Monthly Archives: April 2018
Fotóbolt
UnReal harmadik, és Waco első (utolsó) évad kipipálva, egyiktől se estem hasra, de agyzsibbasztásnak kiválóan megfeleltek. Lassan kifogyok a sorozatokból, jöhetne már a nyári hullám.
Még mindig beteg vagyok, ingerköhögés, dagadt torok, orrfolyás, az élet szép. Viszont elkunyeráltam nagyanyám minden régi fényképét digitális archiválás céljából, retteghet a szkenner. (Érdekes, hogy a minden nőnemű anyai ági vérrokonom kinézett valahogy legalább fiatal korában, csak én voltam/vagyok ocsmány, hehe).
Munkára fel!
I miss Tony <3
I hate this
We tried to make a kickass low-budget music video…
…and we failed:
… and we nailed it:
Fake it
KitKat <3
Láz
Torokfájás, hidegrázás, hányinger, sok sikert nekem, hogy kiélvezzem a holnapi komoly egy nap szabimat.
Ja, és aki kitalálta a munkanap áthelyezéseket, annak még mindig kb. azt kívánom, hogy szopja le Shreket.
De csak Szamár után.
8)
Csak egy
Rájöttem, amit már régen sejtettem, hogy nekem szükségem van (lenne) egy emberre, és csakis egy emberre. De olyasvalakire, akinek szintén csak egyvalakire van szüksége, és az történetesen én vagyok. A szociális izolációm valódi gyökere nem az, hogy utálom az embereket, hiszen vannak kivételek, hanem hogy minden kapcsolatom oda fut ki, hogy én első helyre teszem az életemben az illetőt, ő viszont nem engem helyez oda, és ezt nem tudom, és nem is akarom elviselni, Ha nem jelentek annyit valakinek, mint ő nekem, akkor inkább kukázom az egész kapcsolatot. Nincs igényem haverokra, és ismerősöknek csúfolt szívességbarter forrásokra, nekem csak egyetlen társ kellene, de ez úgy tűnik, álom marad, mert nyilvánvalóan nem létezik olyan emberi lény, akivel kölcsönösen egymást, és csakis egymást választhatnánk.
Ami bizarr, hogy itt nem csak párkapcsolatra gondolok, sőt, elsősorban nem is arra. A hormonok összekuszálják a dolgokat. Egy barát is megtenné, vagy egy magányos testvér.
Az egész gondolatsor onnan bukott elő, hogy F. írt egy e-mailt, több, mint egy hete, én meg nem olvastam el, mivel úgy kezdődött, hogy: “bocs, hogy ilyen sokáig nem írtam…” Én meg ettől már agyrohadást kapok, mert az össze barátságom ezzel a molinóval betekerve masírozott a szemétdomb felé, és semmi kedvem egy újabb vergődéshez. Szóval berágtam, és leszartam. Erre F. elkezdett üzengetni a közös ismerőseinken keresztül, hogy szóljanak már nekem, hogy olvassak e-mailt… :|
Azt azért tegyük hozzá, hogy ezt a szívmelegentő bevezető mondattal kezdődő irományt vagy hat-nyolc hetes vajúdást követően szülte meg az én levelemre válaszul, illetve hogy a jövő héten lesz a szülinapja, és gondoltam, majd akkor úgyis küldök valamit neki, és válaszolok egy füst alatt.
Persze nekem megértőnek kell lennem, hiszen ő egy elfoglalt családanya, csak pár hónapos a kisebbik gyereke, és ráadásul tanul is mellette, meg most költöztetik új házba az idilli kis életüket, én meg ugye ráérek, nekem se idilli nincs, se másmilyen.
Nem mondanám, hogy irigykedem, se férjre nem vágyom, se gyerekre (na jó, a házat elfogadnám), de végtelenül fáraszt már, hogy tapsikoljak a tökéletes életéhez. És most igazságtalan vagyok, mert F. amúgy egy baromira kedves nő, és azon kevesek egyike, akiket igazán és valóban képes voltam megszeretni (nem túl népes klub), ráadásul azt hiszem, ő is kedvelt engem (még kevésbé népes klub), és tényleg sose viselkedett lenézően velem, vagy ilyesmi, de ez a szituáció végtelenül kényelmetlen nekem, mert feszültté és szomorúvá tesz. Igen, simán tudok úgy örülni a boldogságának, hogy közben szenvedek, mert aláhúzza az én nyomoromat.
Szóval még mindig ott figyel a forró krumpli e-mail a fiókomban, és már be se merek lépni napok óta, hogy ne is lássam, egyszerűen nem akarom elolvasni.
Inkább szívódjunk fel egymás életéből végleg, úgyis csak idő kérdése.
A sebtapaszletépés híve vagyok.
Mew
Isn’t it…?
Sorozatlövés
Rohamtempóban kivégeztem a Doubt-ot – nem egy világmegváltó sorozat, de azért sokkal jobb annál, mint amit a kritikák meg a rétingek sugallnak. Nálam legalábbis betaláltak a finoman, de egyértelműen kontrasztosra húzott karakterek, és bár a színészi játék testvérek közt is csak egy gyenge közepes volt, annyira bírtam a képüket, hogy még ez sem zavart. Kár, hogy csak egy évadig bírta, érdekelt volna, hogy másznak ki a záró jelenetben ledobott szikla alól (érted, cliffhanger, érted…).
A Mick 2. évada is véget ért, érezhető volt egy kis színvonalesés, pár részen még unatkoztam is, de azért befizetnék egy harmadikra.
Amit viszont kaszálni fogok, az a Lucifer, ugyanis azt olyan masszívan unom, hogy sokrészes lemaradásban vagyok a harmadik évaddal. A kedvenceimet (Linda, Maze, Trixie) háttérbe szorították, és tök érdektelen (Kane) vagy ellenszenves (Charlotte, Amenadiel, bocs, de sose bírtam) karakterekre helyezik a hangsúlyt, ráadásul a sztori mindettől függetlenül is lapos, kész kínszenvedés lesz, de ezt az évadot már nem akarom félbehagyni.
Tegnap fejest ugrottam a Koresh-féle szektáns (direkt volt) őrületet feldolgozó Waco-ba is (két epizód erejéig), nos, egyelőre úgy tűnik, a téma érdekesebbnek ígérkezett, mint amilyenre a sorozat sikerült, és sajnos John Leguizamótól még mindig hidegrázásom van (nem a jó értelemben). (Rory Culkin viszont egész bájos.)
Közben folyamatban van a Rescue Me (szizon fájv) és az UnReal (realtime) is.
Igen, rohadtul nincs életem.
Keleten a helyzet… egyre szarabb
Hetek óta akadozik a kalózöböl, kb. minden hét-nyolcadik kattintásra jön létre kapcsolat a szerverrel, jól megszopatnak vele, hogy az amszterdami átjátszóra irányítanak, mert a hollandok valami nagy torrentellenes blokkolásba fogtak, és sajnos látszik is az eredménye. Egyszer egy kommentben olvastam, hogy: “ha lekapcsolják az ncore-t én öngyilkos leszek”. Mélyen együtt tudok érezni az illetővel, mert filmek kapcsán még csak-csak akadnak alternatívák, de zenét szedni máshonnan kész tortúra.
Ha a duckduckGo talál is valamit, ÉS a víruskergető nem kezd eszeveszetten szirénázni, ÉS az oldal még él ÉS az is van rajta, amiért odamentem, akkor is zsíros esély van rá, hogy vagy az fogad, hogy az ujjlenyomatom és a retinám domborzatának megadásával regisztráljak, ÉS akkor majd töltögethetek, vagy fizessek xyz dollárt valami shady entitásnak, ÉS akkor esetleg töltögethetek. De ha mindezeken túljutsz, még mindig ott van a sansz, hogy ismeretlen jelszóval védett zipfájl vagy kamu kontent lesz a jutalmad (ami különösen a fél napos, 0,02 bit/óra sebességű töltögetős sessionok után esik jól az ember idegrendszerének).
A youtube ilyen szempontból szintén nagyon kényelmetlen, egyrészt újabban nem olyan egyszerű összekukázni trackenként egy új albumot, mert nem mindegyik van fenn, másrészt a tecsőtörő oldalak átlagos élettartama 3 és fél nap körül lehet, tucatszor fogadott az egy héttel korábban még működő szájtokon a link beszúrása után a “hát bocsi, a világ legrelevánsabb oldaláról már PONT nem áll módunkban letölteni semmit, de próbálj más forrást, annyi lehetőség van még”. :D Köszi, basszátok meg. (A régi kedves downloadhelperrel meg nem tudom, mi a tetves farok van, de csak olyan verziójú FF-hoz létezik, amit sehonnan nem tudok tölteni, szóval minden irányból szorul a hurok.)
Napi cuki, HammerWorld
“13-15-ig terjedő korosztályban keresünk zenészpalántákat. Nem pedofilok vagyunk, csak nyolcadikosok, és szeretjük a zenét, szeretünk zenélni, és álmom, hogy ezt egy bandában tegyem. Az együttes most egy átmeneti időszakon megy keresztül, még egy számot se tudunk végig, mert tunyák vagyunk. Jelenleg hárman képezzük az egyelőre névtelen zenekar legénységét, egy gitáros, aki mellé elkéne egy másik, aki lehetőleg basszer, de azért tud a hagományos modellen is játszani. Van egy énekesünk is, aki amúgy nem tud angolul, mert németes, de azért jó lesz. Meg vagyok én, aki zongorázom. De attól még akár metalt is játszahtunk, max halk leszek. Ja és kell egy dobos. Bármit megtanulunk, könnyűzenét könnyen, de elsősorban én saját számokat szeretnék játszani. Mi mind fiúk vagyunk, de az se baj, ha lány vagy, legfeljebb neked. Újpest környékieket keresünk.”
3
2
1
Probably
Antiblog 