Monthly Archives: December 2014

To be continued…?

ididitHa ezt olvassátok, legyőztem az átkot.
Na jó, legalábbis csatát nyertem.
Vannak azok a rémes újévi fogadalmak, amikkel szeretjük megalapozni a kudarcélményeink sorát a jövőben… majdnem pontosan egy évvel ezelőtt kitűztem egy célt: nyitni egy blogot, és minden nap posztolni valamit. Párszor megcsúsztam, de egy napnál sosem többel, és bepótoltam, amit be kellett, tehát ez a 365. És ha nem kapok valami rémes, halálos szívrohamot a következő pár másodpercben, nos: akkor MEGCSINÁLTAM. Nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek tűnik, főleg az olyan kényszeres érdeklődéslehorgonyzási zavarban szenvedő lények számára, mint én. Most egy kicsit büszke vagyok magamra. Ritka élmény!
Évösszegzés nincs, mert a depressziósok első számú törvénye, hogy ha nem szép a látvány, ne mélyedjünk el benne hosszan…
Még élek. Hogy ez jó vagy rossz? Nos… mindenesetre eredmény. :)
Minden jókat kívánok az elkövetkezendőkre, és köszönöm szépen az eddigi megtisztelő figyelmet.

CHALLENGE ACCEPTED

Ha már nincs  semmi másod, csak a szenvedés, az elméd merényletet fog elkövetni ellened: megtanítja, hogyan élvezd. Hogy hogyan találd meg. Helyzetekben, emberekben, önmagadban. Rászokhatsz, mert a kín is addiktív.

Mindannyian láttunk már olyan hihetetlenül szánalmas fotót, mikor egy fickó ragyogó arccal pózol a szakadt Ladája mellett. Ez is olyan. Elemi igényünk, hogy a magunkénak tudhassunk valamit, és értékesnek akarjuk látni, amink van.
Vagy például vannak azok a szerencsétlen nők, akiket naponta ver bucira a kedves pasijuk. És ők tűrnek és maradnak, ha véletlenül sikerül elmenekülni, visszatérnek a vadállathoz. Mi meg nem értjük, miért. Kapcsolatfüggő. Stockholm-szindrómás. Agymosott. Alacsony önértékelésű. A tanult tehetetlenség áldozata. Depressziós. Hülye picsa, megérdemli. Címkék csupán, nem ez a lényeg. Hanem hogy annak a nyomorultnak nem jut semmi más exkluzív a világból, csak az az abuzív kapcsolat. És amíg nem talál mást, addig nem fogja eldobni.

Aztán vannak köztünk olyanok is, akikben van valami mélyen gyökerező (veleszületett?) mazochista hajlam, és addig fajul a helyzetünk, hogy sportot fogunk űzni a fájdalomból. Elkezdjük szándékosan feszegetni a húrt, feltekerjünk a szenvedés-volume-ot, mert kíváncsiak vagyunk, mennyit bírunk. Edzünk. Fejlődünk. És büszkék leszünk magunkra, hogy igen, ezt is kibíjuk, meg ezt is. Tudjuk, látjuk, hogy mások már régen belerokkantak volna. De mi nem. Mert ebben az egyben igazán tehetségesek vagyunk. Mi több: sikeresek.
Mert mindenkinek kell valami, amitől értékesnek láthatja magát.

When a man loves a woman… oh, wait!

love-songs-word-cloud-tall-650-430Fiú. Lány. Találkozás. Ismerkedés. Közös programok nagy társaságban, barátokkal, vidám együtt töltött órák. A fiú el van ragadtatva. Lelkesen bókol, a széltől is óvná a lányt, titokban eldönti, hogy csak ő lehet a leendő gyerekei anyja, és kiguglizza, hogyan lehetne lehozni egy helyes kis csillagot neki az égről. Aztán félreérthetelen gesztussal a lány tudtára adja, hogy úgy érzi, ők egymásnak lettek teremtve.
És akkor a lány azt mondja a fiúnak:
-Ne haragudj, de inkább legyünk csak barátok!
Amire közben a lány gondol: “Értékes embernek tartalak, igazán kedvellek, jól érzem magam veled, szimpatikus srác vagy remek személyiséggel, szeretném, ha a része lennél az életemnek, de fizikailag nem vonzódom hozzád”.
Amit a fiú felfog: “Nincs punci”.
Amit a fiú felel:
-Oké, persze, semmi gond…
Amire közben a fiú gondol: “Elmész te a faszba, hülye kurva!”
Amit a fiú tesz: fejben azonnal összedja, mennyit költött a meghiúsult küldetésre; a továbbiakban teljességgel ignorálja a lányt, esetleg elterjeszti a haveri körben, hogy a csaj egy pénzéhes ribanc, ráadásul iszonyúan vacak numera – függetlenül attól, hogy meg se volt neki soha.

Konklúzió? Azt inkább nem fejtem ki, mindenki vonja le magának, mégis a szeretet ünnepe volna, vagy mifene… :)

Valami készül, és nem a bejgli

az az érzés… mikor a hátad mögül valaki mosolyogva figyel…

azok a ki nem mondott szavak nyomán kanyargó kis mágneses hullámok…

azok a szívdobbanásaid közé koppanó kettőspontok:

a változás kíméletlen, fémes szaga a levegőben…

az a kis nyüszítő remegés a legősibb zsigereid mélyén…

mikor tudod, hogy valami történni fog, de még nem vagy kész bevallani magadnak, hogy te is akarod…

a kényszeredett félmosoly, miután elfogadsz egy ajándékot, mert mostmár muszáj örülnöd, mikor kibontod, bármi is lesz benne…

Valaki pofozzon fel, köszi!

Szánsájn nincs, hepinesz majd lesz

justbKarácsony felé mindig megszaporodnak ezek a boldogságreceptes okosságok: állatos meg természetképes fotók olyan tuti tippekkel, hogy mit kell tenni, hogy tökély legyen az életed, de legalábbis tökéletesen érezd benne magad. A WP sem kivétel, már harmadik  napja ajánlgat egy ilyet, az agyamra megy. Az ilyen “merj nagyot álmodni!” meg “légy önmagad!” közhelyek utoljára 16 éves koromban szúrtak rajzszöget a buksimba, azóta kipróbáltam, és tudom, hogy faszság, szóval abba lehet fejezni.

A boldogság ott kezdődik, hogy nem köt gúzsba a puszta létfenntartás miatti torokszorító aggodalom, barátom. Bírom, mikor kőgazdag sztárok áradoznak a nagy lelki harmóniáról, amit a jóga, a kabbala vagy a nonstop sport, vagy bármi más new age-es divattevékenység hozott el az életükbe. Próbálj három műszakos idegölő munka mellett, magyar minimálbérből, két gyerekkel sort keríteni bármelyikre, mucika, aztán majd beszélgetünk!
Igen, most demagóg voltam, megtehetem, mert ők is azok. “A pénz nem boldogít” című mantrával a gazdagok hülyítik a szegényeket, és a szegények vigasztalják magukat. Lehet, hogy így van, de a pénztelenség meg minden mástól függetlenül tuti boldogtalanná tesz, lehet választani…

Official vénlány

new york city at nightBarackos pite, citromos fekete tea, Sex and the City hegyek, szépítő délutáni alvás, nyári és téli vakációs álmokkal (az agy megteremti magának, ami hiányzik a valóságból), aztán gót metál orrvérzésig.

Ideje beszereznem egy műfütyit meg egy macskát, hogy teljes legyen a kollekció. Ha csinálod, csináld jól!

És egy Carrie okosság:

“My zen teacher also said the only way to true happiness is to live in the moment and not worry about the future.
Of course he died penniless and single.”

:))

This show is still underrated.

No one’s gonna take my soul away

tudom, hogy nem felejted el az éjszakát, mikor a tűz körül táncoltunk azon a folyóparti, pogány ünnepen

tudom, hogy a szíved ütemébe dobban a ritmus, és hogy zihálva riadsz fel ismerősen idegen álmokból

tudom, hogy néha az érintésem érzed a titkos sebhelyeid körül, és arról fantáziálsz, hogy végigcsókolod az enyémeket

tudom, hogy újra és újra fellángol benned a gyűlölet, amikor rájössz, hogy soha senkivel nem élheted át többé, ami a miénk volt

tudom, hogy még mindig érzel

és szenvedsz, ahogy én

ez egy vérben fogant szövetség, édesem

örökre szól

Tőlem mehet a pezsgő, csak aztán nehogy csukoljunk*

El is felejtettem már, milyen jó érzés egy közösséghez tartozni. Igen, még nekem is. Ebből is látszik, hogy nem aszociális vagyok, csak introvertált…

És olyan vicces volt munkaidőben koccantani egy korty pezsgővel, de tényleg, elég klassz tud lenni a kollektíva, ha összeszedi magát. ;)

Délután megvolt a karácsonyi Teszkó túra, ha belegondolok, hogy ajándékvásárlást követően nem öröm, izgatott várakozás vagy elégedettség tölt el, sőt, nem is bosszankodás, vagy éppen aggodalom az otthagyott pénz miatt, hanem csakis és kizárólag megkönnyebbülés, nos… akkor megállapítom, hogy valami félre van sikolva* nálam is ebben a témában.

*Igen, csukoljunk, sikolva, létező szavak, mit néztek…? =)