomról tegnap háromnegyed órán át törölgettem a mindenféle alaból rajta lévő progikat és alkalmazásokat (már amit engedett, hiszen ugye felejtsem el, hogy megszabadulok pl. a Microsoft áruháztól, elvégre én csak vevő vagyok, nem a szájbatekert tulajdonos, aki mellesleg az admin). Hát igen, gyanús volt, mennyire merül az akksi, mondjuk ha alapállapotban (nulla indított folyamat) 78% memóriát eszik a kütyü, az ember lánya azért utánanéz, hogy ki használja a gépét. A windows 10 amúgy egy rakás fos, pont ahogy számítottam rá.
Ma már meló volt, és bár szarul indult a nap (negyed óra fagyoskodás, mert addig nem jött senki, akinek van kulcsa az épülethez, igen, ez Magyarország), délben szélnek eresztettek minket, persze lehetne bosszankodni rajta, hogy 4 óráért kocogtam be dolgozni, de igazából nem bántam. Ez lenne az a napi munkaidő, ami mellett az ember úgy érzi, élete is marad.
Egyébiránt délután egy rakás zenét töltöttem le vásároltam a netről, és teljesen szerelmes vagyok a Sum 41 13 Voices c. lemezébe.