Elm élet

Ilyen iszonyatos rémálmom már évek óta nem volt, mint a múlt éjjel.

Lehet, hogy az Irgalmas ég c. J. C. Oates regény Felix nevű okádék karaktere tett be ennyire, de egész éjjel egy elmebajos sorozatgyilkos üldözött, és bárhova bújtam (pince, idegen házak) valahogy mindig megtalált. Nem nagyon csípem az ilyesmit!

Ráadásul spanyol nyelvterületen kóvályogtam (erre abból jöttem rá, hogy bebújtam egy beteg kissrác könyvei közé, és olvasgatni próbáltam).

Remekül megágyazott a hangulatomnak az új melóhoz. Ami egyébként iszonyatosan kimerítő, és rettentően hülyének érzem magam közben, mindig erre vágytam.

Miért nem történhet velem egyszer, csak egyszer valami jó dolog az életben…? Már a nagy számok törvénye alapján is ideje lenne. :(((