Monthly Archives: December 2020
Magyarország, én így szeretlek! :D
“A Városi Kurír szúrta ki, hogy az MTI délután 16:42-kor kiadta az elvben a Duna Televízióban 18:45 perckor kezdődő közel egy órás, élőnek beharangozott SzerencseSzombat keretében kihúzandó Luxor játék számait. A hírt 19 perc múlva visszavonták, majd helyette a megszokott idő tájt, 20.15-kor közzétették az „igazit”. A bibi csak az, hogy a számok, számsorok száz százalékban megegyeznek az elvben a húzás előtt kiadott számokkal, számsorokkal.
Íme az MTI tartalomjegyzéke, ahol még látszik az eredeti hír kiadásának, visszavonásának, majd a végső közlemény közzétételének az időpontja:
Viszont – szemben a megszokott gyakorlattal – ezúttal a véglegesen kiadott hírben nem található az eredeti, visszavonásra szorult hír. Vélhetően még ők is túlságosan leleplezőnek/cikinek találták volna egymás alatt megjelentetni a két, teljesen megegyező számsort. Szerencsére azonban a Városi Kurir lementette mindkettőt.
Azt azonban az igazság kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a Luxort délután 14.00 óráig lehet csak megjátszani, így az utóbb visszavont, bár valósnak bizonyult, kihúzott (?) számok nem juttathatták előnyhöz azokat, akik idő előtt megismerhették őket.”
Hétvégi helyzet
Sok alvás és citromos tea és almás rétes és Jonathan Franzen és Bodyguard és Rita.
Ehhehehe
Calling
Csak egy szívmelengető iskolai emlék a sok közül…
Az elmúlt pár napban töbször eszembe jutott az egyik általános iskolai énektanárom. Egy fiatal csaj volt, nagyon magas, nagyon lángosképű, nagyon elállú fülű, de volt annyi esze, hogy ránövessze a sötétvörösre festett haját. De nem emiatt jutott eszembe, hanem azért, mert ő az egyik olyan úgynevezett pedagógus, akit még ma is addig tudnék ütni, amíg mozog.
Mindig az első padban ültem két barátnőmmel, ezért volt ráhallása a kommunikációnkra. Tizenhárom éves voltam, egészségesen fejlett depresszióval annak teljes virágjában. Egy nap, két öngyilkossági gondolat között, a barátnőm megkérdezte, a nagyszünetben átmegyek-e vele a húgához. Az alsó tagozatosok másik épületszárnyban voltak (a húga meg egy kis gyökér volt), ezért valami olyasmit válaszoltam, hogy az rettenetesen messze van, nekem ehhez most végképp nincs energiám. (Tényleg nem volt, a puszta létezés is fárasztónak tűnt.) Debella (szül.: Molnár Andrea) meghallotta, és dühösen(!) rám szólt, hogy mit nyavalygok állandóan, hát nekem sose tetszik semmi, és különben is, idézem: “Hogy lehet így élni..?”
Elég precízen visszhangozta a saját dilemmámat, mindazonáltal ha tanár létedre észreveszed egy diákon, hogy enervált, és állandóan rossz kedve van, és nem hogy eszedbe se jut esetleg megkérdezni, hogy mi nyomasztja, horribile dictu felajánlani a segítségedet, hanem beleugatva egy beszélgetésbe, amihez semmi közöd, egyenesen rátámadsz, akkor bizony neked a jó kurva anyádat, és remélem, a pokol tüzén fogsz elégni.
És nem is emlékszünk már a jóra. Leszoktunk róla
Tigrisbigris
Nem elég, hogy alig alszom, az is rémálmokkal telt.
Bengális tigrisek portyáztak az utcákon. Természetesen én is kinn sétáltam, aztán egyszer csak hallottam egy vérfagyasztó sikolyt, aztán végignéztem, hogy két csajt szétmarcangolt az egyik cicamica. Horrorisztikus – naturalisztikus volt a kivitelezés, tőből kitépett karok, derékban széttépett testek, be kell vallanom, így utólag elismeréssel adózok az agyamnak, az operatőri munka egészen lenyűgöző volt.
Előtte álmodtam valami titkos alagutakban mászkálósat is, de a tigrisek okozta sokk kiütötte a memóriámból.
A nép szava Isten sava
“Azok pedig, akik úgy vélekednek, hogy a nép szava Isten szava, könnyen juthatnak arra a következtetésre, hogy minden szokatlan vélemény vagy az átlagostól eltérő ízlés úgyszólván istenkáromlás és bűnös szembeszegülés a többség jogos hatalmával.
Ha ezt el akarjuk kerülni, ügyelnünk kell, hogy a szabadságot legalább olyan nagyra értékeljük, mint a demokráciát, és tisztában kell lennünk vele, hogy az a társadalom, amelyben minden egyes ember az összes többi rabszolgája, legfeljebb hajszálnyival jobb, mint az, amelyikben mindenki egyetlen zsarnokot szolgál. Egyenlőek úgy is lehetünk, hogy mindenki rabszolga, nemcsak úgy hogy mindenki szabad.“
/Bertrand Russell/
Hide
Wall of Death
There are almost 8 billion human being on this dying planet and you still expect congrats when you make another one
Yeah, Right, Evanescence
‘Life’s a game, till you lose – then what?
I’m reaching a new level of not giving a fuck.’
Apa férfi, anya nő, Józsinak meg mentelmi joga van
“Nincs is nagyobb élmény, mint élni egy keresztényfasiszta országban, aminek a gránitszilárdságú alaptörvényét egy zsidó írta, akit letartóztatnak egy buzeráns gangbang partin. :D:D:D”
Antiblog 