Monthly Archives: August 2020

Wrong planet, I know…

Mustard Seed png images | PNGWingI am so sick and tired of looking for someone genuine. People connect to people only because of some personal interest. They’re casting each other for roles that are already written. I don’t wanna play someone you desire. I want to be desired. I don’t want someone to play a given part in my life, I’d like someone, anyone, who wants to find our own path together.
I don’t think I ever had anyone who actually knew me. Knew. Me.
I’m exhausted. 37 years of loneliness is just too much to handle.

Ujjak keresztben

A Fonálféreg állítólag tegnap férjhez ment a Dromedárhoz, és most az a találgatás megy, hogy Fonálféreg vemhes lehet, és mivel már az egyiknek is van egy fattya (Ló-retta), meg a másiknak is (Démon), valamint  mivel már évek óta nyíltan kúrnak, egyik se vallásos, és eléggé fű alatt zajlott az esemény, ami a retkeknél nem jellemző, él a remény, hogy a kamuházasságosdival a CSOK-ra hajtanak, tehát élhet az a remény is, hogy végre elköltöznek innen a halál faszára.

 

Belém eresztették

Quicksand kivégezve, nézette magát, de ha levonnám belőle a svédmániámat, meg a főcsaj érdekes fejét (ezt nem gúnyosan értem, szívesen nézegettem az arcánt, nem mindennapi), azért lehet, hogy húznám kicsit a számat, mert eléggé hiányzott valami csattanó (hehe) a végéről, ha már flashbackekben csepegették az információkat. A Sebastiant játszó bilifejű gyerek meg az egyik legvisszataszítóbb gyökér, akit sorozatokban volt szerencsétlenségem látni (nem csak a karakter, a színész is brrr).
Az iskolai mészárlás témájával engem mindenestre könnyű megtartani, és itt is sikerült, de azért nem baj, hogy minisorozatról volt szó.
“Felüdülésként” belevágtam az I Know This Much is True-ba, nem vagyok benne biztos, hogy végig kéne néznem, mert már a pilot is a béka segge alá húzott harminc méterrel. Azért el kell ismrni, az is egy szkill, hogy a létező összes emberi nyomorúságot sikerült bezsúfolni 58 percbe: volt itt öncsonkítás, abuzált gyerekek, szkizofrénia, rákban haldokló anya, lebegtetett vérfertőzés, válás, idegösszeomlás (több is), állás elvesztése, intézményi brutalitás, magyarul kiszolgáltatottság minden mennyiségben. Még egy természeti katasztrófa beköszönhetett volna esetleg, hogy kigyűljön az összes matrica.

 

Augusztus 22.

Jeges tea, alvás, sajtos melegszendvics, hajfesték, macskakaja, ördöglevél portalanítás, félresikerült citromkrém, Somogyvári Gyula, Hankiss Elemér, Twins, forróság, virágozni készülő hagymás növényke és gömbkaktusz (másodszor!), zaklatott KitKat, hasfájás, enerváltság, depresszió, kvíz, Sol.

Szilva

Szilvási Lajos maratont tartok, mert Balaton… de nem tesz jót. Ködlámpa, Ördög a falon, Albérlet a Síp utcában, Születésnap júniusban, Hozomány… nem vagyok benne biztos, hogy a ma is félelmetesen igaz korrupciós esettanulmányai nyomasztanak, vagy az a nosztalgia, hogy amikor először olvastam a regényeit, még minden lehetséges volt.. (Persze nem volt az. De én azt hittem. Mindig a hit…)
Az újságíró-írók nagyon értenek hozzá, hogy olvastassák magukat, én pedig olvasom, pedig nagyon életszerűtlennek érzem a karaktereit (bár meglehet, hogy a 60-as és 70-es években minden kamasz ilyen frappáns öniróniával és spleennel szövegelt át másfél oldalakat, de azért nem valószínű). A Hozomány annyiban új élményt hozott, hogy észrevettem magamon, sokallom a dialógusokat – ez nagyon ritka jelenség, általában a túltengő leírások égetik ki a reléimet. És ahhoz képest, hogy olvastam már, szinte semmire sem emlékszem belőel (ez mondjuk nem hátrány).
Pedig inkább a kölcsön Hankissel és Platónnal kéne haladnom, de ők még jobban nyomasztanak. Minden nyomaszt.
Az is nyomaszt, hogy sehol nem találok Alvin diszkográfiát, ami hihetetlen szégyen, mert a három magyar zenekar egyike, akiktől nem kapok hányingert (miután a Tankcsapda elegánsan leiratkozott a listáról). Tecsőről lopni meg annyira a legalja… =)

A kedvenc mesebeli lényeim a reklámokból

-a csaj, aki a menstruációja idején feszes, fehér nadrágban bicajozik és ül pasik nyakába
-a feleség, aki ajkán üdvözült mosollyal főzi a zacskós levest a náthában kamuhaldokló férjének
-az anyuka, aki boldogan elmosolyodik, mikor a büdös kölke nyakig mocskosan kerül elő, és gondtalanul előhúz egy zsák mosóport  a retiküljéből
-az egyetemista srác, aki nyári közepén a körömgombáján búslakodik
-a nagymama, aki jógázni meg kocogni jár a barátnőivel és a ronda pofájú pinanyalójával (értsd: kis termetű öleb)
-az a csaj, akinek nemcsak lejön a prémje, hanem hat hétig sima is marad a lába  a szőrtelenítő krémtől (/gyantától/epilátortól/BÁRMITŐL)
-a macsek, aki lelkesen falja a Felix Tasty Shredst (KitKat szerint egyáltalán nem tasty, egy falatnyi figyelemre sem méltatta)
-a lány, aki egy szerelmi csalódást követően beiratkozik kertésztanfolyamra, ahol megtalálja az igazi igazit, és végül boldogan fizetik az OTP-kölcsön részleteit, amíg meg nem halnak
-a széttetovált, kopaszkigyúrt apuka, aki boldogságtól repesve pelenkázza az ivadékát
-a gyereksereg, ami extázisba esik az új tanszereitől, és boldogan rohan vissza az iskolába a nyári szünet végén
…és még van egy pár, de  pont akkor nincs sehol reklám a nyomi tévében, mikor kivételesen kéne ihletforrásnak.

Hear, hear, Nick

“…As far as I can see, cancel culture is mercy’s antithesis. Political correctness has grown to become the unhappiest religion in the world. Its once honourable attempt to reimagine our society in a more equitable way now embodies all the worst aspects that religion has to offer (and none of the beauty) — moral certainty and self-righteousness shorn even of the capacity for redemption. It has become quite literally, bad religion run amuck.

Cancel culture’s refusal to engage with uncomfortable ideas has an asphyxiating effect on the creative soul of a society. Compassion is the primary experience — the heart event — out of which emerges the genius and generosity of the imagination. Creativity is an act of love that can knock up against our most foundational beliefs, and in doing so brings forth fresh ways of seeing the world. This is both the function and glory of art and ideas. A force that finds its meaning in the cancellation of these difficult ideas hampers the creative spirit of a society and strikes at the complex and diverse nature of its culture.”

https://www.theredhandfiles.com/what-is-mercy-for-you/