Tag Archives: álom

Határok

Azt álmodtam, hogy suliba járok, és Rita a tanárom. KitKat jött velem, és a padon heverészett óra alatt. Róla sokat álmodom, de sorozatok viszonylag ritkán (gyakorlatilag soha nem) ugorják meg ezt a lécet, nagyon fura. Még csak nem is maratonoztam belőle. Annyira. De szeretem, nagyon tetszik a dán mindenség benne.

Tigrisbigris

Nem elég, hogy alig alszom, az is rémálmokkal telt.
Bengális tigrisek portyáztak az utcákon. Természetesen én is kinn sétáltam, aztán egyszer csak hallottam egy vérfagyasztó sikolyt, aztán végignéztem, hogy két csajt szétmarcangolt az egyik cicamica. Horrorisztikus – naturalisztikus volt a kivitelezés, tőből kitépett karok, derékban széttépett testek, be kell vallanom, így utólag elismeréssel adózok az agyamnak, az operatőri munka egészen lenyűgöző volt.
Előtte álmodtam valami titkos alagutakban mászkálósat is, de a tigrisek okozta sokk kiütötte a memóriámból.

A másik

Lilás-kékes-zöldes halak voltak. Először csak egy, akire szénsavas vizet öntöttem, de megmentettem, aztán több, és végül egy teknős. Poharakba tettem őket, amíg megfelelő edényt találok a számukra, de mire előálltam eggyel, annyira megnőttek, hogy már nem fértek bele, aztán újra, aztán újra aztán újra.
Megint volt a szokásos olvashatatlan órarend (péntek), egyetlen órára sem készültem, és fogalmam se volt róla, merre vannak a tankönyveim (vagy hogy hol a tanterem és ki a tanár). Abban a világban sose járok ki végleg egyetlen iskolát sem.
Viszont néha olyan, mintha lennének barátaim.

Bár a lugas igen tetszetős képződmény

Ma levágott szőlővenyigéket kötegeltem. Délelőtt 10-11 között, a tűző napon. Hát…

Ha egyszer lesz kertem, nem hiszem, hogy teszek bele szőlőt. Inkább kajszit, meggyet, őszibarackot és szedret ültetnék. Meg epret. Meg paradicsomot. És sárgadinnyét. És lenne egy nagy diófa is a madaraknak. Vagy kettő. És almafa, mert az is szép. És egres.

Egy álom vége

Cui Bono? - To Whom It Benefits? Stock Illustration - Illustration ...Aki él, most figyeljen jól!
Ilyen a demokrácia vége.

Adj jogokat feltételek nélkül. Szajkózd addig, hogy minden ember véleménye pontosan ugyanannyit ér, amíg el is hiszik. Ne követelj meg tőlük semmiféle alapműveltséget, kulturális sokszínűségre és toleranciára hivatkozva töröld el a civilizációs minimumot is. Tanítsd meg őket rá, hogyan kell senkivé, de számossá válni, verd bele az orrukat a jelentéktelenségükbe, aztán válogatás nélkül rajzold rá a célkeresztet mindenkire, aki valaki mert lenni. Uszíts! Szabadítsd el az állatot, akit felneveltél. Mutasd meg neki, hogy kell gyűlölettel harcolni a mellőzés ellen, rasszizmussal a kirekesztés ellen, cenzúrával a szabadságért, és szómágiával a valóság ellen. Avass hamis szentté egy bűnös mártírt, és küldd őket rombolni, hajszold őket keresztül a nyugati világon, miközben azt üvöltik, a pusztítás ellen küzdenek.

Aki szót merne emelni ellenük, bélyegezd meg, köpd le, vágd ki a nyelvét, lökd a lincselők elé. Az első néhány áldozat láttán a többi tudni fogja, mi a dolga, és engedelmesen nyalja majd a szörnyeteg talpát, amit teremtettél. Hiszen évtizedek óta idomítod már őket. Mosod az agyukat hamis bűntudattal, lóbálod a gázlángot a fejük körül, hogy elveszítsék a kapcsolatot a valósággal. Irtod az értékeiket, lekicsinyled az eredményeiket, miközben felmagasztalod a szemetet, és ha valaki csak elfintorítja az orrát  a bűztől, azonnal falhoz állítod. A valóságot észlelni súlyos hiba, tényeket kimondani halálos bűn. És mostanra beérett a rohadt gyümölcs.
Itt a szüret!
Élvezd hát a felheccelt csőcselék hatalomátvételét, tapsolj a hazug mocsokáradathoz, kacagj, miközben gyűlölettől őrjöngve átírja a történelmet! Táncolj csak vele a demokrácia sírján, korbácsoljátok csak együtt félholtra a mazochista zombihadat, de ha majd vége, jól vigyázz, hová lépsz a vértócsák és a kormos romok között!
Mert a hidat már felégettétek magatok mögött.

Drága csillag

Kocsma a világ háta mögött, beszélgetek valakivel, akinek nem látom az arcát. Odamegyek a pulthoz, rendelek kát Stellát, mire a pultos csaj (alacsony, szőke, simerős fejű, de nem tudom, ki az) tölt másfél deci színtelen valamit egy pohárba, és közli, hogy 73 600 ft lesz, és ragaszkodik hozzá, hogy kifizessem. Decensen leüvöltöm, hogy nem én tehetek róla, hogy ő halláskárosodott vagy idióta, ő meg visszaüvölt, hogy dehát ezt kértem.
Aztán felébredek, mert a kretén kölyök a fejem fölött megkezdi az üvöltve dübörgést.

Wendy was right

“The dear old days when I could fly!”

“Why can’t you fly now, mother?”

“Because I am grown up, dearest. When people grow up they forget the way.”

“Why do they forget the way?”

“Because they are no longer gay and innocent and heartless. It is only the gay and innocent and heartless who can fly.”

Szilánkok

Bénán feküdtem a hátamon egy színpad közepén, aztán a fenyőfák tetejéig repültem az iskolaudvaron. Rendszeresen álmodoK, de ébredéskor úgy peregnek ki a a történtek az emlékezetemből, mint a homokszemek az ember markából. Szilánkokat tudok megragadni, és azok alapján újra az elvágyódást tükröző, múltból felvillanó, fájdalmasan nosztalgikus képek uralkodnak a tudattalanomon.
Befejeztem a True Detective harmadik évadát, senkinek nem ajánlom. Egy rakás vörös hering az egész, de cserébe legalább dög vontatott is. Az íróból egy troll lett, időpocsékolás volt végignézni.
A The Americansnak viszont már a negyedik évadát gyűröm, és be kell vallanom, a nem túl meggyőző kezdés ellenére végülis az első három összességében tetszett. Most már érzem kicsit a menetrend szerinti karakter csűrést-csavarást. Elizabeth és Philip egyszerű, hatékony és elhivatott pszichopaták voltak, erre hirtelen az előbbi családcentrikus tyúkanyóvá válik, az utóbbi meg személyiségfejlesztő tréningekre jár, és analizáltatni kezdni a sanyarú gyerekkorát, hagyjuk már… Hogy Nina miért van még a sorozatban, az már másfél évad óta rejtély, látványosan nem tudnak vele mit kezdeni.

Csak egy hétköznapi álom a nem teljesen hétköznapi agyamból

Kislányok ugróköteleznek, kettő pörgeti a kötelet, a harmadik ugrál. Aztán kiderül, hogy a kötél valójában egy baromi éles drót volt, és a következő kép pedig: három felszeletelt fejű gyerekhulla egymás mellett.
(Egymáson alig elcsúszó 4-5 rész, efféle preparátumot még semmiféle horrorfilmben vagy anatómiakönyvben sem láttam, valószínűleg nem is lehetséges létrehozni, esetleg csak valami baromi erős lézerrel.)

muchas frutas

Az agyam, hölgyeim és uraim!

Hirtelen felindulásból levágtam a saját fejemet. Nagyon furcsa érzés volt a hajamnál fogva a kezemben tartani. Hamarosan rájöttem, hogy óvatosan kell mozognom, mert a nyakcsonkomból csurog a vér, ha hajszálnyit is kibillenek a függőleges testhelyzetből.
Aztán megrohant a felismerés, hogy mit mondok majd, ha mások is rájönnek. A fejem eldugtam a mosógépbe egy takaró alá, de aztán eszembe jutott, mi van, ha valaki rámnéz, és észreveszi, hogy már nincs a nyakamon?
Hogy fogom ezt megmagyarázni?

Elég jólseő érzés volt felébredni, és félálomban megtapogatva felfedezni, hogy igazából még a helyén van.

Itt van az ősz, nyaralni ment a Nap

Képtalálat a következőre: „pizsamás banán”Néha imádom az agyamat.
Nemrég ébredtem fel az alváspótló szombati szundiból, és marha szórakoztatóakat álmodtam.

Mondjuk az első az inkább ijesztő volt, egy szokásos, egyetemről induló eltévedős álom, de ezúttal nem kellemes környékre keveredtem, hanem valami gettóba (és ráadásul jött az érzés is, hogy “ez már megtörtént”). Persze üldözni is kezdtek, és egy fillér sem volt nálam. Fogalmam sem volt, hol vagyok, de a végén valami jófej idős párnál kötöttem ki, akik mindenáron be akartak fogadni, én meg meg ezt semmiképpen nem akartam, és már arra is rászántam magam, hogy engedélyezem a helymeghatározást a mobilomon. Ki is derült, milyen nevű helységben kötöttem ki, de nem emlékszem rá, csak hogy A-betűvel kezdődött, és kicsit sem hangzott magyarosan.

A másik álom viszont…
A (valóságban is) segghülye főnököm behívatott az irodájába, hogy azt mondja “köszi szépen, hogy engem vettek elő a nagyfejesek az miattad jogosulatlan adatfeltöltésért“. Mondom, mi van?
Erre mutatott a monitorján egy videót valami céges konferenciáról, ahol az elragadtattottan tapsoló (ilyen vidám vasárnapos) közönség sorai közé be volt montírozva az egyik Pizsamás Banán. :D Nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek, de végül úgy kiosztottam azt a szarfaszú idiótát (a bosszt, nem a banánt), ahogy a valóságban kellene.
Vágyteljesítő álom at its best.

Még mindig röhögök.