A másik

Lilás-kékes-zöldes halak voltak. Először csak egy, akire szénsavas vizet öntöttem, de megmentettem, aztán több, és végül egy teknős. Poharakba tettem őket, amíg megfelelő edényt találok a számukra, de mire előálltam eggyel, annyira megnőttek, hogy már nem fértek bele, aztán újra, aztán újra aztán újra.
Megint volt a szokásos olvashatatlan órarend (péntek), egyetlen órára sem készültem, és fogalmam se volt róla, merre vannak a tankönyveim (vagy hogy hol a tanterem és ki a tanár). Abban a világban sose járok ki végleg egyetlen iskolát sem.
Viszont néha olyan, mintha lennének barátaim.