Monthly Archives: March 2018

A nagy testvér átka

Képtalálat a következőre: „galaxy big brother”Úgy tűnik, megint utolért valami Murphy-féle átok.
Tönkrement az zár az ajtómon, plusz olyan ügyesen ejtettem le a betonra a telefonomat, hogy a komplett kijelző feladta a harcot. Be lehet ugyan kapcsolni, de vakon nem vállalkozom a SIM beírására, így búcsúzhatok az összes adatomtól, ami rajta volt, plusz dobhatok ki 70 rongyot új telóra, plusz mehetek be a rohadvány Telenorhoz, mert mini SIM-em van (ősrégi, még Pannon GSM-es), ezekben a modern szarokban meg már csak hipernanoattofaszom foglalat van, és nem biztos, hogy van kedvem a házibarkácshoz, szóval ki kell cseréltetni a kártyát. Imádok erre elbaszni egy délutánt és kitudjahányezer forintot, csak mert ők annak idején nem tudták elképzelni, hogy egyszer majd fejlődni fog a technológia.
Addig is előkotortam a régi, nem okos Samsungomat, a kijelzője meg a menügombja már kezdi feladni, de az akksiját 2 és fél év alvás után simán fel tudtam ébreszteni, és a telefon egyébként működik (pedig párszor ez is le lett ejtve, de az összehajtogatós típus még nem volt ilyen hisztis picsa, csak megrepedt egy kicsit itt-ott).
Az új Galaxyban már az akksi se lesz cserélhető, gyűlölöm, ahogy a techcégek hülyére veszik a vásárlókat. Mindenféle kinemszarjale ‘extrákkal’ kábítanak (pl. 30 percig és másfél méter mélységig  vízálló a telefon – próbálok elképzelni olyan élethelyzetet, mikor ez jól jön, de csak a vécébe ejtés jut eszembe; bár még mindig az ujjlenyomat-olvasó a kedvencem, miért ne rögtön retinaszkenner vagy DNS-mintavétel?), közben meg egyre szarabb minőségűek a készülékek, hogy ne csak a divatmajmok cseréljék őket kétévente.
Ráadásul bármilyen applikációt gyakorlatilag csak akkor használhatsz, ha adatvédelmileg hozzájárulsz, hogy a seggedbe is benézzenek. Az is édes, ahogy az ‘ingyenes’ cloud tárhelyet meg a szinkronizálást valami kurva nagy kegyként vezetik fel, remélem, le lehet tiltani majd őket a picsába. (Előre idegbajos vagyok a gondolattól. Az Asus hibriden konkrétan két napig szórakoztam vele, míg leirtottam a leirtható kémprog  alkalmazásokat, és úgy-ahogy kiiktattam a maradékot, pedig a Windows sokkal áttekinthetőbb, mint az Android.)

Fogjuk szegény tavaszra

Kapcsolódó képIdén is kitörni látszik rajtam a tavaszi fáradtság. Ez mondjuk minden évben eljön, közvetlenül a téli depresszió után… :]
Reggelente a szokásosnál is gyötrelmesebb kínokat élek át, mikor ki kell másznom az ágyból, és délután is csak aludnék, aludnék… Nagyon kell koncentrálnom a melóban, hogy ne horkoljak túl hangosan.
Ma elültettem hat eperpalántát meg három nárciszhagymát, és úgy kimerültem a művelettől, mintha egy félmaratont futtattak volna velem. Bár az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy mindezt egy szál pulcsiban, guggolva kiviteleztem a 3°C-os és két négyzetméteres erkélyen. Tovább rájöttem, hogy komoly önismereti potenciállal bír az élmény, mikor épp mindkét kezeddel könyékig vagy egy saras virágládában, és hirtelen felindulásból elkezd folyni az orrod.

Cooltúra

You know, they say that bathing in red wine is a great antioxidant and keeps you young. So I drink it while I bathe in it!Az elmúlt két napban istentelenül kegyetlen UnReal maratont nyomtam (2 évad, plusz ami a harmadikból kijött), és még mindig Quinn az abszolút példaképem. A harmadik szezon eddig kissé harmatos,  marha ellenszenves a suitress, és a háreme is elég gáz. Az egyetlen jó pasinak olyan vaginaszikkasztóan undorító akcentusa van, hogy mindig összerezzenek, mikor meghallom (August).

Átszaladtam a The Outsider-en is. Nem teljesen értem ezt a masszív fanyalgást, közel sem világmegváltó film, de nem is különösebben rossz. A történet elég soványka, és van benne pár lámaság, de hangulatilag eléggé ott van a szeren, szóval egyszer abszolút nézhető. (Itt kell megjegyeznem, hogy hatalmas előnye a Netflixes moziknak, hogy nem kell egy évet várni az élvezhető minőségű torrentekre, hehe.)

Szabadságom alkalmából ma is előadtam a borospohárral a kezemben félrészegen üvöltöm a Tankcsapda-összest és közben festek alapvetésű produkciómat, elég jól sikerült, bár a szomszédoknak lehet, hogy más a véleménye, a macskának meg biztos, mert elég lesajnálóan lesett az ablakon keresztül.
Irodalmilag Dan Brown-tól olvasom az Eredetet, minden hajam elmegy ettől a regénytől (is), remélem nem olyan lesz, mint Az elveszett jelkép, hogy hatszáz oldalon át húzzák az ember agyát, aztán meg kibökik a szemét egy na-és-akkor-mi-van-ki-nem-szarja-le “csattanóval”.

Nem vagyok gyáva, gyönge sem… csak fáradt

Tajtékos ég

Tajtékos égen ring a hold,
csodálkozom, hogy élek.
Szorgos halál kutatja ezt a kort
s akikre rálel, mind olyan fehérek.

Körülnéz néha s felsikolt az év,
körülnéz, aztán elalél.
Micsoda ősz lapul mögöttem ujra
s micsoda fájdalomtól tompa tél!

Vérzett az erdő és a forgó
időben vérzett minden óra.
Nagy és sötétlő számokat
írkált a szél a hóra.

Megértem azt is, ezt is,
súlyosnak érzem a levegőt,
neszekkel teljes, langyos csönd ölel,
mint születésem előtt.

Megállok itt a fa tövében,
lombját zúgatja mérgesen.
Lenyúl egy ág. Nyakonragad?
nem vagyok gyáva, gyönge sem,

csak fáradt. Hallgatok. S az ág is
némán motoz hajamban és ijedten.
Feledni kellene, de én
soha még semmit sem feledtem.

A holdra tajték zúdúl, az égen
sötétzöld sávot von a méreg.
Cigarettát sodrok magamnak,
lassan, gondosan. Élek.

/Radnóti Miklós, 1940 jún. 8./