The ultimate secret of my popularity

voice

Advertisements

Bukkake ünnep kivédve

hs2Semmi húsvéti dolog nem történt a húsvétomban, és ez így volt jó. Még a főtt tojás-torma ízkombináció is kimaradt az élményspektrumból, mert sikerült rakott krumplit betervezni ebédre, és nincs akkora tyúkfehérje igényem, hogy amellé beiktassak egy  efféle kulináris hagyományt.

Nem mentem sehova, ide se jött senki, szétküldtem pár lapot neten, és ez bőven elég volt az ünneplésből. Stalkermaratonoztam, sütit zabáltam, olvastam, próbáltam írni, megkezdtem az ismerkedést a porcelánfestéssel (az üveg könnyebb buli volt), babráltam kicsit a növényeimmel, és megint rájöttem, hogy tökéletesen harmonikusan tudnék létezni egy wifivel rendelkező erdőszéli, világvégi kis kunyhóban egy kis kerttel és 1-2 kutyával (bár nem lenne hátrány, ha összkomfortos volna).

Amerika Kapitány? Hány éves vagy, 8?!

Nem állítom én, hogy az igényes filmrajongó a Tarr Béla életművét daráló mazochistánál kezdődik, de újabban egészen elképesztő méretű debilitás tapasztalható a torrentező moziba járó népesség körében. Az már nem is feltűnő, hogy egy random moziajánló 80%-a hússzor lerágott kétbites szuperhősös és CGI-s faszcsapkodás. A könyvek megfilmesítése jó ideje túl magas lécet állít a közönség elé, ezért fullad bele manapság Hollywood a képregényadaptációk feldolgozásainak folytatásainak felújításnak újraértelmezésének tizenhatodk részeibe, de eljutottunk oda, hogy már PC játékokból forgatnak filmet. Megértük, hogy az EQ mínusz, embert és napfényt soha nem látott célcsoport csak efféle világhoz tud kapcsolódni.
Nem is tudom, hova sírjak, komolyan.

film

Watch Vinyl, they said…

vinyl-keyart-640x354

After two episodes, well… boredoom, boredoom, cliché, beautiful music, boredoom, cliché, kickass music, cliché, some great frames, boredoom, cliché, cliché, cliché, great rock music, boredoom, some fun thx to Max Casella, boredoom, boredoom, awesome music, cliché…
I have never been into Scorsese’s stuff anyway.
Unfortunately I’m in love with the soundtrack, so now I must watch it all, screw you.

Kiűzetés a paradicsomból

Ha gonosz lennék (ami csak egy kicsit vagyok), mulattatott volna ma reggel a sok elgyötört, méltatlankodó, sértődött, nyűgös, nyafogós, álmos pofa melóban (és akkor ezek még csak a kollegák voltak). A hosszú hétvégék nagyon csúnyán odabasznak a munkamorálnak – alig várom a következőt.

Kéthetes rekordot döntötütnk forgalmilag, ráadásul egyedül voltam ott a 132 emberre (“emberre”), és észrevettem magamon, hogy sokkal türelmesebb vagyok, ha egyedül dolgozom. Ez elég érdekes, mert kétszer annyi dolgom van, és hatványozottan stresszesebb minden. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, talán társaságra vágyom a kollegina hiányában vagy egyszerűen csak muszáj erőt vennem magamon, mert ő nincs ott (ő a kedvesebb és simulékonyabb kettőnk közül). Mindenesetre fura.

Utálom ezt a vádlisajdító fáradtságot, húzok is a vackomra bekuckózni, kész szégyen az egész, alig múlt 10 óra. Hol vannak már azok a konstruktív, átbaglyult éjszakák, mikor reggel 5-kor feküdtem le…
:(

 

Színház az egész világ…

…és én már annyira unom a szerepem. Teljesen úgy érzem, én vagyok az egyetlen, aki nem anyagozik a bolygón, ezért túl azon, hogy senki nem érti, miféle realitásról szövegelek, utálnak, amiért megpróbálom megakadályozni őket benne, hogy “repülni induljanak a háztetőkről, és ha ez nem sikerül, még rám dühösek, amiért igazam lett, és betört a hülye fejük.
Szívesen.

Van az a H. G. Wells elbeszélés, A vakok országa, gyakran eszembe jut az önismereti rohamaim során.