Monthly Archives: May 2016

Isteni színjáték, kár, hogy monodráma

Az elmúlt napokban próbáltam komolyan erőt venni magamon, és az olvasás (Kalitkába zárt álmok – hehe) mellett elkövetni némi kreativitást is, de még mindig csak a karakterépítésnél tartok, remélem, nem múlik el a lelkesedésem a téma iránt, mire végzek a törzsgárdával.

Jól jönne egy kis szakmai szado-mazo most, azt hiszem, dehát ugye már nincs kivel megvitatni a felmerülő problémákat, szóval majd megoldom őket egyedül, ahogy jó ideje minden mást is az életemben.

Akiknek nincs takargatnivalójuk

Szóval, van ez a kényszerbetegségem, hogy muszáj tagnak lennem a könyvtárban, akkor is, ha a csekély és poros kínálat valamint a lustaságom (nem olvasási, hanem utazási, mert természetesen nem érem be Bivalybasznád alsó falusi könyvtárával) miatt évente kb. 4 kölcsönzést bonyolítok le. Mert az ember sosem tudhatja. És ugye énkép, miegymás. Meg az se árt, ha be lehet húzódni valahova az eső elől, bár az olvasóterem beázik, na mindegy, szóval…

Nemrég szintén bevetődtem, de mivel 3 és fél percem volt olvasnivalót választani, fennakadtam az egyik közeli polcon (vallások) és lekapdostam 3 könyvet, majdnem találomra. Az egyik ez volt:

bolondokűr4

Gondolom, nagy vonalakban sejthető, miről szól a kötet, ahogy a szerzők által képviselt álláspont is. Nem is ez a lényeg, hanem az a kísérteties élmény, mikor olvasgat az ember arról, hogy egy szekta a politika legfelsőbb szintjeitől a bíróságokig mindenfelé elhelyezi a spiclijeit, aztán észreveszi, hogy néhány oldal ki van tépve abból a könyvből, amiben mindezt leírják…
Ezt természetesen nem hagyhattam annyiban, szóval megtámadtam a netet, és kiderült, hogy – nem meglepő módon – a hiányzó lapokon különösen, hm, kínos információk szerepeltek volna, illetve úgy tűnik, az egyik oldal az általam meglelt pdf-ből is hiányzik.
Mindenesetre a módszer lényegének leírását illetve egy, a szekta által az öngyilkosságba kergetett fiúról szóló, Time-ból idézett cikket akkurátusan kinyomtattam és visszahelyeztem a könyvbe. Hátha valakinek még jól jön.
Remélem, nem jön rá a gaztettemre egy Xenubolond könyvtáros sem, hogy aztán magándetektívek eredjenek a nyomomba, meg miegymás.

Egy óra plusz szundi, mert szeretem a kihívásokat

Jó, hát igazából hetek óta készülődött ez a dolog, de azért elég kellemetlen volt a ma reggel. Ocsúdoztam az ébredés utáni másodpercekben, és azonnal tudtam, hogy valami nem stimmel: túl nagy volt a csend. És túl világos volt ahhoz, hogy ezt a túl hajnallal magyarázhassam, ezért vaksin (kb. 2 centiről) rápislogtam az órára: 7:20.
Oké, mondom, hét húsz, hát ez remek. Csak olyan furán festenek ezek a számok egy péntek reggelen… ásítás…

ÚRISTENBASZKÍÍÍ, HÉT HÚÚÚSZ!!!

Tanulság 1: ha a fogmosást kiváltom szájvizes lögyböléssel, nem lehetetlen 5 perc alatt elkészülni. Ebben természetesen nincs benne afféle luxus mint reggeli pisilés, smink, ékszer, normálisan megfésült haj, satöbbi.

Tanulság 2: néha érdemes az univerzum kegyére bízni magunkat, és majdcsak lesz valami alapon repülőrajtot venni a a cél felé, amikor ugyanis kócosan, gyűrötten, hevenyészetten magamra applikált táskával, indokoltan viselt napszemüvegben landoltam a buszmegállóban, kiderült, hogy 2 percen belül várható egy űrhajó, ami még neccesen megfelelhet  (a következő pedig 8:45-kor jött volna).

Tanulság 3: addig fajultam, hogy képes vagyok úgy lenyomni az órát, hogy fel sem ébredek közben (fültanúm van rá, hogy csörgött)

Tanulság 4: ugyan beértem 8 előtt fél perccel, de a közvetlen kolleginámat leszámítva alighanem senki le se szarta volna, ha csak kilencre libbenek be (vagy soha).

Bullshit alert strikes again

“Öregebb lettem, bölcsebb lettem, megértettem, hogy nincs értelme haragot tartani, az emberek hibáznak, meg kell tanulni túllépni a sérelmeinken”

=

a felnőttek élete érdekkapcsolatok által működtethető, nem tehetem meg, hogy öriharit deklarálok valakivel szemben, aki dehonesztálóan viselkedett velem, és megszakítok vele minden kapcsolatot, hiszen megtörténhet, hogy a jövőben még a hasznomra lehet az illető, meg kell hagyni annak a lehetőségét, hogy továbbra is kölcsönösen kihasználhatjuk egymást, ezért aztán képmutatóan úgy teszek, mintha felülemelkedtem volna a bunkóságán és csak a háta mögött mocskolom, emiatt pedig azért nincs lelkiismeret-furdalásom, mert pontosan tudom, hogy ő is ezt teszi velem