Category Archives: természet

Csak egy kis helyzetjelentés

  1. A népem újfent bebizonyította, hogy reménytelenül kretén.
  2. Iszonyatos mennyiségű cukros-citromos teát iszom mostanában, csúnya böjtje lesz, de nem érdekel.
  3. A barátaim száma hivatalosan is nullára csökkent.
  4. Egyre jobban kimerít az entrópia elleni harc, rémes dolog ez az öregedés.
  5. Rajongásom új tárgya a Falling in Reverse, Radke simán a spirituális állatom, érdekes, hogy ez eddig nem tűnt fel.
  6. A kreativitásom már csak nyomokban gyakorol bármiféle hatást a viselkedésemre.
  7. Már olvasni se nagyon van kedvem krimiken kívül semmit, nem hogy írni.
  8. Van két vadiúj paradicsompalántám, már elérték a győzedelmes három (3!) centiméteres magasságot.
  9. Fogalmam sincs, merjem-e még maggal etetni a cinkéket, mert elvileg már költési időszak van, és akkor nem szabad, mert megölik vele a fiókákat, de hideg van, és rendszeresen keresik a kaját az etetőben.
  10. Iszonyat sok pénzem megy el macskakajára, másra már szinte nem is költök. Na jó, cipőre.
  11. Alig alszom (kb. éjféltől fél hatig), de akkor is rémálmaim vannak mindenféle égből lezuhanó tárgyakról (UFO, utasszállító repülőgép, amit akarsz. És mind a mi udvarunkba…)
  12. Unalom, unalom, rettegés, unalom, unalom.
  13. Csak azért nem fekszem ki a sínekre, mert akkor mi lenne a kóbor cicákkal..?
  14. Szép az élet.

Üstökös, cicaagyar, aljas magvak és fényünnep

Sajnos nem tudtam megtekinteni a Jupiter-Szaturnusz együttállást, ami részben a felhős ég, részben a hvg.hu hibája, akik módszeresen félreinformáltak a láthatóság időkereteiről. Érdekelt volna, bár amilyen vaksi vagyok, lehet, hogy úgysem sokat láttam volna belőle. Annak idején (valószínűleg 1997-ben, utánanéztem) apámmal elmentünk sétálni, hogy megtekintsük a Hale-Bopp üstököst amolyan once-in-a-lifetime emlékképzés céljából, és hatalmasat csalódtam, mert csak egy pici, fehéres folt volt az égen, én meg óriási, vörösessárga valamire készültem, ami a fél eget kitakarja. Pedig akkor még harmadolyan vaksi se voltam, mint ma.

Ehelyett az állatorvosi rendelőbe tettünk kirándulásokat, ami túl azon, hogy soha nem öröm, rendkívüli módon stresszes tud lenni, ha egy túlzsúfolt folyosón kell várakozni másfél órán át (helló, covid), ráadásul egy kétségbeesett kiskutya fülsértő hangon végigcsaholta és sikoltozta az egészet (nem volt beteg, csak zaklatott). KitKatot sajnos műteni kellett, betegek a fogai, de remélhetőleg egy időre most helyrerakták. Szerencse, hogy még az ünnepek előtt elvittük, mert egy hétig zárva lesz a rendelő. Drága kis cica, eléggé megviselték az események, főleg, hogy nem engedhettük ki a műtét előtti napon (ezerszázalékosan koplaltani kellett az altatás miatt). Ő ehhez nincs hozzászokva, majdnem végig keservesen nyávogott, és kereste a kiutat. Ráadásul enni sem kapott, szerintem azt hitte, hirtelen az összes kétlábú valami szadistává változott, aztán a nap végére feladta, és csak magába roskadtan a mancsára hajtotta a fejét. Azt hittem, megszakad a szívem. De mikor hazajöttünk, evett rendesen, szóval reméljük a legjobbakat.

Egyébként sincs messze az idegösszeomlás, nem elég a kialvatlanság, meg hogy nem eszeK, eléggé összeszaladt néhány dolog. Nem bántam volna, ha az a legnagyobb problémám karácsony előtt, hogy mit kéne sütni… (Egyelőre a klasszikus aprósütin kívül fogalmam sincs. Ja, egy jótanács: ha darált mandulát tesztek a linzerbe, porrá kell őrölni, különben az aljas kis szilánkjai kiválóan be tudnak ékelődni az ember foga közé.)
Egyébként is megviselnek ezek a rövid nappalok, szerencsére ma már a hosszabbodás útjára léptünk. Éljen a fény!