Szilánkok

Bénán feküdtem a hátamon egy színpad közepén, aztán a fenyőfák tetejéig repültem az iskolaudvaron. Rendszeresen álmodoK, de ébredéskor úgy peregnek ki a a történtek az emlékezetemből, mint a homokszemek az ember markából. Szilánkokat tudok megragadni, és azok alapján újra az elvágyódást tükröző, múltból felvillanó, fájdalmasan nosztalgikus képek uralkodnak a tudattalanomon.
Befejeztem a True Detective harmadik évadát, senkinek nem ajánlom. Egy rakás vörös hering az egész, de cserébe legalább dög vontatott is. Az íróból egy troll lett, időpocsékolás volt végignézni.
A The Americansnak viszont már a negyedik évadát gyűröm, és be kell vallanom, a nem túl meggyőző kezdés ellenére végülis az első három összességében tetszett. Most már érzem kicsit a menetrend szerinti karakter csűrést-csavarást. Elizabeth és Philip egyszerű, hatékony és elhivatott pszichopaták voltak, erre hirtelen az előbbi családcentrikus tyúkanyóvá válik, az utóbbi meg személyiségfejlesztő tréningekre jár, és analizáltatni kezdni a sanyarú gyerekkorát, hagyjuk már… Hogy Nina miért van még a sorozatban, az már másfél évad óta rejtély, látványosan nem tudnak vele mit kezdeni.