Monthly Archives: April 2019

Elipszilon

A pillanat, mikor egy angol-magyar szókártya mindkét oldalát elírom. Trough helyett through, vályú helyett vájú. Pedig  kifejezetten jónak mondható az ly-szenzorom, de szerintem ezt a szót még soha életemben nem írtam le. Nem is vagyok biztos benne, hogy nélkülözhetetlen eleme (főleg az idegen nyelvű) szókincsemnek, de sose lehet tudni. És ha már előhalásztam a The OA egyik részéből, bedobom a pakliba.
Újranéztem az első évadot, mielőtt belevágok a másodikba, és mivel már immunis voltam a sokkra, jobban tetszett, mint anno. Sőt, egészen kiválónak tartom. Egyedi, bátor és megcibálja a begyepesedett életelveimet, ezt pedig még akkor is értékelem egy alkotásban, ha maga az érzés szar.
A Fleabag a másik efféle élményem a közelmúltból, és a második évad után is tartom, hogy ez a sorozat a maga nemében tökéletes. És nincs “de”. Egyszerűen hibátlan, és pont. Okos, érzékeny, életszagú, és ilyen elegáns kötéltáncot nagyon ritkán látni a tragédia és a komédia határán. Pihekönnyű desszert, amiről később kiderül, hogy nagyon is tartalmas, sőt, valószínűleg megfekszi a gyomrod. Phoebe Waller-Bridge valószínűleg egy zseni.

Would you bet your life?

Képtalálat a következőre: „winterfell”

If the bloodlines have to keep going they will live:

Targaryans: Jon (and at least one dragon)
Starks: Sansa
Baratheons: Arya, if she’s got pregnant, Gendry, if she’s not
Lannisters: Cersei (or Jaime)

 

Probably they will die:

Tyrion Lannister
Daenerys Targaryan
Ser Brienne of Tarth
Tormund
Ser Davos
The Hound (Sandor Clegane)
Theon Greyjoy
Varys
Melisandre
Grey Worm
Missandei
Euron Greyjoy
Ser Jorah Mormont
Qyburn
Gregor Clegane (except he’s already dead)
Beric Dondarrion
Eddison Tollett
Gilly and little Sam

It depends (who knows):

Jaime vs. Cersei Lannister
Arya Stark vs. Gendry Baratheon
Bran Stark (a.k.a. living history)
Samwell Tarly
Bronn
Yara Greyjoy
Robin Arryn
Ellaria Sand
The Night King

Answer

Today I got proof that I really can’t function as a human being anymore. Seriously, I tried it. Twice. I don’t wanna be around people. I don’t like them. I know this is mutual, and I don’t even care. I’m not interested in their lives. It’s obvious that they don’t give a fuck on mine, either. I feel like I know everything about them, while I’m sure they’re never gonna know who I really am. They don’t even care. It’s OK. But I hate wasting my last breaths on stupid conversations and throwing fake smiles. I’m bad at it anyway. I’ve alway been.
I just want to crawl into a corner and silently fade away.
Please.
Let me not be.

GoT Highlights

 

Yara: What is dead, may never die.
Theon: What is dead, may never die.
Yara: But kill the bastards anyway.

 

Jorah: Our queen respects the wisdom of age.
Varys: Of course, she does. Respect is how the young keep us at a distance so we don’t remind them of an unpleasant truth.
Tyrion: What is that?
Varys: Nothing lasts.

 

Eddison: Stay away, he’s got blue eyes!
Tormund: I’ve always got blue eyes!

:D

 

Ami nem örök…

Képtalálat a következőre: „hanging labels”Az hagyján, hogy kinyiffantottam a bal bokámat, és napok óta sánta vagyok (méghogy a sport egészséges, haha), de az, hogy a TeCsőről kelljen zenét, khm, szerezni, mert kb. senki nem seedeli, amire szükségem van, az már mindennek a legalja. A sok hülye mind áttért a streamekre, nem zavarja őket, hogy egy csomó jó kontent helyből nem hozzáférhető, és hogy valójában egy nagy büdös semmit kapnak a pénzükért. Zéró előrelátás van az emberekben, ha eljön a Nagy Digitális Apokalipszis, és lerohad a net, vagy két nemzedéknek még a légzése is azonnal leáll, mert már azt is csak appok segítségével képesek fenntartani. Mondjuk, akkor tényleg mindegy lesz, hogy a kedvenc dalaik is odalettek mindörökre, ámen. Igazából bakeliteket kellene gyűjteni, csak a tárolás kicsit problémás, ha egy gyufásskatulyában él az ember.

Egy éve még depressziónak hívtam az állapotot, amiben újra leledzem, de ez félrevezető elnevezés. Undorítóan cinikus húzás betegségnek hazudni a jól működő realitásérzéket. Ha értelmetlen és kilátástalan az életed, és te felismered, hogy értelmetlen és kilátástalan az életed, akkor nagyon is egészséges vagy. A lótuszevők, akik illúziókba menekülnek a valóság elől, a saját elmebajukat védelmezik, mikor a realistákat pesszimistáknak, az őszintéket depressziósnak, a racionálisan gondolkodókat “érzelmileg sivárnak” címkézik. Vagy úgy élnek, mint az állatok, evéstől baszásig, aztán repeat, és különösebben nem hatják meg őket a lét egyéb kérdései, vagy arra használják az intellektuális képességeiket, hogy alibiket, kiskapukat, egyes esetekben valóságos légbirodalmakat kreáljanak, hogy nehogy szembesülni kelljen a ténnyel: a létrejöttük esetleges, az életük jelentéktelen, és bármit is tesznek, vagy nem tesznek ezen a bolygón a röhejesen rövidke kis idejük alatt, az tökéletesen értelmetlen.
Teljesen mindegy, hány gyereked van, milyen keményen dolgoztál, milyen műveket alkottál, hány ember életét tetted jobbá, vagy rosszabbá, mert ők is pont olyan múlandóak és jelentéktelenek, mint te magad. Ötven évvel a halálod után már kb. senki nem fogja tudni, ki voltál, mit szerettél, miben hittél, miért és mi ellen küzdöttél. Ha a néhány szerencsés szerencsétlen közé tartozol majd, és tovább fennmarad a neved, számolnod kell vele, hogy az utókor kezelésbe veszi az imázsodat, és az aktuális rezsim a saját szája íze szerint forgatja ki a hagyatékodat. Mire végeznek, csak egy torzó marad belőle.
Nagyon irigylem azokat, akikben megvan a vágy, a képesség és a lehetőség, hogy gátlástalanul a jelenben és a jelennek éljenek, én az utóbbi kettőt sajnos fájón nélkülözöm. A magamfajtának nem marad más, mint az öngyilkosság, vagy megpróbálni túlélni az életet. Mindenki a haláltól retteg, pedig szerintem az élet is van olyan borzalmas.
Előbb-utóbb kiderül.