Itt van az ősz, nyaralni ment a Nap

Néha imádom az agyamat.
Nemrég ébredtem fel az alváspótló szombati szundiból, és marha szórakoztatóakat álmodtam.

Mondjuk az első az inkább ijesztő volt, egy szokásos, egyetemről induló eltévedős álom, de ezúttal nem kellemes környékre keveredtem, hanem valami gettóba (és ráadásul jött az érzés is, hogy “ez már megtörtént”). Persze üldözni is kezdtek, és egy fillér sem volt nálam. Fogalmam sem volt, hol vagyok, de a végén valami jófej idős párnál kötöttem ki, akik mindenáron be akartak fogadni, én meg meg ezt semmiképpen nem akartam, és már arra is rászántam magam, hogy engedélyezem a helymeghatározást a mobilomon. Ki is derült, milyen nevű helységben kötöttem ki, de nem emlékszem rá, csak hogy A-betűvel kezdődött, és kicsit sem hangzott magyarosan.

A másik álom viszont…
A (valóságban is) segghülye főnököm behívatott az irodájába, hogy azt mondja “köszi szépen, hogy engem vettek elő a nagyfejesek az miattad jogosulatlan adatfeltöltésért“. Mondom, mi van?
Erre mutatott a monitorján egy videót valami céges konferenciáról, ahol az elragadtattottan tapsoló (ilyen vidám vasárnapos) közönség sorai közé be volt montírozva az egyik Pizsamás Banán. :D Nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek, de végül úgy kiosztottam azt a szarfaszú idiótát (a bosszt, nem a banánt), ahogy a valóságban kellene.
Vágyteljesítő álom at its best.

Még mindig röhögök.