Category Archives: álom

Csak egy kis helyzetjelentés

  1. A népem újfent bebizonyította, hogy reménytelenül kretén.
  2. Iszonyatos mennyiségű cukros-citromos teát iszom mostanában, csúnya böjtje lesz, de nem érdekel.
  3. A barátaim száma hivatalosan is nullára csökkent.
  4. Egyre jobban kimerít az entrópia elleni harc, rémes dolog ez az öregedés.
  5. Rajongásom új tárgya a Falling in Reverse, Radke simán a spirituális állatom, érdekes, hogy ez eddig nem tűnt fel.
  6. A kreativitásom már csak nyomokban gyakorol bármiféle hatást a viselkedésemre.
  7. Már olvasni se nagyon van kedvem krimiken kívül semmit, nem hogy írni.
  8. Van két vadiúj paradicsompalántám, már elérték a győzedelmes három (3!) centiméteres magasságot.
  9. Fogalmam sincs, merjem-e még maggal etetni a cinkéket, mert elvileg már költési időszak van, és akkor nem szabad, mert megölik vele a fiókákat, de hideg van, és rendszeresen keresik a kaját az etetőben.
  10. Iszonyat sok pénzem megy el macskakajára, másra már szinte nem is költök. Na jó, cipőre.
  11. Alig alszom (kb. éjféltől fél hatig), de akkor is rémálmaim vannak mindenféle égből lezuhanó tárgyakról (UFO, utasszállító repülőgép, amit akarsz. És mind a mi udvarunkba…)
  12. Unalom, unalom, rettegés, unalom, unalom.
  13. Csak azért nem fekszem ki a sínekre, mert akkor mi lenne a kóbor cicákkal..?
  14. Szép az élet.

Tigrisbigris

Nem elég, hogy alig alszom, az is rémálmokkal telt.
Bengális tigrisek portyáztak az utcákon. Természetesen én is kinn sétáltam, aztán egyszer csak hallottam egy vérfagyasztó sikolyt, aztán végignéztem, hogy két csajt szétmarcangolt az egyik cicamica. Horrorisztikus – naturalisztikus volt a kivitelezés, tőből kitépett karok, derékban széttépett testek, be kell vallanom, így utólag elismeréssel adózok az agyamnak, az operatőri munka egészen lenyűgöző volt.
Előtte álmodtam valami titkos alagutakban mászkálósat is, de a tigrisek okozta sokk kiütötte a memóriámból.

A másik

Lilás-kékes-zöldes halak voltak. Először csak egy, akire szénsavas vizet öntöttem, de megmentettem, aztán több, és végül egy teknős. Poharakba tettem őket, amíg megfelelő edényt találok a számukra, de mire előálltam eggyel, annyira megnőttek, hogy már nem fértek bele, aztán újra, aztán újra aztán újra.
Megint volt a szokásos olvashatatlan órarend (péntek), egyetlen órára sem készültem, és fogalmam se volt róla, merre vannak a tankönyveim (vagy hogy hol a tanterem és ki a tanár). Abban a világban sose járok ki végleg egyetlen iskolát sem.
Viszont néha olyan, mintha lennének barátaim.

Funny Fick

‘Do you remember what I said when we met at Reading? After you kicked me out?’
‘Uhm… fuck me?’
‘Not that part.’
‘I don’t know.’
‘I told you, that no matter what, I would be there for you. That I was gonna waiting for you.’
‘Oh, that one.’
‘Yeah. I meant it. I mean it.’
‘So you’re basically telling me you’d be okay with being my plan B…?’
‘No. I’m saying that I will be waiting till you realize I’m actually your real plan A.’

Bár a lugas igen tetszetős képződmény

Ma levágott szőlővenyigéket kötegeltem. Délelőtt 10-11 között, a tűző napon. Hát…

Ha egyszer lesz kertem, nem hiszem, hogy teszek bele szőlőt. Inkább kajszit, meggyet, őszibarackot és szedret ültetnék. Meg epret. Meg paradicsomot. És sárgadinnyét. És lenne egy nagy diófa is a madaraknak. Vagy kettő. És almafa, mert az is szép. És egres.

Egy álom vége

Cui Bono? - To Whom It Benefits? Stock Illustration - Illustration ...Aki él, most figyeljen jól!
Ilyen a demokrácia vége.

Adj jogokat feltételek nélkül. Szajkózd addig, hogy minden ember véleménye pontosan ugyanannyit ér, amíg el is hiszik. Ne követelj meg tőlük semmiféle alapműveltséget, kulturális sokszínűségre és toleranciára hivatkozva töröld el a civilizációs minimumot is. Tanítsd meg őket rá, hogyan kell senkivé, de számossá válni, verd bele az orrukat a jelentéktelenségükbe, aztán válogatás nélkül rajzold rá a célkeresztet mindenkire, aki valaki mert lenni. Uszíts! Szabadítsd el az állatot, akit felneveltél. Mutasd meg neki, hogy kell gyűlölettel harcolni a mellőzés ellen, rasszizmussal a kirekesztés ellen, cenzúrával a szabadságért, és szómágiával a valóság ellen. Avass hamis szentté egy bűnös mártírt, és küldd őket rombolni, hajszold őket keresztül a nyugati világon, miközben azt üvöltik, a pusztítás ellen küzdenek.

Aki szót merne emelni ellenük, bélyegezd meg, köpd le, vágd ki a nyelvét, lökd a lincselők elé. Az első néhány áldozat láttán a többi tudni fogja, mi a dolga, és engedelmesen nyalja majd a szörnyeteg talpát, amit teremtettél. Hiszen évtizedek óta idomítod már őket. Mosod az agyukat hamis bűntudattal, lóbálod a gázlángot a fejük körül, hogy elveszítsék a kapcsolatot a valósággal. Irtod az értékeiket, lekicsinyled az eredményeiket, miközben felmagasztalod a szemetet, és ha valaki csak elfintorítja az orrát  a bűztől, azonnal falhoz állítod. A valóságot észlelni súlyos hiba, tényeket kimondani halálos bűn. És mostanra beérett a rohadt gyümölcs.
Itt a szüret!
Élvezd hát a felheccelt csőcselék hatalomátvételét, tapsolj a hazug mocsokáradathoz, kacagj, miközben gyűlölettől őrjöngve átírja a történelmet! Táncolj csak vele a demokrácia sírján, korbácsoljátok csak együtt félholtra a mazochista zombihadat, de ha majd vége, jól vigyázz, hová lépsz a vértócsák és a kormos romok között!
Mert a hidat már felégettétek magatok mögött.

Drága csillag

Kocsma a világ háta mögött, beszélgetek valakivel, akinek nem látom az arcát. Odamegyek a pulthoz, rendelek kát Stellát, mire a pultos csaj (alacsony, szőke, simerős fejű, de nem tudom, ki az) tölt másfél deci színtelen valamit egy pohárba, és közli, hogy 73 600 ft lesz, és ragaszkodik hozzá, hogy kifizessem. Decensen leüvöltöm, hogy nem én tehetek róla, hogy ő halláskárosodott vagy idióta, ő meg visszaüvölt, hogy dehát ezt kértem.
Aztán felébredek, mert a kretén kölyök a fejem fölött megkezdi az üvöltve dübörgést.

Életveszélyes ballaszt

20 Simple Ways to Take Your Balloons to the Next LevelAz összeomlás szélén az államigazgatás (is). Katonák a határon, mert a rendőröknek ki kell adni a szabadságot, a fővárosi kormányablakok recsegnek-ropognak, de már megvan a remek ötlet, hogy vidékről fognak felvezényelni ügyintézőket a hőségriadók közepén, elvégre az alapszabadság csökkentéssel kombinált munkaidőnövelésért ennyi áldozatot igazán el lehet várni tőlük. A bérek persze csak a minisztériumokban növekedtek, elvégre köztudott, hogy ott folyik a munka dandárja…

A legnagyobb tragédia pedig nem is ez, hanem hogy még mindig NEM NULLA a bevethető létszám, amit bevethet ez a gennyes, kizsigerelő társaság, mert bár sokan felmondtak, még mindig megvan az a bizonyos legalsó, zselégerincű réteg, amire bármekkora nyomást el lehet helyezni. Ha két műszakban kell dolgozni, annyiban fognak, ha szabálytalanságokra kényszerítik őket, mert a határidőket másképp képtelenség tartani, szabálytalankodnak, ha emiatt bukta van, természetesen a feljebbvalók mossák kezeiket, ők elviszik a balhét. Ha leszólnak, melyik csókossal kell kivételezni, hát kivételeznek velük, akkor is, ha már epét hánynak maguktól, a munkáról rémálmodnak, gyomorfekélyt növesztenek, és dupla Frontinnal indítják a napot.
Mert ne higgye senki, hogy ezek az emberek mindig fideszdrioidok, és lelkesen, meggyőződésből segítenek fenntartani ezt a trágyavárat, nem. Hivatalosan az aktív seggnyalóság csak osztályvezetői szinttől elvárás, persze minden irodában akadnak lejjebb is lelkes (ambíciózus?) hobbilefetyelők.

Ahogy a legtöbb maffiát, ezt sem a tagok, és maroknyi haszonélvező, és a behülyített talpasok tartják fenn, hanem azok az erőtlen kollaboránsok, akik bár utálják az egészet, félrenéznek, és meggyőzik magukat, hogy nincs mit tenni. Mert az ismerős hígfos még mindig jobb, mint megkockáztatni, hogy kimászunk belőle. És aki ki akar mászni, ne a maffiától, és még csak ne is csatlósaiktól óvakodjon, hanem ezektől a hasadt lelkű zombiktól, mert ők rögtön fenyegetve érzik majd magukat, ha valaki mocorogni próbál, és hullámozni kezd körülöttük a szar. Ők lesznek azok, akik tíz körömmel marnak a tarkódba, mihelyst hátat fordítasz nekik.
Ne tévesszen meg, hogy ők nyígnak a leghangosabban, mikor a problémákról kerül szó! Nem hazudnak, dehogy: ők minden szót komolyan gondolnak, és szenvednek, mint mások. Csakogy ők ragaszkodnak ehhez a szenvedéshez, mert az egész személyiségük az alárendelődésre és a mártíromságra épül. Imádják, hogy úgy bújhatnak ki felelősség alól, hogy a felelősséggel takaróznak. Ó, igen, méltatlan a helyzetünk, fel kellene mondani… fel is mondanék én, dehát: van két gyerekem… devizahitelem… anyámat most műtötték… épp felújítjuk a házat… Bármi megteszi alibinek, bár pechjükre most a szokásosnál is átlátszóbbak, mivel három napon belül találnának másik állást dupla fizetésért. De az nem úgy van, mert… és akkor jönnek a kifogások. Mindegy, csak nehogy ki kelljen állni valamiért, mindegy, csak nehogy egy molekulányi ismerős mocskot is kockára kelljen tenni, mindegy, csak nehogy felboruljon a status quo. Bármilyen is legyen, fenn kell tartni bármi áron!
Eszelősen menekülnek a szabadság elől.

És a rendszer számít rájuk, mert tudja, hogy számíthat rájuk. Szomjazzák, hogy uralkodjanak rajtuk, és lojálisak, amíg elég meggyőző erővel csattan a korbács a fülük mellett. Vagy a hátukon. Mert elhiszik, hogy gazda nélkül életképtelenek, és egy idő után így is lesz. A hitetlen emberek. A rettegők. A fantáziátlanok. Akiknek a szárnyai belegyökereznek a szikes talajba. Akik először csak aludni nem tudnak, aztán már álmodni is képtelenek. Sokan vannak. Bármilyen agressziónál pusztítóbb és veszélyesebb a passzivitásuk, mert csak ők maguk tudnának harcolni ellene, de nem fognak. Nem szoktak. Sokszor nem is lehetséges, mert mintha nem is egyéniségek volnának már, hanem egy masszív, szürke telep, ami minden fényt elnyel.
A csinovnyikok. A közömbösek. A tanult tehetetlenek. A harminc százalék, aki nem megy el szavazni. Aki meggyőzi magát, hogy: “még mindig jobb, mint a szocik voltak” és “mindenki ezt csinálná”. Aki úgy gondolja, hogy: “már túl késő”. Aki szerint úgyis eldöntenek a fejük felett mindent, kár kapálózni. Nem biztos, hogy nincs igazuk, de sosem adnak esélyt (nekünk, mindannyiunknak!), hogy kiderülhessen, nincs igazuk, ezért aztán igazuk lesz.

Az életveszélyes ballaszt.